Kettős rangadó ismerősökkel

szlovák, brazil két jó barát (fotó: stksamorin.sk)

Amióta a Quaestor kisbefektetőinek nehezen összekuporgatott pénzét nem lehet a csapatra költeni és így többek között a korábban rendszeres beleki másfélhetes téli összetartások is elmaradoztak, a beszűkült lehetőségek miatt elég jól be lehet lőni a potenciális sparring partnereket. Szinte kizárólag közeli, alsóbb osztályú (értsd! nem elsőligás!) csapatok jöhetnek szóba, a nemzetközi megmérettetést pedig csallóközi és burgenlandi társaságok jelentik.

Mindenki más ünnep. Mondjuk, ha Bükön vagy Lipóton táborozik valaki és benne van a számunk a telefonjába, talán ránk csörög.

„Helló! Mit csináltok szombaton tíztől? Semmit? Nincs kedvetek játszani?”

Mosonmagyaróvár, Bős, Somorja, Neusiedl am See és a szűk kör be is zárul. Marha kíváncsi lennék egyébként, hogy például mi a helyzet a Gyirmóttal? Mondjuk az őszi bajnoki körüli mendemondák alapján, ti. finoman szólva is kiemelten motiválta a tulaj az ETO legyőzését és nem egy extra vacsorával az Aranyhalban, van egy elképzelésem arról, miért nem barátkozunk. Ja kérem! A kisebbségi komplexus legyűrésére érdemes szakember segítségét igénybe venni.

Szerdán is jöhetnek tehát a jól ismert játszótársak, akikkel az utóbbi időszakban többször is összemértük az erőnket – vegyes sikerrel.

A Somorját egy éve 6-0-val küldtük haza, aztán a nyáron, amikorra ők már másodosztályú csapattá avanzsáltak, 2-1 volt ide.

Érdekes kis alakulat az ŠTK. Komoly kapcsolatuk van a Fluminensével, hogy mást ne mondjak, az egyik váltás ruhájuk pontosan a brazilok dresszére hajaz. Egy csöppet fontosabb, hogy nyáron a Flutól jött hozzájuk nem kevesebb mint 9(!) brazil meg egy argentin csávó. Ezek a spílerek egyelőre nem sok vizet zavarnak az európai futballtérben, de nem lepnék meglepve, ha páran komolyabb helyen is megjelennének hamarosan. Jegyezzük meg a neveket! Luiz Fernando, Rômulo, Hernandes, Levi, Luquinha, Danilo Mariotto, Peu, Matheus Pato, Alan Filho és Leonel Aubán.

Hogy csavarjanak még egyet a történeten, mindehhez még előszedtek a kalapból egy világjáró finn edzőt. Tegye fel a kezét, aki hallott már Mika Lönnströmről! Te voltál már a Maldív-szigeteken, a te válaszod nem ér! Futballista múltja nincs, ellenben már tizenhat évesen trénerkedik. Van neki egy thai alsóbb osztályú bajnoki címe, aztán a már említett maldív ligában nyert aranyat, ami után méltán lett az év edzője az országban három éve. Most meg kinéz egy dobogó a szlovák enbékettőben. Egyébként volt az USA-ban is, én ezért el is neveztem őt a finn Urbányi Pistának.

Aki szereti az egzotikus élményeket, feltétlenül jöjjön ki ötre holnap.

Előtte azonban lesz még egy derbi, az MTE látogat az ETO Parkba délután egykor. A mosonmagyaróváriakkal az előző szezonban még osztálytársak voltunk és fűcsomó legyek, ha a fejemben áprilisig akár csak egyszer is megfordult az a gondolat, hogy ők feljebb léphetnek a végén, mi meg nem. Kravtex-Krankovics úrnak ellenben nagy valószínűséggel igen, és neki egy kicsit nagyobb ráhatása van a történésekre.

A bajnokikkal egyébként nem volt gond, hiszen itthon volt egy izmos 3-1, aminek összefoglalóját meg is csodálhatjuk most közösen, aztán tavasszal egy semmire sem jó 0-0, a hatodik iksz a sorban. A nyári szünetben valahogy csak kijött az osztálykülönbség és 2-0-ra hozták a szokásos közös testgyakorlást. Na ki rúgta a második gólt? Na ki? Hát a Magasföldi Dodi, aki szerencsére utána rájött, hogy melyik csapat is játssza az őszintébb futballt és zöldbe öltözött.

Az Óvár a feljutás után csak azzal tudott még jobban meglepni, hogy a döcögős kezdést követően szép lassan felkúszott a politikailag exponált csapatok mögé a tabellán. Vélhetően nem gondolja senki, hogy az NB I-ben lenne a helyük, a ZTE oda-vissza verése (2-1, 3-0) vagy a Puskás megtréfálása (2-1) azonban jól mutat majd később az emlékkönyvekben.

Szombaton szólhatott a „’Ki nem ugrál, nem Credobus-drukker, hej! Hej!”, amit aztán kétszer elnyomott a vendégszektorból kiszűrődő szamba dallama. Tiszteletét tette ugyanis az Estéká Mosonmagyaróváron és el is vitte a három pontot. Ha volt az ETO-stábból valaki a meccsen, kicsi a sansz, hogy holnap valamelyik brigád meg tud majd bennünket lepni.

Így álltak fel a csapatok.

Mosonmagyaróvári TE-ŠTK 1914 Samorín 0-2 (0-1)

MTE: Boros – Bohner, Baranyai N., Koszó, Galambos – Zsirai, Czár, Schmatovich, Jasarevic – Darázs, Laki (cserék: Deák, Mundi, Horváth M., Németh M., Katona)

Samorín (1. félidő): Poser – Marić-Bjekić, Alan Fialho, Pončák, Ágh – Králik, Mezovský, Luquinhas, Levi Rodrigues, Záhumenský – Peu.

2. félidő: Hajdúch – Špánik, Horváth Cs., Alan Filhao, Ozogány – Marion Freitas – Mezovský, Čemba, Krištan, Willian Henrique – Estevao. Edző: Mika Lönnström (FIN)

G: 19’ Marić-Bjekić 0-1, 75’ Horváth Cs. 0-2

Amondó vagyok, hogy holnapi ellenfeleinket szépen segítettük a nem is olyan távoli múltban álmaik megvalósításában.

Most ők jönnek eggyel.

ugyanaz kicsiben (fotó: eto.hu)

Kategória: felkészülés, holtszezon
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.