Miből lesz a cserebogár?

indul a busz (fotó: a szerző felvétele)

Szokás szerint megint többen érkeztek. Már messziről feltűnést keltett az elegáns csapat, ahogy szótlanul közelített az irodaházhoz. Tényleg! Most, hogy belegondolok, nagyon furcsa volt, hogy nem beszéltek egymással. Aznap öten vagy hatan lehettek és a júniusi meleg ellenére egyikük sem gombolta ki a zakóját. Az elől sétáló férfi hirtelen az órájára pillantott, majd hátranézett és intett a többieknek, hogy kicsit gyorsítsanak, azok pedig némán követték és láthatóan szaporázni kezdték a lépéseiket.

Az épületben nagy volt a felhajtás. Míg a folyosók felbolydult méhkashoz hasonlítottak, a központi tárgyalóban üde kivételként a nyugalom honolt. A Társaság vezetői egytől egyig elfoglalták a helyüket a hatalmas hosszú asztal egyik oldalán. Egyesek belemerültek az előttük fekvő iratcsomagba, mások ellenben csak bámultak ki az ablakon. A vezérigazgató a tulajdonosok képviselőivel váltott pár szót, de nem volt az komoly beszélgetés, szimpla udvariassági körök a várható féléves számokról, az időjárásról. No meg a fociról, a hétvégi bajnokiról, amikor is Vayer a 89. percben rúgott győztes gólt a Hungária körúton.

Biztos, hogy jól döntöttünk?

A kérdésre igazából nem várt senki sem választ, ráadásul ebben a pillanatban kinyílt a nagy bársonyozott ajtó és belépett rajta hat jól öltözött fiatalember.

– Üdvözlöm! – nyújtotta kezét a vezérigazgató a vezetőjüknek. – Önökhöz órát lehetne igazítani! Azt hiszem, el is kezdhetjük. Kisasszony! Hozna az uraknak ásványvizet, üdítőt és kávét? Kérnek kávét, ugye?

Amaz bólintott.

– Édesítő, cukor, méz! Esetleg kérnek még valamit?

– Nem, köszönjük! – szólalt meg először a vendég. – Igazán nem akarok udvariatlan lenni, de délután még lesz egy nagyon fontos tárgyalásunk.

éljen az örök és megbonthatatlan barátság! (fotó: nol.hu)

– Persze? Értem. Kérem, foglaljanak helyet! Nos! Azt hiszem a legutóbbi megbeszélésünkön mindent tisztáztunk. Ha jól tudom, a jogászaink a múlt héten elküldték önöknek a szerződés-tervezeteket, és ha nem csalódom, azóta minden kényes pontot sikerült tisztázni. Így van, elnök úr?

– Pontosan, vezérigazgató úr!

– Akkor a biztonság kedvéért és nem utolsó sorban a tulajdonosaink megnyugtatására, megismételné az ajánlatukat?

– Ahogy óhajtja. – köhintett, majd folytatta. – A két kft.-ért részvénytársaságunk százezer darab, 350%-os árfolyamon meghatározott értékű saját részvényét kínáljuk, valamint háromszáz millió forint értékben reklámszolgáltatást biztosítunk a jövőben.

A vezérigazgató jelentőségteljesen körbenézett a teremben.

– Szerintem ez egy nagyon korrekt ajánlat. Uraim? Hát akkor nincs más hátra, írjuk alá a papírokat. Rendben, Csaba? Ugye most már szólíthatom Csabának?

*

Még alig virradt meg, de már teherautók egész sora várakozott a telep előtt, hogy végre megszabaduljon a rakományától, majd elindulhasson az újabb adagért. A sorőrök türelmesen ültek fülkékben, miközben rádiót hallgattak.

Ma kora este hatvanegyedik alkalommal küzdenek meg a csapatok a Magyar Kupáért. A DVSC-nek két éve már sikerült elhódítani a serleget, a Videoton azonban még vár az első sikerére. – mondta a műsorvezető, majd ecsetelni kezdte az esélyeket. Még a szokottnál is nagyobb csend lett, minden fül a rádiókra tapadt.

– Nem mondták be. – mordult fel valaki pár pillanat múlva mérgesen az egyik kocsiban, amikor már a pesti vízilabda EB-re terelődött a szó az adásban. – Mindig ezt csinálják… Szarba sem vesznek minket, dögöljenek meg!

ő nem a nyári Mikulás, de majdnem (fotó: gyirmotfc.hu)

– Ne dühöngj, Pista! Kit a faszt érdekel mit dumálnak a Kossuthon! Kapcsolj a BMC-re!

A semmiből egyszer csak egy nagy fekete autó jelent meg a sor végén, megelőzte a várakozókat, hamar odaért a sorompóhoz, ami szinte azonnal felemelkedett.

– Tiszteletem, Feri bácsi! – kiáltotta szinte egyszerre az összes pilóta, mire kiintett a hátsó ülésen utazó kisember. – Ott leszünk a Fradi pályán! Befejezhetjük ma egy kicsit korábban? – kérdezte Pista, aki közben már megenyhült. Az autó ekkor hirtelen megállt, lassan kinyílt az ajtó és kiszállt az integető kéz gazdája.

– A munka, az munka. A szórakozás, az szórakozás. Ne keverjük, emberek! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de közben mintha egy kis hamiskás mosoly jelent volna a bajusza alatt. – Négykor az Üllőin! Na viszlát! – majd azzal a lendülettel vissza is ült.

– Most akkor rövid nap lesz? – morgott maga elé Pista, de nem tudta eldönteni.

*

2001 tavaszán a győri futball viharos időket élt. Az ETO-t jövője kapcsán hatalmas volt a bizonytalanság, egyesek még azt sem zárták ki teljesen, hogy megszűnik a nagy múltú klub. Aztán egyre többször röppent fel a hír, hogy egy jellemzően győri kötődésű csoport mellett, a pesti Quaestor Rt.-t is érdekelné a stadion és a csapat. Aztán júniusban felszállt a füst és a Quaestor lett a tulajdonos.

Közben Gyirmóton, az Alcufer támogatása mellett egyre ambiciózusabb terveket kezdett szövögetni a helyi futballcsapat. Az akkor az ötödik vonalat jelentő megyei bajnokságban játszó klub megnyerte ugyan a 2000-2001-es szezont, de akkor még nem léphetet feljebb az NB III Bakony Csoportjába, arra még egy évet kellett várnia.

Az amatőr csapatok számára kiírt Szabad Föld Kupában azonban döntőt játszhatott és nyert is 2001 júniusában. A normál Magyar Kupa lebonyolításában akkortájt az volt a nóvum, hogy a 32-es táblára előselejtezők után kerülhettek a csapatok. Volt négy kiemelt (ők játszottak az európai kupákban), a maradék huszonnyolc helyre három illetve négy tagú csoportokból kandidáltak a többiek – az előbbiből egy, az utóbbiból kettő társaság juthatott tovább. A Gyirmót két NB II-es (akkor ez a harmadik ligát jelentette!) társaság, a Büki TK és a Veszprém mellé nyert besorolást és veretlenül, két döntetlennel zárt, de kiesett. (Az ETO három alacsony osztályú csapattal szemben, hibátlan mérleggel lépett tovább, de a következő körben kiesett a BVSC ellenében.)

A gyirmótiak a szintén megye első osztályú, borsodi megyei Nyékládházával küzdöttek meg a serlegért és nyertek 3-1-re.

Mit mondott anno Horváth Ernő?

„Fantasztikus volt a csapat! Ezért a fényes diadalért sokat áldoztunk, de megérte. Üzenem a kis csapatoknak, hogy érdemes a Magyar Kupában foggal-körömmel harcolni. Az élményt, amit most az Üllői úton átéltünk, semmivel sem lehet pótolni.”

Azóta már bajnokit is játszottak az Üllői úton. Igaz, egy darabig most biztosan nem fognak.

vár áll ott most, kőhalom (fotó: mno.hu)

Kategória: előzetes
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.