pedig egy fejjel mindenki felett járt

A Honvéd B csapatával eddig egyszer futottunk össze bajnokin, így a közös múltunkból erre a részre nem sok szót fecsérelnék.

Ellenben a nagyok összesen 134-szer találkoztak és az egyik legemlékezetesebb derbit éppen március 24-én játszották.

* 

Az akkori Népsport tudósításából idézek. 

„Bp. Honvéd – Rába ETO 3-1 (1-0)

Győr, 28 000 néző. Vezette: Győri (***), (Nagy L., Maczkó J.)

Bp. Honvéd: Andrusch 6 – Sallai 7, Nagy 8, Garaba 7, Varga 6 – Gyimesi 7, Sikesdi 6, Détári 7 – Bodonyi 6, Dajka 6, Esterházy 7. Edző: Komora Imre.

Rába ETO: Kovács 5 – Csonka 5, Judik 5, Mile 7, Szíjjártó 6 – Kurucz 7-2=5, Hannich 6, Burcsa 5, Szabó 7, Szentes 5, Horváth Z. 5. Edző: Verebes József.

Csere: Horváth Z. helyett Vági (5) az 54.., Burcsa helyett Szepesi (4) a 65., Gyimesi helyett Gere (6) a 76. percben.

Gólszerző: Esterházy a 42., Gyimesi az 58., Szentes a 71., Gere a 88. percben.

Sárga lap: Garaba a 17., Hannich a 21., Détári a 67. percben.

Kiállítva: Kurucz a 74. percben.

Szögletarány: 5:3 (3:2) a Bp. Honvéd javára.

[…]

A 71. percben szépített a Rába. Szabó nagyszerű keresztlabdát küldött a bal oldalon Váginak, a szélső a kapu elé adott. A védők és a kimozduló Andrusch fölött átszálló labdát Szentes keresztbe, a jobb oldali lécre fejelte, onnan a kapuvonalon túlra jutott, amikor Garaba kézzel kiütötte. A játékvezető azonban helyesen gólt ítélt.

2-1

(Tipikus Rába-jelenség: akkor hajráznak, amikor az ellenfél már jelentős előnyhöz jutott és az óra a mérkőzés hajráját jelzi… De ezt a támadást úgy vitték végig a bal oldalon, mintha az addig komótosan mozgó játékosok szárnyakat kaptak volna. Pontos volt a beadás is, és a végén – ketten is gólba rúgták a labdát)

Rögtön az újrakezdés után a győriek kihasználták Honvéd-védelemben keletkezett rövidzárlatot. A középre lopakodó Szabó kibújt a védők közül, aztán tíz méterről a kivetődő Andrusch alatt a hálóba lőtt. A közönség tombolt, a játékvezető azonban nem adta meg a gólt.

(A találkozó után Győri játékvezető elzárkózott a nyilatkozat elől.)

[…]

Azt írjuk, hogy a Rába ETO második gólja szabályos körülmények között esett, ezért nehéz végső mérleget készíteni. A Honvéd jobban játszott mint idén eddig bármikor, s ezzel rászolgált a győzelemre. A Rába hosszú ideig árnyéka volt önmagának, viszont a hajrában két gólt rúgott, s ha a bíró a másodikat is megadja, talán a győriek győztek volna…

[…]

Komora Imre: – A szerénység és a tudás Győrött is diadalmaskodott: a fák itt sem nőnek az égig! Minden csapatrészünkben jobbak voltunk, ezért egy percig sem lehetett vitás a győzelmünk!

Verebes József: – Hatvan percig rosszul játszottunk, de a végére feljöttünk, s a második teljesen szabályos gólunkat nem adta meg a bíró… Szerintem ez minősíthetetlen! Egyébként a Honvéd nagyon okosan, ügyesen futballozott. Nekik gratulálok!”

Aztán egy későbbi számban jöttek az értékelések.

Verebes József:

“[…]- Különösen mit kifogásol Győri működésében?

– Nem adott meg egy 11-est Szabó felvágása miatt, négyszer, ötször is megállította a kiugró csatárainkat, amikor szó sem lehetett lesről, és hát a gól!… A teljesen szabályos második gól, aminek az elvétele a Honvédnak ajándékozta a győzelmet.”

Komora Imre:

“[…]- És a második győri gól?

– Szerintem Nagy Antit egyértelműen ellökték fejelés közben, tehát nagyon helyesen döntött Győri!”

Győri László (játékvezető):

“[…]- Azért jelentkeztem, mert olvastam a tudósítást, és el szeretném mondani, hogy nem zárkóztam el a nyilatkozástól…

– A kollégám a rádió munkatársával együtt szeretett volna felvilágosítást kapni.

– A riportert a pályáról lefelé jövet valóban visszautasítottam, de utána bekérettem az öltözőbe és válaszoltam a kérdéseire.

– Ekkor mi már nyilván telefonáltunk. Da nagyon örülnék, ha most válaszolna a kérdésünkre: miért érvénytelenítette a Rába második gólját?

– Mert előtte Szentes vagy Szepesi lökte a fejelő Nagy Antalt. Abban a pillanatban fújtam, de megértem, hogy az óriási hangzavarban ezt senki sem hallotta.

– Mi sem és a játékosok sem. Nagy kár, hogy így volt, mert ha legalább a Honvéd-védők hallják, nyilván leállnak, és akkor nem születik egy ilyen „végigharcolt” gól.

– Azóta sokszor átgondoltam a történteket. Talán, ha a fújással egyidőben odaszaladok a szabálytalanság helyére, és a kezemmel is határozottan jelzem, hogy álljanak meg, megelőzhettem volna az akció továbbjátszását…

– Haragszik azért, mert mi másként láttuk a gól előtt történteket?

– Nem, mert sokszor leírják az újságban, hogy a bírónak jóga van a tévedéshez. Nos, gondolom, ezt az újságírónak is biztosítani kell.”

A Képes Sport is foglalkozott a meccsel. A mérkőzést a rádióban közvetítő Novotny Zoltán jegyzett egy személyes hangú írást, amiben ő is körbejárja a vitatott gól történetét.

„[…]A megtáltosodott győriek a kezdést követően letámadták a tétovázó piros-fehéreket, és viharos Szabó-Szentes adogatás végén az aprótermetű jobbszélső középről gólt lőtt. Fél perc alatt két gól, ritka bravúr. Igenám, de Győri játékvezető annulálta a fölülről, a rádiósfülkéből szabályosnak látszó gólt. A labdaelvételnél még csak ütközés sem volt, az adogatásnál Nagy Antal és Szentes találkozott, de egyenlő testhelyzetben. Szabó kilépésekor lesről szó sem lehetett! Rádiós magányomban csak a szememben bízhattam és szabályismeretemben, ám bárhogy törtem a fejem, nem találtam magyarázatot a gól érvénytelenítésére! Nem kellett jóstehetség hozzá, hogy megsejtsem, az ítélet más következményekkel járó vihart is kivált majd.”

*

Harminchárom éve történt.

Aki ott volt, biztosan nem felejti.

Én is így vagyok vele.