nincsen itt kérem semmilyen felhő!

Stark Peti kihozta az ikreit is és ez jó jelnek tűnt. Mondjuk először fel sem ismertem, azt hittem, Brad Pitt forgat valahol a környéken egy új zombi-apokalipszises-világháborús filmet és jelmezbe öltözve kijött megnézni egy harmadosztályú magyar futballmeccset. Nagyon életszerűnek tűnt a sztori, de aztán Brad megszólalt magyarul.

A huszadik perc táján azon morfondíroztam, hogy vajon a most már irgalmatlanul hosszú nyerőszéria nyomasztja-e srácokat vagy valami más, mert nagyjából akkor érkezett meg az ETO a meccsbe. Kissé szétesettnek tűnt a csapat, de ez a megállapítás erősen sántított, mivel nem volt honnan szétesni. A Puskás II meg izmozott egy kicsit, de Hudák életerős keresztlövésén kívül szerencsére nem veszélyeztetett.

Aztán a semmiből Magasföldi megszerezte a vezetést és onnantól kezdve helyreállt a világ rendje. Persze csak akkor, ha a világ rendjében teljesen helyénvaló, hogy a szélső védők a támadásépítés helyett több alkalommal belebikázzák az őket letámadó ellenfélbe a labdát, hogy aztán loholjanak vissza, még mielőtt nagyobb baj lenne. Dupla meló, mondhatnám. Az az ember érzése, hogy elszoktunk attól, hogy védekezni is kell és ez meg is látszik a bekkek teljesítményén.

Varga Robit több alkalommal is a szőnyeg szélére állítottam már. Régi bevált recept, Knézy Sr. is sűrűn alkalmazta: pécézz ki magadnak valakit, aztán adj neki, ami belefér! Nyilván a delikvens tesz is arról, hogy célponttá váljon, de egy idő után már el lehet szakadni a valóságtól. Pontosabban meg lehet teremteni azt a virtuális valóságot, ahol már minden a koncepció része, ami ettől eltér, az csupán az ellenség zavarkeltése. Na most a hetvenedik perc magasságában elszégyelltem magam, mert csodát láttam. Varga saját szobrának faragását azzal kezdte, amikor a második félidőben szűk tíz másodpercen belül kétszer lőtte fejbe labdával az egyik fogalmatlan felcsúti spíler, beadást imitálva, ő pedig csak állt szilárdan. Ha jól láttam, meg sem rezzent. Aztán adott Magasföldinek egy tanítani való, pazar asszisztot, majd kisvártatva majdnem még egy strigula került a neve mellé a gólpasszok rubrikában. Az utóbbi még parádésabb megoldás volt, a hosszúról érkező keresztlabdát úgy fejelte vissza az ötösről az érkező társaknak, hogy az szinte zenélt. Dörzsöltem is a szememet, hogy tényleg ő volt-e az elkövető? És igen! Kár, hogy nem lett belőle gól, mert egy esetleges 3-0 után biztosan nyugisabb utolsó húsz perc jött volna.

No azért így sem kellett az embernek lerágnia a körmét, de Forró szépítése után – ami egyébként egyáltalán nem illett a mérkőzés menetébe – sokkal lassabban peregtek a másodpercek. Bár előtte egyértelműen kontrolláltuk a meccset ott és akkor láthatóan béka került a lefolyóba. Valószínűtlenül nagy tere lett a felcsúti előrejátéknak és úgy kontráztak, mintha nekünk kellett volna nyomnunk. Elmondom még egyszer: ekkor 2-1 volt ide és nem egy kupameccs visszavágóját játszottuk, ahol az első találkozón 1-0-ra kikaptunk idegenben!

Azért persze jár a pacsi, hiszen ez már a tizenharmadik nyerés volt zsinórban. Tényleg! Tudjátok milyen hosszú volt a leghosszabb győzelmi sorozatunk az NB I-ben? Nyolc pipa. És mikor? Talán meglepő, de 2011-ben. Májusban, egy Kaposvár elleni 2-0-val kezdődött még az utolsó fordulóban, hogy aztán a 2011-12-es szezon első hét meccsén hibátlanok maradjunk. Aztán stílusosan jött a Kaposvár és egy gólnélküli remivel lezárta a szériát. Csertői Aurél ezzel a meneteléssel bekerült az aranykönyvbe.

akkor most azt játsszuk, hogy!

És most mindenkiről egy-egy objektivitásba csomagolt szubjektív gondolat – röviden.

Kunsági – Nem tették próbára, a gólnál nem volt sansza. Ma nagyon feltűnő volt, hogy nem tud kirúgni, sem földről, sem kézből.

Vadász – Nekem kevés, amit segít a támadásoknál. Volt egy szépen kijátszott figura a második félidő közepén, amit átlövéssel fejezett be. Kár, hogy nem lett jobb.

majdnem bement

Nagy Á. – Igazán megnyugtató, ahogy az előre ívelt labdáknál takarít, elképesztő lendülete van.

Gyagya – Marhára nem látványos poszton játszik és azt a szerepet tökéletesen hozza is. Mondjuk nem feltétlenül baj, hogy nem emlékszem vele kapcsolatban semmilyen érdemi momentumra.

Varga – Lásd fentebb!

Pongrácz – Rengeteget dolgozott. Kicsit még tisztulhatna a feje, mert indokolatlanul sokszor szabálytalankodik, aminek elsősorban a hiperaktivitása az oka. Az első félidőben többször is ő támadott. Akkor számításaim szerint rajta kívül öt offenzív játékos volt a pályán…

Magasföldi – Szakemberek úgy vélik, hogy az ő esetében szezononként tuti a minimum tíz gól. Ez már megvan. Örülök, hogy nálunk és nem valamelyik ellenfélnél játszik.

Rácz – Gyors, jól cselez, de számos esetben nem olvassa a játékot, így a hatékonysága még bőven javítható.

Beliczky – Gyors, jól cselez és olvassa a játékot.

Zamostny – Nálam ő egyértelműen befejező ember és nem előkészítő. Ez egyértelműen bebizonyosodott a második félidőben, amikor Bekő lekapta Ráczot és neki kellett balfutót játszani. Fizikailag oké, amíg bírta erővel, simán megverte a védőket, de a középre adásai már használhatatlanok voltak.

Kabát – Alázat. Jó látni, hogy mekkora akarattal tolja és annyit változtatja a helyét meccs közben, amennyit szerintem a csapat többi tagja összesen. Lehetett volna korona a teljesítményén, de a vendégkapus elképesztően nagyot fogott a végén. Csak egy kérdés! Nyilván a magassága miatt nem rá játszunk a sarokrúgásoknál, de tényleg ő rúgja legjobban balról a szögleteket?

Csizmadia – Amikor beállt, Pongrácz hosszasan magyarázta neki, hogy hova is kellene helyezkednie. Viszonylag rövid idő alatt sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót. Gondolom a középpálya stabilizálása miatt cserélték be. Nem lettünk instabilabbak vele.

Szabó L. – Hozott egy kis friss lendületet. A biciklicsel már-már védjegyévé vált, kár, hogy az egyik próbálkozásnál szinte leesett a lánc.

Szimcso – Keveset játszott. Azt megállapíthattam, hogy alacsonyabb mint Pongrácz, ami azért nem egyszerű.

ha itt megállítottuk volna az időt, 1-0-ra nyerünk

ETO – Puskás Akadémia II 2-1 (1-0)

ETO: Kunsági – Vadász, Nagy Á., Gyagya, Varga R. – Pongrácz – Magasföldi, Rácz (46’ Csizmadia)–Beliczky (78’ Szimcso), Zamostny (66’ Szabó L.), Kabát

Puskás II: Varga Á. – Keszi, Nagy Á., Tar, Forró – Tóth, Polonkai, Damásdi – Hudák (46’ Erdei), Kováts (81’ Mezőssy), Pekár (46’ Péter)

Góllövő: 26’ Magasföldi 1-0, 67’ Magasföldi 2-0, 73’ Forró 2-1