eltűnnek csendben

A magyarfociban szokásos parasztvakítás egyik új epizódjaként értelmeztem azt a hírt, miszerint a Tatabánya végül mégis elindul a bajnokságban. Nem igazán értem, hogy a profi klubot működtető Tatabányai Futball Club Szolgáltató Kft., pontosabban annak többségi tulajdonosa az AGS-Sport’23 Kft. milyen okból kapálózik még mindig?

Csak egy magyarázat lehet: az olaszok számára az otthonról hozott, azon belül is mondjuk a palermói modell a követendő. Zamparini verhetetlen a mellébeszélésben és a meggondolatlan döntésekben.

A szerdai ankéton is felmerült, hogy a második körben esedékes ETO elleni meccs kapcsán már kerestek bennünket egy esetleges halasztás miatt.

Remek.

Csak közben kiderült, hogy a dolog nem fog menni. Egész pontosan az NB III-as csapat megmentésére kidolgozott sajátos elképzeléshez nem találtak partnert. Arról lett volna szó, hogy kvázi “kölcsönkérnek” utánpótlás korú spílereket a Tatabányai Futball Club Egyesülettől. No erre intett be határozottan a potenciális megmentő. Egyrészt nem találták túl jó ötletnek, hogy az ifista játékosaik plusz terhelést kapjanak, másrészt – és szerintem inkább ez volt a döntő – nem akarták a nevüket adni az olaszok piszkos melójához. Meglepő? Nem gondolom.

“(…)a TFCE elnöksége az “olasz” befektető kérésére reagálva, nemmel válaszol. Egyesületünk nem kíván asszisztálni egy felelőtlenül gazdálkodó, a kötelezettségeit semmibe vevő „üzletember” aktuális érdekeihez.”

A mi szempontunkból a lényeg, hogy nincs mit tenni, be kell kalkulálni azt a minusz három pontot, ami a Tatabánya eltűnésének következménye. Még szerencse, hogy ajkai sportbarátainak hamar relativizálták ennek a ténynek a jelentőségét.

Voltak idők, amikor nem az olaszok, de még a spanyolok sem szórakoztak a Bányásszal…