a semmivel össze nem téveszthető burgenlandi jó ízlés

Minden híresztelés ellenére Ausztriában sincs kolbászból a kerítés és ez a megállapítás a futballra is vonatkozik. Az egyik legfrissebb téma a szomszédban, hogy a legrégibb klub, az 1894-ben alapított, kék-sárga színekben pompázó bécsi First Vienna (hatszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes) egyik pillanatról a másikra az ellehetetlenülés szélére sodródott. Az ok? Nagyon egyszerű és magyar szemmel egy cseppet sem meglepő a történet. Az agónia nem most kezdődött, de mindig volt valamilyen megoldás. Az eddigi utolsó megmentőként egy német fószer Martin Kristek lépett fel, aki a hamburgi székhelyű Care-Energy Gruppe mindenese és valamilyen vadromantikus okból szállt be a csapatba, bár ne zárjuk ki a pénzmosást sem mint lehetséges opciót. A cégcsoport – nagyon leegyszerűsítve – olcsón kereskedett árammal, amiből szinte következik, hogy mindig valami kavarás volt a háttérben, amit egyébként számos jogi procedúra és hasonló finomságok kísértek. Az éppen NB III-as First Vienna köszönte szépen a pénzt és lazán elvegetált a harmadik ligában. Aztán január végén hirtelen meghalt Martin Kristek, ami a szó legszorosabb értelmében a pénzcsapok azonnali elzáródását jelentette. A Regionalliga Ost harmadik helyén tanyázó bécsieknek nem biztos, hogy lesz tovább. A hétvégén Austria-Rapid derbit rendeznek a Bundesligában, aminek bevételévből pénzt ajánlottak fel a tradicionális kluboknak (a Vienna mellett a Wiener Sportklub a másik kedvezményezett) illetve lesz adománygyűjtés. Én csak a legjobbakat kívánom!

Azt nem tudom megmondani, hogy Ausztriában is olyan jól átgondolt-e a kiírás mint nálunk és egy visszalépés-kizárás esetén elveszik-e a korábban megszerzett pontokat vagy ne adj’ isten igazságosabb a szisztéma? A Neusiedl am See 1919 mindenesetre ősszel 2-1-re kikapott Bécsben, így rosszabbul biztosan nem fognak járni. Nem vagyok lélekbúvár, ezért csak tippelhetek, hogy vajon a játékosokat miként érintené meg a kék-sárgák bukása? A mestert, Martin Wachtert azonban minden bizonnyal szíven ütné a dolog, mert ő 1997 májusában pályán volt a Sturm ellen 2-1-re elvesztett kupadöntőn, ami a Vienna utolsó nagy dobása volt. Másodosztályúként, többek között az Austria Wien, a GAK és az akkor még „csak” Austria Salzburg testén át.

Szombati ellenfelünk, az SC Neusiedl am See 1919 múltja kevésbé veretes. A közel száz év alatt összesen háromszor nyertek bajnokságot: egyszer a harmadik és kétszer a negyedik osztályban. Ilyen hosszú idő alatt mindössze két olyan szezon volt, amikor a legmagasabb szinten szerepeltek. 1982-ben jutottak fel a Bundesligába, igaz ehhez kellett egy reform, ami a létszámot tízről 16-ra emelte. Az első évben még sikerült a megkapaszkodás, sőt a későbbi bajnok Rapidot meg is verték, ami talán a legnagyobb teljesítményük, aztán a következő idényben már úgy lettek utolsók, hogy a harminc meccsből 27-et vesztettek el, a gólkülönbségük 10-102 lett. A kudarc úgy megfektette őket, hogy egyből a burgenlandi másodosztályba szálltak alá.

A csapat most 14. a tizenhatból a Regionalliga keleti csoportjában, szóval még nem egyértelmű, hogy nyártól is marad a harmadik osztályban. A már említett Wachter mellett két magyar van a stábban: Sipőcz Rudolf kapusedző és Hajszán Béla gyúró. A két óvári figura egyaránt futballozott, Sipőcz például Gyirmóton is volt igazolt játékos, mégpedig abban az időben, amikor a külvárosiak felkerültek a második vonalba.

ETO gólok a nezsideri ketrecben.

A keretben egy magyar srác van, a szombathelyi születésű Márkus Gábor, aki viszonylag fiatalon került ki Ausztriába. Többször volt korosztályos válogatott, játszott a nagy Austria Wien tartalékcsapatában is és jó szokás szerint számtalanszor felröppent vele kapcsolatban, hogy hazajön, vagy esetleg más országban próbálkozik. Ilyen opció volt például Skócia, de persze semmi nem lett belőle. Simán elképzelhető, hogy már ilyen szinten is tudnak termékelhelyezéssel élni a menedzserek, hogy egy kicsit megpörgessék a saját játékosuk nevét. A Népsport ebben tuti partner. Ha minden jól megy, hamarosan találkozunk vele az NB I-ben. Vagy Kisvárdán.

Ismerős lehet még a huszonhat éves Julian Salamon, ő korábban már szerepelt a klubnál, most januárban azonban már az SC Mannsdorftól (szintén RL Ost) kellett visszaszerezni. Nem feltétlenül a képessége, sokkal inkább a neve miatt érdekes, mivel Thomas, a nagytesója a bécsi Austriában stabil ember, aki ráadásul megfordult az u19-es meg az u20-as válogatottakban is. A nagyoknál nem, azaz neki is megvannak a korlátai, de mindketten rendes burgenlandi gyerekek. A védő Philip Steinernek van még elsőosztályú meccse, 2011-ben a Mattersburgnál debütált.

A Neusiedl január végén a bécsi városi ligában (negyedosztály) szereplő Ostbahn XI ellen vívott felkészülési meccset, amit 4-2-re elvesztett. Azóta semmi, mert a Hainburg ellen tervezett hazai a pálya alkalmatlansága miatt elmaradt. Tegnap indítottak egy négynapos edzőtábort Lipóton, ennek lesz a záró akkordja vagy inkább csúcspontja az ETO elleni derbi.

Az Ostbahn XI ellen így álltak fel.

NSC: Kaiser (46’ Siebenhandl) – Seywerth, Steiner , Wodicka (46’ Enguelle), Eberl (65’ Haider), Christ – Kienzl (46’ Szegner), Wang (62’ Kamasik), Divljak – Weber, Salamon.

Góllövők: 43’ Divljak 1-1, 63’ Wiedener (öngól) 2-2

Neusiedl am See nagyon-nagyon közel van a magyar határhoz. Futball szempontjából ez a határ nem is létezik. Hogy miért mondom ezt? Olvassátok el Wachter mester válaszát arra a kérdésre, mit vár a tavasztól?

„A legnagyobb óhajunk természetesen az, hogy az ősszel mutatott jó formánkat most tavasszal is meg tudjuk tartani és mindez pontokban is látszódjon. Nagyon fontos, hogy betegségek és sérülések nélkül lehozzuk az idényt és a közönség nagy számban és minél hangosabban támogasson bennünket.”

Rögzítsük, hogy mi az őszi szereplés konklúziója! Álljon itt az aktuális tabella vége, ami nem alternatív tényeket tartalmaz!

Ez lesz az utolsó felkészülési meccsünk. Jövő szombaton már az andráshidai katlanban küzdünk a pontokért.