illéri, illéri, előre!

Bátran támaszkodom a kiváló levéltáros, Biczó Zalán munkásságára, így bizton állíthatom, hogy az ETO 1945 előtt tizenhárom alsóbb osztályú címet nyert, aztán a háború után még kettőt.

Vidék bajnokság – Nyugati kerület (7): 1907-08, 1908-09, 1909-10, 1910-11, 1916-17, 1917-18, 1918-19

Országos vidéki bajnok (2): 1910, 1913

Vidék bajnokság Dunántúli kerület, Győr vidéki alosztály (1): 1912-13

Nyugat-magyarországi Labdarúgó alszövetség, I. osztály (2): 1931-32, 1936-37

Nemzeti bajnokság II, Széchenyi csoport (1): 1942-43

Nemzeti bajnokság II., Nyugati csoport (2): 1957-58, 1959-60

Ezek a bajnokságok papíron, kivétel nélkül kvázi második vonalnak számítanak. Az más kérdés, hogy a kusza lebonyolítási rend miatt onnan sokáig nem lehetett az első ligába fellépni, a küzdelem az amatőr bajnoki elsőségért ment.

Az ETO számára a ’37-es diadal nyitotta meg először a kaput. Az akkori hősök éltek is a lehetőséggel, nem botlottak el a küszöbön, három párharcot nyertek és már be is léphettek a mennyországba, akarom mondani a Nemzeti Bajnokság első osztályába.

Mindezt csak azért írom, mert bizonyos szempontból történelmi lehet a mai nap, hiszen az ETO először nyerhet harmadosztályú sorozatot!

Srácok!

Minden csak viszonyítás kérdése. Nekünk, ETO-drukkereknek aktuálisan a mai győzelem a legédesebb, a mostani bajnokság megnyerése a legfontosabb és az NB II-be jutás minden álom netovábbja.

’63, ’82, ’83 ás ’13 fényeit nem tudjátok elhalványítani, dicsőségét felülírni, de bekerülhettek az ETO-történelembe és ha mondjuk száz év múlva is lesznek olyan szent őrültek mint Zalán, egy könyvben biztosan szerepelni fog a nevetek.

Szóval húzzátok fel a gatyátokat, mindenki adjon bele apait-anyait és szedjétek szét a Csornai SE-t!

Hajrá ETO!

no erre azért nincs garancia