A csipet csapat tovább száguld

vérprofi beállás (fotó: FB)

Szívem szerint az összes kölyökcsapat minden meccséről írnék. A diadalmas tornákról, a kevésbé jól sikerült bajnoki derbikről, de még a fárasztó késő délutáni edzésekről is. Miért? Mert a futball lényege itt érhető tetten leginkább. Az őszinteség és a játékosság, ami sajnos többnyire elvész, amire ezek a kócos srácok eljutnak az első keretbe vagy egy másik, talán jegyzett klub felnőtt csapatába.

A lehetőségeim azonban korlátozottak, ezért döntenem kellett, így azonban óhatatlanul bekódoltam egy igazságtalan szisztémát. Az u11-es korosztály lesz a kivételezett, az ő életükből mutatok be több szeletet, de egyúttal jelzem azt is, hogy amennyiben a többiek is szeretnének jobban a fénybe kerülni, keressék az oldalt bátran, mert – és most itt jön egy kis önellentmondás – mindenki egyformán fontos! Tényleg.

A koncepciót persze meg tudom védeni. A tizenegyévesek már túl vannak a kezdeti naiv korszakon, de még nem akadémisták, kis túlzással éppen félúton járnak az említett két pont között. Biztosan találkoztak már számos kellemetlen meglepetéssel, ami nem volt benne a futballvilágról alkotott előzetes elképzelésükben és itt most lehet az ellenféllel csomagban járó ostoba szülőkre, a frusztrációs problémájukat valamilyen megmagyarázhatatlan okból játékvezetőként levezető sporttársakra, meg a semmilyen pedagógiai érzékkel nem rendelkező szervezőkre gondolni. Ugyanakkor még nem vesztették el teljesen a hitüket és valszeg minden egyes hétvégi torna előtt őszinte izgalommal vágják a centit: mikor indulunk már például Székesfehérvárra?

Természetesen nem volt véletlen a végszó, hiszen szombaton az éppen a felújítás/rekonstrukció közepén lévő Sóstói Stadion szomszédságában volt jelenése a társaságnak. Nyolc csapat részvételével reggel tíztől délután háromig pattogott a labda, párhuzamosan két pályán is. A névsor igazán pazarnak nevezhető, mivel a hazaiak két gárdája (a Videoton és a nagyon elmés elnevezésű Vidi) mellett rajtunk kívül tiszteletét tette az FTC, az MTK, az Újpest, a Haladás és a helyi erő Ikarus BSE is, így mindenkire hétszer 15 perc parázs csata várt.

Nos a skacok igazán derekasan helytálltak, egyáltalán nem tojtak be a komoly nevektől, hanem fociztak egy jót. 4-1-2-es mutatót produkáltak és csak rosszabb gólkülönbség miatt szorultak a harmadik helyre. Ráadásul hazahozták a legjobb mezőnyjátékos díját, amiről gyorsan szögezzük le, hogy a legnagyobb pengeség. Bravó Tollár Imi!

Azt még csendesen teszem hozzá, hogy egy teljesen agyament elképzelés miatt nem hirdettek holtversenyes gólkirályi címet, hanem az érintetteknek részt kellett venni egy szétlövésben, amiből ezúttal Tollár Imi jött ki kevésbé jól. Mit is írtam fentebb a pedagógiai érzékről?

Abban persze száz százalékig biztos vagyok, hogy Böjte Mester hazafelé elmagyarázta a tanítványainak, mi a fontos az életben és mi nem?

a jó edző tudja, hogy a siker záloga a tökéletes koncentráció

Most álljon itt először az eredménysor:

  • ETO-UTE 1-1
  • ETO-Haladás 2-1
  • ETO-Videoton 0-4
  • ETO-FTC 0-1
  • ETO-Ikarus BSE 1-0
  • ETO-Vidi 4-2
  • ETO-MTK 4-0

…és akiknek a nyakába a bronzérmet akasztották:

Horváth Benedek (kapus), Bódis Tamás, Dervalics Milán, Herczeg Marcell, Kovács Dániel, Lőrincz Attila, Tollár Imre Adrián, Vági Sándor, Zaveczki Dávid.

Lesz folytatás!

Kategória: utánpótlás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.