a kép nem a bragai stadionban, hanem a diósdi kőbányában készült

A legendás 4-3-as Fradi-meccs bűvöletében kíváncsi lettem, hogy vajon ebben az időszakban hol vitézkedett a diósdi futballcsapat? Nos, kérem szépen a Pest megyei II. osztály B csoportjában a 6. helyen végzett a társaság az 1981/82-es szezonban. Az akkori szisztémában ez az ötödik vonalnak felelt meg úgy, hogy ugyanezen a szinten volt egy A csoport is. Egy évvel később, amikor a legendás ETO megvédte címét az NB I-ben, a diósdiak egy cseppet előrébb léptek, mert megcsípték a 4. pozíciót.

Ha visszább megyünk az időben egészen 1963-ig, azt látjuk, hogy a két csapat között még nagyobb volt a differencia, mert az őszi, félidényes bajnokságban a Diósd a hatodik ligában tolta, egészen pontosan a Pest megyei Területi Bajnokság Nyugati csoportjában, ahol a nyolcadik helyen végzett.

Jegyezzük meg, hogy ekkor a Győri Vasas ETO volt Magyarország legjobb csapata!

Közös pont a két klub életében, hogy 1963 a piros-fehéreknek is kiemelt év, mert történetük egyetlen bajnoki címét szerezték. Kicsit kaotikusak voltak a viszonyok, ugyebár a magyarfutball másodszor tért át az északi országok, no meg a szovjetek által preferált naptári éves idényekre, így a ’62/63-as elsőség a hatodosztályban (a történeti hűség kedvéért: Buda-szentendrei összevont járási bajnokság) nem ért feljutást.

Az osztályok közötti liftezés később sem vált a diósdiak gyakori szokásává, a nyugis Pest megyei klímából csak a 2010/11-es feljutást követően lett NB III-as bajnokság. Két év Duna csoportbéli szereplés után, a felosztás átvariálásának köszönhetően 2013-ban érkeztek meg a Nyugati csoportba, ahol össze is akaszthatták a bajuszukat az ETO B-vel.

Ennél hamarabb nem is jöhetett volna el a premier, mivel már az első fordulóban Győrbe szólította a sorsolás a Diósd TC-Select névre hallgató társulatot. A Nagy G. – Leal, Csató, Kozma, Dinjar – Medgyes (46’ Illés) Kalmár, Nicorec – Matetits (66’ Vankó), Novák, Koltai (76’ Serfőző) összetételű ETO tarcsi a 72. percben még 4-1-re vezetett, de a maradék időben sikerült egy 0-3-as etapot összehozni, így 4-4 lett a vége. Koltai hármat vágott, Leal pedig egyet.

A Diósd végül csak azért maradt harmadosztályú, mert két egyébként bennmaradó csapat köszönte szépen a lehetőséget és nem akart a következő évben is ebben a ligában játszani, alulról meg kicsi volt az érdeklődés. Így aztán jöhettek újabb összecsapások a két társaság között, az más kérdés, hogy 2015 őszétől már mi is az első csapatunkkal vagyunk érdekeltek.

Az ETO I eddig hármat nyert a háromból és tizenegy adott gól ellenében egyet sem kapott.

Adott tehát a szép feladat, minden szempontból megőrizni a makulátlan mérleget és így inteni búcsút diósdi sportbarátainknak. Előttük még áll egy lehetetlen küldetés. A versenykiírás szerint a 14. helyen végzők, sőt a három csoport legrosszabb tizenharmadikja is kiesik idén. Ha a szombaton a Veszprém nyer Csornán, matematikailag már ki is pottyannak, függetlenül az ETO-meccs eredményétől.

*

ilyen volt egy laza idegenbeli siker…

…és ilyen egy hazai gála