“Valami bejött ennek a fiúnak is!”

szerényen mint mindig

Milyen már, hogy valaki rúg egy eszméletlen nagy gólt a Manchester United elleni nemzetközi kupameccsen, ami valljuk be őszintén, nem sokaknak adatik meg az életben, és ennek ellenére mégsem úgy emlékszünk arra az estére, hogy az az övé volt és senki másé.

Az U szektorban ültünk apámmal. Ma sem tudom, hogy miért ott, valószínűleg későn eszmélt az öreg és már csak oda lehetett jegyet kapni. Biztos bosszankodtam is azon egy sort, hogy nem a megszokott hármasban lesz a helyünk, ahonnan igazán fejedelmi kilátás nyílt a pesti út felöli tizenhatosra. Tizenhárom múltam, nem hiszem, hogy másként viselkedtem, mint a korombéli kamaszok, szóval feltételezem, hogy volt puffogás bőven. Sosem néztünk meccset a kapuk mögül. Valószínűtlenül messzinek tűnt még a közeli ketrec is, arról nem is beszélve, hogy a játék ebből a perspektívából nagyon egysíkúnak tetszett. Nyilván akkor még más szemmel néztem a futballt, de ha máshol nem, akkor ott, azon a derbin szembesülhettem először azzal, hogy kétdimenziósan ez bizony nem annyira élvezetes.

A kihagyott tizenegyes csak halványan van meg. Nekünk rúgta és miközben mindenki az ítélet végrehajtására várt, átfutott az agyamon, hogy a sors mégiscsak visszaad abból, amit korábban elvett és ha már itt kell dekkolnom a kanyarban csak kiszalad a futópályára, elénk ünnepelni. Nagyon nem ment szélre a lövés, ezt bizton állíthatom.

Aztán a második félidőben előbb jött Preszeller bombája, ami ugyan tőlünk nagyon távol vágódott a ficakba, de olyan szépen látszott a röppálya íve, hogy az mindenért kárpótolt.

És amikor már mindenki azt hitte, hogy ezt nem lehet fokozni, elérkezett az isteni igazságszolgáltatás egyik nagy pillanata. Huszonnyolcról, állítgatás nélkül bevágta a másik felsőbe, nyilván csak azért oda, hogy ott se maradjon pókháló. Mi pedig a túlvégen újabb csoda tanúi lettünk. Olyannyira, hogy nekem még napokkal később is el kellett mesélnem a két dugó geometriáját azoknak, akik az oldalvonalak feletti ülésekben, esetleg a tévében követték az eseményeket vagy nem is láttak az egészből semmit.

A fociban többek között az is szép, hogy a kis és a nagy gól egyformán csak egyet ér. A hatalmas bombák esetében meg pláne nem szerencsés rangsort állítani, mérlegelni, hogy melyik volt a nagyobb, a látványosabb. Szubjektív és nincs is értelme. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy meccsen esik két ilyen fantasztikus találat. mint a MU ellen.

Most mégis megteszem, nálam Preszeller gólja nyert. Hogy miért szegek szabályt? Nagyon egyszerű. Számomra ez a meccs az egyik esszenciája annak, hogy Hannich Péter számára sokkal de sokkal kevesebb jutott a futballból mint amire játéktudása és alázata alapján rászolgált volna. Manapság olyanok futnak be középszerű nemzetközi karriert, akik a cipőjét nem pucolhatták volna és így teremtenek maguknak egy életre szóló egzisztenciát. Nyilván teljesen más időket éltünk, de ez akkor is égbekiáltó igazságtalanság. És a pályafutása lezárását követően is csupán lehetőségei voltak. Nem tudom megítélni, hogy például milyen képességű edző ő igazából, mert ez nem derült, nem derülhetett ki eddig. Az igazán érdekes és értékes tréneri feladatok elkerülték és vélhetően már nem is fogják megtalálni soha.

Két éve találkoztam vele személyesen. Nem túlzás, ha azt mondom, remegő lábakkal álltam előtte, hiszen az én szememben ő egy igazi legenda. Kicsit nehézkesen indult a beszélgetés, de aztán feloldódtunk mind a ketten, mert megérezhette bennem a foci iránti őszinte rajongásomat, meg talán azt is, hogy van közöm a múltjához, ott voltam sokszor, amikor ő a pályán varázsolt. Hihetetlen lelkesedéssel beszélt a futsalról, szomorú volt, amiért a mai fiatal futballistákból hiányzik az alázat és aggódott az ETO jövőjéért. Sosem játszotta meg magát korábban sem és ez pontosan így történt akkor is, a Magvassy csarnok egyik irodájában.

Isten éltesse a 60 éves Hannich Pétert!

*

Hannich Péter (Győr, 1957. április 30.)

Klubjai játékosként: MÁV-DAC, Rába ETO, AS Nancy, Vác, MTK-VM, SV Mattersburg

Klubjai vezetőedzőként: Pápai ELC, Eger, Veszprém, Ács, Gyirmót, Mosonmagyaróvár, Csorna

Válogatottság: 27 meccsen két gól (Luxemburg és Katar ellen)

Az ETO-ban 241 mérkőzésen 118 gólt szerzett

Eredményei az ETO-val: magyar bajnok (1981/82, 1982/83); ezüstérmes (1983/84, 1984/85,); bronzérmes (1985/86), MNK győztes (1979), MNK döntős (1984)

Manchester, England, England

Kategória: történelem
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.