Felhőtlen szórakozás

egy csapat van csak Nyugaton!

Van abban valami bájos, hogy pont a Sárvár elleni meccsen ünnepelheti a feljutást a tisztelt publikum. Kizárólag azok számára, akiknek nem olyan jó a középtávú memóriája: tavaly ott ástuk el végleg az NB II-es álmainkat.

Amikor tavaly tavasszal a srácok belezuhantak a döntetlenek Bermuda-háromszögébe, már mindenki tudta, de legalábbis érezte, hogy valami nagyon nem kóser. MTK II, Füred. Érd, III. kerület jöttek a sorban egymás után és a futball igazsága minden alkalommal szenvtelenül benyújtotta a számlát azért a kegyes hazugságért, hogy az ETO valóban több mint a másik tizenkilenc harmadik ligás csapat. A feladat rém egyszerű, csupán ki kell bekkelni a szezont és már léphetünk is feljebb. A sors fintora, hogy matematikailag még a négyes sorozat után sem tűnt reménytelennek a feladat és mi az istenért ne bízott volna az átlagos szurkoló, főként, hogy már rég elvesztette a realitásérzékét.

És ekkor jött el a nem túl izmos Sárvár elleni kiruccanás. Mikor, ha most nem? – tettem fel én is a kérdést azon az áprilisi szombaton, amikor keresni kezdtem a streamet. Behúzzuk, a Dorogot meg megüti a Tatabánya és máris egy győzelmen belül van a feljutást jelentő hely. Hawaii, DJ, napszemüveg.

Se az élő képes közvetítés, se a győzelem nem lett meg.

Ha az ember ETO-drukkerként éli mindennapjait és utólag visszanézi a sporteseményeket tartalmazó összefoglalót, az a minimum, ha szétveri a monitort. Hogy a pitlákba nem nyertünk?

A történelmi emlékezet az nagyon egyszerű magyarázatot ad, hiszen amikor a srácok kezdték elkapni a fonalat, azaz egyenlítettek, aztán mentek mint a veszedelem, igaz a nagy lelkesedés nem csapott át minőségbe, aminek eklatáns példája Vankó tizenegyese, Zazának legalább volt stílusa, amikor hibázott, szóval egyszer csak eljött a 65. perc:

okos horvátok

Ja nem. Összekevertem valamit. Szóval jött a 65. perc:

okos ETO-sok

Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. – írta Arany és úgy tűnik, a Fehér Miklós Akadémián is kötelező olvasmány ’A walesi bárdok’.

Én ellenben azt mondom, bár utólag piszok könnyű okosnak lenni, hogy ez szimpla önfelmentés. A csapat, a klub kapott egy újabb égi jelet, hogy nem jó úton jár.

Szerencsére a menedzsment vette az adást, és a következő héten már Bekő Balázs ült a kispadon.

Most pedig itt a lehetőség, hogy teljesen legális módon gyújtogathasson boldog, s boldogtalan görögtüzet, ráadásul itthon.

Mindenki a stadionba! Lesz öregfiúk meccs (ETO-FK DAC), lakodalmas rock’n’roll helyett ezúttal hagymázas, sírós, egymásnyakábaborulós Valaskó Ferenccel és talán még ingyen sör is.

Magyarul: Hawaii, DJ, napszemüveg.

Hajrá!

ez csak sport

2016. április 9. Sárvár, 500 néző

Sárvár–ETO 2–2 (2-1)

Sárvár: Osvald – Csákvári, Subicz, Horváth A., Pupp – Kocsis, Lempeg – Manganelli – Rajos, Sipos (75’ Potyi), Koronczai. Edző: Takács Gábor

ETO: Horváth D. – Köles, Nagy Á., Csató, Németh M. – Weitner, Lénárt (46’ Kozma), Pongrácz, Illés – Vankó (71’ Szabó B.), Szabó L., Mayer. Edző: Preszeller Tamás

Gólok: 16’ Sipos 1-0, 36’ Vankó 1-1, 38’ Pupp 2-1, 52’ Szabó L. 2-2

Kiállítás: 87’ Pongrácz

Kategória: előzetes, gondolatok
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) Felhőtlen szórakozás bejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    Ha ott az edző ((akit egyébként kedveltem, mint játékos)) akiben bíztam az elején,- – fel kel a kispadról, és űzi-hajtja csapatát, cserél ha kell, – a dühtől alig láttunk mi szurkolók, -akkor tavaly feljutunk! (((állítom akkor nincs az ami történt!)))

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .