a vonal fölött vagyunk! (fotó: economist.com)

Nem szívesen általánosítok, de vállalkozások pénzügyi analitikáinak nézegetése biztosan nem tartozik az átlagpolgár rendszeres tevékenységei közé. Figyelj, szívem! Mindjárt leviszem a szemetet, csak előtte átfutom a MOL számait, rendben? Ne csak azt a rohadt fészbúkot nézd, Rolandka! Azt üsd be, hogy e-beszamolo.im.gov.hu! Milyen életszerű, ugye?

Pedig higgyétek el nekem: érdemes erre is időt fordítani néha, mert ezek a papírok elég pontos látleletet adnak kicsiny hazánk általános állapotáról. Még azoknak is tanulságos lehet az egyszeri alámerülés, akik egyébként soha az életben nem láttak ilyet korábban. Ha például az elkészítésért felelős kolléga nem igazán tudja használni a szövegszerkesztőt vagy simán igénytelen, esetleg meglehetősen szabadon használja a magyar nyelvtant, nem biztos, hogy jó döntés közelebbi, pláne üzleti kapcsolatba kerülni az adott céggel. Ne ítélj elsőre! – szól az ősi  tanács, de szerintem meg igen.

És akkor még tartalomról nem beszéltünk.

Van ugye egy olyan, hogy kiegészítő melléklet, aminek az lenne az elsődleges feladata, hogy a száraz számsorok mögé adjon egy kis pluszt, segítse a potenciális partnereket (befektetők, vevők, szállítók, finanszírozók, etc.). A törvényalkotók azonban már a legelején végzetes hibát követtek el azzal, hogy meghatározták a minimum verziót, meg adtak pár mankót. Mi lett ennek a vége? A döntő többség kizárólag ezt használja, és legkevésbé sem tartja fontosnak, hogy informatív legyen. Sőt! Magyarország egyébként sem az átláthatóság csimborasszója, de ami ezen a téren van az übergáz. (Apró mellékszál. Fejétől bűzlik a hal, így az igazán mazochistáknak igazi csemege a parlamenti anyagok olvasgatása, különös tekintettel a benyújtott törvények indoklására. Azért javasoljuk, hogy az ég holnaptól kék legyen, mert az ég kék, a sürgősségi eljárást pedig az indokolja, hogy sürgős. Kalap, kabát. Van még kérdés?)

Magyarországon a profi klubok mögött gazdasági társaságok állnak, akikre – egyelőre? – ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a reálszféra többi szereplőjére. Így például május végéig el kell készíteniük az előző évet bemutató pénzügyi beszámolót és azt – egyelőre? – közzé is kell tenniük.

Eljött hát az igazság pillanata, mindenki meztelenre vetkőzött, mi pedig végre megnézhetjük, kinek mekkora a micsodája.

Rögtön módosítanom is kell, mert úgy tűnik, a szabályok nem mindenkire vonatkoznak, szegény Fradikának nem volt elég ideje, hogy eleget tegyen kötelezettségének. Minden bizonnyal a bírók szívatása okán kiszabott MLSZ bírságok miatt keletkezett forráshiányt (muhaha! forráshiány…) csak úgy tudták áthidalni, hogy a könyvelésről meg az IT-tól vettek el pénzt, így Gizi néni nem tudja lenyomni tíz napja az ENTER-t.

Mindegy. Engem egyébként a Fradika nem is nagyon érdekel. A statisztikai mintavételhez három másik, a következő szezont az NB I-ben kezdő csapat doksiját vizsgáltam meg az elemzés első részében. A hangsúly a következő szezonon van, mert így nagy örömömre a Puskás is beleeshetett a szórásba. Arról nem is beszélve, hogy dramaturgiailag is tökéletes a bajnok ál-Puskás (Honvéd), a csalódott nagy-Puskás (Videoton) valamint az egyetlen és igazi, az egy év tisztítótűz után újra a méltó helyére kerülő Puskás (Puskás) összevetése.

nagymenők (Honvéd, Videoton, Puskás)

A háttér ismeretében némiképp meglepő, hogy nem a Honvéd, hanem a Videoton anyaga a leginkább informatív. Ami most minket például elsődlegesen érdekel az a bevételek megoszlása és ebben csak a fehérváriak adnak részletes kimutatást. Az más kérdés, hogy talán már meg is bánták a döntést, mert így fehéren-feketén látszik: a jegybevételek nem érik el »normál« működési bevételek, de még az ilyen-olyan támogatásokkal megspékelt totál forgalom 1 (egy!) százalékát sem. Mivel a modell valamiért működik, nem arról beszélhetünk, hogy a nézők nem tartják el a klubokat, hanem arról, hogy igazából nélkülük is működik a rendszer. Ráadásul Magyarország a futballban megvalósította a szocializmus egyik alappillérét, azaz minden dolgozó ember egységesen hozzájárul egy adott célhoz. Nem egyenlő módon, hanem egységesen, hiszen a szisztéma a közpénzekből él, azaz az adónkból. Igen jól értettétek, mi ETO-sok toljuk a zsét a Videotonba és a Puskásba is.

önként és dalolva reklámozunk (fotó: 1912elore.hu)

A Honvéd melléklete hozza a kötelezőt, szövegesen megismétli az eredmény-kimutatásban szereplő egy darab számot, de nem enged bepillantani a színfalak mögé. A Puskás teljesen más szintet és stílust képvisel. Az is megér egy misét, hogy enbékettesként miként lehet majdnem háromszor akkora bevétele, mint a papíron hazai topcsapatnak? Tudjuk azt nagyon jól. Amikor a Juvét kivágták a Serie B-be, állítom nem volt ekkora differencia köztük és mondjuk az Inter között. A legszebb azonban az, hogy miközben a költségoldalon – gondolom a transzparencia legnagyobb dicsőségére – még egy 19 ezres tételt is külön beírnak (postaköltség, internet, pénztárgép, ajvé!), addig a majd’ hárommilliárdos bevétel egy karaktert sem ér. Nem az van, hogy nincs megosztás, az van, hogy ez tulajdonképpen nincs is. Bocsika, mi kérünk elnézést! Azért írtam pár gondolattal feljebb, hogy egyelőre(!) nyilvánossá kell tenni a beszámolót! Valszeg annyira éget ez a sok pénz, hogy előbb vagy utóbb ennek véget fognak vetni.

Mert akkor nem látszana az sem, hogy 73 fő állományi létszámhoz 657 millió forint bérköltség tartozik, ami egy rém egyszerű matek mellett 751 ezres havi átlagot eredményez. A Vidinél is durva a több mint egymilliós adat, de ez mindent visz. (Figyelem! Ezek csak statisztikai átlagok! Azt is mondhatnám bűvésztrükkök a számokkal, de valamilyen tendenciát csak jeleznek.)

A Puskának mindenesetre bejött a buli, hiszen az adófizetés után 801 millió forint maradt a zsákban. Ez igazán szép teljesítmény, a pénzügyi részleg minden tagjának biztosan megsimogatták a buksiját. Bár szerintem ennél a cégnél, ezeket a számokat kettes matek érettségivel is hozták volna. Bízzunk benne, hogy a teljes összeget az utánpótlásra költik és így talán tíz év múlva már nyolc-tíz felcsúti kötődésű spíler lesz a válogatottban és nem csak annyi mint Andorra ellen. Segítek: négy volt…

Miután mindenki megemésztette a megemészthetetlent és benyomott minimum két felest, jöjjön az ETO-val megerősített második vonal!

feltörekvők (Kisvárda, Cegléd, ETO)

Merítésnek az osztályban maradó legerősebb, ráadásul teljesen más lehetőségekkel rendelkező Kisvárdát és a kiesést éppen csak megúszó Ceglédet választottam. Nagyon nem ugyanaz a kávéház a kettő. Nincs rá adat, de biztosan nem a jegybevételek közti különbség okozza a differenciát.

Vegyünk egy rövid és durván leegyszerűsített számítást. A másodosztályban van mondjuk 19 hazai meccs egy naptári évben. A bérletesek számát tekintsük statisztikai hibának valamint kalkuláljunk 500 forintos jegyárral. A Kisvárda esetében ez azt jelenti, hogy átlagban 315 fizető néző van egy meccsen. Az osztályváltást ezek szerint nem a tömegek forszírozták. És most csapjuk hozzá a laza 194 milliós bérköltséget, amit 28 ember nyel el. Igen, jól látja mindenki, ez átlag 577 ezres havi bért jelent. Statisztikailag több mint a Honvéd hasonló mutatója. Ezek után nem csoda, hogy már üzemi szinten is bukta a történet, azaz mégiscsak jó lett volna az NB I.

Az anyagiak miatt mindenképpen.

ceglédi anziksz (fotó: magyarfutball.hu)

A Cegléd esete azt példázza, hogy mi történik akkor, ha valaki a lehetőségeihez lövi be a céljait, nem akar többnek látszani ami, ráadásul nem lett egy politikai kiskirály játékszere. Szolid pénzügyi lehetőségek, nullszaldó körüli eredmény. Igaz, majdnem kiestek az NB III-ba.

Végül nézzük meg az ETO paramétereit!

Az ETO Futball & Futsal Kft. 2010 óta létezik, 2015-ig ETO Futsal Kft. néven futott. Az első három évben gyakorlatilag nem működött, csupán 2014-ben adott először életjeleket és mutatott ki értelmezhető forgalmat (26 millió forint). Ez az időszak még tisztán a futsalosokhoz köthető, de az »igazi« magyar focit jellemző tendenciák már feltűnnek a számok között: például több a személyi jellegű (értsd: bérjellegű!) ráfordítás mint a bevétel, aminek persze nagy-nagy mínusz a vége.

Jön 2015, az ETO-futball megmentésének szent missziója és ezzel párhuzamosan az anyagi lehetőségek is más dimenzióba kerülnek(123 millió »normál« forgalom és még 444 millió egyéb bevétel). A büdzsé ennek ellenére nem száll el, éppen kimutatható nyereség lesz a vége. Mondjuk az NB II sem jött össze.

Indult hát a B terv, a keret vérfrissítése azonban anyagi áldozatokkal is járt. A fenti táblázatban is látszik, hogy 2016-ban már 786 millió forint bevétel keletkezett, ugyanakkor a bérjellegű kifizetések megduplázódtak. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy az átlagos létszám is ilyen arányban változott (51 fő ð 106 fő), vagyis az, hogy negatív lett az eredmény, csak részben okolható a megugró személyi ráfordítással. A bevételek növekedésének intenzitása nem követte le az új szituációt. Ha belegondolunk ez valahol logikus, hiszen ne feledjük, az NB III-ról beszélünk, ahol még teljesen mások a lehetőségek. Nincs például közvetítésekből származó díjbevétel.

A város relatív odatette magát (214 millió, ami nyolcvannal több mint 2015-ben) és vannak még más, ebben a dokumentumban nem nevesített jótevő(i)nk, aki(k) majdnem negyedmilliárddal járultak hozzá a sikerhez. Ez a teljes bevétel közel harmada! (A működést segítette még 79 millió forint kölcsön is.)

Az üzemi szinten összeszedett nem egészen 150 milliós veszteséget azonban sikerült bravúrosan, 0 közeli adózás előtti eredményre visszatornázni, ami egy közel azonos nagyságrendű pénzügyi bevételnek köszönhető. Hogy ez micsoda, arról nem szól a fáma, meg a kiegészítő melléklet. Nem egy szokványos tétel. Vagy nagyon jól forgatta valaki az elfekvő (volt ilyen?) pénzeket (a rövid idő és a megtakarítások aktuális kamatszintje miatt nem valószínű) vagy egy korábbi hitelezőnk volt nagyvonalú és elengedte a tartozást (volt már ilyenre példa és nem is kell feltétlenül halántékhoz szegezett pisztolyt a történethez képzelni) vagy könyveléstechnika (Magyarországon élünk).

Mindenesetre úgy zártuk ’16-ot, ahogy egy alsóbb osztályú, de feljebb vágyakozó futballklubnál előfordult már párszor Futball-Magyarországon. Most szintet lépünk, belépünk a mennyország kapuján, amit úgy hívunk NB II. Itt már – azon kívül, hogy több hivatalos pénzcsaphoz is hozzáférhetünk – létjogosultsága van (lesz?) az un. irányított szponzorációnak is, ami nagyon nem tisztességes, torzítja a piacot, de sajnos pár éve már »történelmi« adottság.

Van egy rossz hírem. Ha esetleg 2015-ben sikerült újra megszereznünk a korábban már sokszor elvesztett ártatlanságunkat, azt az előttünk álló szezonban biztosan újra el kell engednünk.

Futball-romantikusok előre, utánam!

moneyball (fotó: ranker.com)

Végül egy találós kérdés: hallottatok már a Moneyball Portfólió és Vagyonkezelő Kft.-ről?