Könnyed vasárnapi ebéd

sikerült elkapni az utolsó pillanatot, amikor reális esélyük volt az ikszre

Eddig sem voltak kétségeim, de a mai meccs aztán végképp megmutatta, hogy miért nem jutottunk fel tavaly és miért fogunk idén? Biztos remek képzés folyik a Fehér Miklós Akadémián, jobbnál jobb eredményeket érnek el a különböző minősítéseken, de az valahol nem normális, hogy a magyar harmadosztályban mindössze ketten férnek be a termésből a feljutásért csatázó csapat kezdőjébe. Az előző szezon pedig tűpontosan megmutatta, hogy mire képesek az ott pallérozódó srácok éles helyzetben. Az éles helyzet kifejezést itt tessék egy hatalmas idézőjelbe tenni, mert mondjuk egy Diósddal megvívott bajnoki nem az.

És most csak annyit mondok: Borkai Ádám.

Sokan féltették a csapatot a Gyirmót II elleni derbi előtt, amit részben magyaráz, hogy ősszel indokolatlanul felszívta magát ellenünk a kék-sárga gárda. Ráadásul mivel az első csapat már csak levezet az NB I-ben, benne volt a pakliban, hogy tömegesen játszanak majd vissza a nagyok közül. Nos! Ezúttal egyik rémkép sem vált valóra. Présinger, Paku, Lengyel és Máté volt a kezdőben azok közül, akiknek értelmezhető első osztályú múltja van és talán csak az utóbbi ivott a kelleténél több vért a meccs előtt. Az agressziónak csúfolt emberkedés azonban megmaradt az öncélúságnál és egyáltalán nem csapott át minőségi futballba, de még csak eredményes sem volt.

tralalla megjött Barbapapa!

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az első félidőben gyakorlatilag értékelhetetlent nyújtottak a sárgák. Pedig olybá tűnt, hogy Nagy László még a kezdés előtti utolsó pillanatot is instruálásra használja. Persze arra nem számíthatott, hogy az ETO szurkolók zöld füstbombával lepjék meg a csapatokat, így rombolva le minden előzetes tervet. Paku még vakon rárúgott egy szögleletet az elején, aztán jött negyven perc, amivel nem tudnak elszámolni. Vélhetően ennyi ideig tartott, míg az utolsó könnycseppet is kitörölték a szemükből, mert csak akkor indult egy hamvába holt kontra, aminek a végén Máté gondolta, hogy ő Karel Poborsky. Nem ő az. Aztán Paku érezte egy kicsit később, hogy teljesen felesleges támadást vezetni, ezért ráküldte vagy negyven-negyvenötről. Nem nevezném ígéretes kísérletnek.

Az ETO közben darált rendesen. Jöttek a kicsi passzok, meg a tért ölelő oldalváltások, de az utóbbit szerencsére abbahagytuk gyorsan, mert kicsit keskenynek bizonyult a pálya. Helyzetek is lettek hamar, hol kidolgozott szituációból, hol csak úgy a semmiből. Először Magasföldi lépett ki biztatóan egy váratlan ritmusváltás után, de aztán külsővel eltörte 17-ről. Aztán Szimcso nyomott le egy közel félpályás sprintet, de sajnos a védő elég jól bírta a tempót, Viktor az istennek se nem tudta lerázni, ezért a legrégibb bűvésztrükköt vette elő: belépett a srác elé majd elesett és gurult egy nagyot. Talán egy kicsit sírt is. Horváth spori vevő volt a mutatványra, megadta a szabadrúgást, ami nálam sima kontrafault lett volna. Ezek után nem igazán értettem, hogy minek anyázza a nép a bírót. A személyiségében volt ugyan valami taszító, kicsit latinosan túljátszotta a szerepet az egész meccsen, de akkor éppen nekünk ítélt. A La Ligában egyébként valszeg kiröhögték volna. Én javasolom neki El Salvadort, bár ott benne van a pakliban, hogy ha nem elég ütős a műsor, simán lelövik.

jé! ez nem a mi mezszponzorunk?

A játékrész során egyébként attól rettegtem folyamatosan, ha így mennek tovább a dolgok, akkor Lukast elviszik a futsalosok a következő szezonra, mert annyit húzogatott. Volt neki négy potenciális gólpassza, de azok csak lehetőségként kerültek bele a statisztikába.

Mellettem kettővel Gunyhó Feri bácsi üldögélt munkaruhában, azaz kék-sárga Jako melegítőben. Készült az öreg, mert kinyomtatta a jegyzőkönyvet és így követte a meccset. Nem néz ki valami jól, sőt! Remélem nincs komolyabb baja, csak a kor látszik rajta az indokoltnál jobban. Akkor egy csöppet megijedtem, amikor a mögötte ülő idősebb úrtól komoly arccal megkérdezte, hogy akkor ma lesz a Real-Barca, ugye? De szerencsére gyorsan jött a szünet és a nyugdíjas mester visszatért az életbe. Többeknek felhívta a figyelmét a lépcsőn felfelé igyekvő fiatal formás lánykára. Bizonyos betegségtípusokat kizártam.

A gyirmóti öregek egyébként nem voltak elégedettek a látottakkal és egymást licitálva bizonygatták, hogy az ETO nem NB II-es szintű csapat, nehéz idők várnak rá jövőre. Konkrétan a Kisvárda 5-0-ra fog minket megverni. Minimum és simán. Csak reménykedni tudok, hogy a Kisvárda feljut az első osztályba és nem esik meg velünk ez a szégyen. A hazaikról kevés szó esett.

kifüstölős mesterterv

A második félidőre Bekő Balázs kettőt cserélt. Gyagya minden bizonnyal megsérült, mert Nagy Józsival nem szélesedik annyival a repertoár, hogy érdemes lenne középső védőt váltani egy egész félidőre. Beliczky beállítása ellenben jót tett a csapatnak. Szimcso feltételezhetően belefáradt a fent ecsetelt esetbe, mert utána már annyira sem volt kreatív mint előtte, így indokolt volt a cseréje. Én arra számítottam, hogy majd az utolsó húsz percre még behozzuk Kabát Petit csodafegyvernek, de nem így lett és ez nem független attól, hogy meglett addigra a vezetés és a mester inkább a biztonságra játszott Csizmadia pályára küldésével.

A Gyirmót gyorsan elfogyott és beletörődött a buktába, az általam 1,1-es oddsra vett kiállítás meg tömegverekedés elmaradt. Kicsit csalódtam is a Horváth testvérekben. Felemésztette volna talán az NB I-es szélmalomharc a motivációs célra félretett büdzsét? Vagy megjött a jobbik eszük, és ha már segíteni nem tudnak vagy akarnak az ETO-nak, legalább nem akarnak keresztbe tenni?

A derbiből így a végére elveszett a tűz, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a drukkerek elkezdték a Sopront szidni. Szakmai felkészülés az NB II-re? A Vidi ezúttal nem került műsorra, ami kissé meglepő. Arra jó volt a kis közjáték, hogy a konferanszié szerepében fellépő Rokob Péter eldörmögje baritonján az MLSZ által előírt dádát. Ha lett volna benne egy kis spiritusz, lejön a mikrofon mellől, beszalad a kezdőkörbe és levezényel egy jó kis tizenegyes-rúgó versenyt, mint a régi szép időkben.

Ádám keresi a labdát

És végül Borkai Ádám.

Nem tudom nem azt gondolni, hogy az ő csapatba állítása ezen a mérkőzésen fricska volt az ETO felé, még akkor is, ha idén huszonegyszer kezdett az NB III-ban. (A jegyzőkönyv miatt: egy gólja van, amit a hulla gyenge Komáromnak rúgott a 85. perceben 2-0-nál.). Ha azt mondom, légüres térben mozgott végig, finoman fogalmazok. Kirívóan gyengén játszott egy gyenge csapatban és nekem ne mondja senki, hogy csak rossz napja volt. Szerintem okos srác ő, és legalább olyan jól tudja, mint mi, hogy ő nem NB-s futballista. A mindenkori szerepeltetése inkább üzenet valakinek, mint sportszakmai döntés. Az EYOF csirkét mégsem lehet betenni a csapatba.

Az Érd tegnapi győzelme a teljesen leeresztett III. kerület ellen már előre vetítette, hogy bajnokavatás legkorábban egy hét múlva, itthon a Csorna ellen lehetséges. Bognár Zsolti figyelt is a lelátón nagyon.

A srácok amellett, hogy megmutatták, ki az úr a háznál, azaz a győri fociban, megteremtették az alapot, hogy május 21-én este háromnegyed nyolc után boldogan beleüvölthessük a kiskúti éjszakába:

Bajnokcsapat!

bizony felbolydult az apró település

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.