vár áll ott most, kőhalom (fotó: index.hu)

„A belga fél megvásárolná a teljes létesítményt, a stadiont, a szállodát, az akadémiát, a plázát, és többségi tulajdont vásárolna a futballcsapatot működtető gazdasági társaságban. Túlzás nélkül állítható, ez lenne minden idők egyik legnagyobb futballbiznisze. A belgák vállalják, hogy legalább három évig üzemeltetik és lehetőség szerint az első esztendőben az élvonalba viszik a labdarúgócsapatot. Befejezik, továbbépítik a stadiont, felújítják, és ugyancsak bővítik – legalább harminc szobával – a szállodát, és életet lehelnek, nyereségessé teszik a most igencsak visszafogottan üzemelő plázát.”

Nem szeretném a világ legnagyobb csodájában reménykedők álmait egyetlen nagy mozdulattal darabokra törni, de a fentebb olvasható állításból süt a mellébeszélés.

Herr Endre (fotó: vasasfc.hu)

Az a helyzet, hogy történetünk szereplői jó öt évvel ezelőtt már felléptek a magyarfutball színpadán és a DigiSport csatornának hála, nagyszerűen követhető, hogy mi történt?

Minden 2012 nyarán kezdődött, amikor egy Michael Budzinski nevű német úriember megvette a Vasast és első döntései között kinevezte Varga Endrét cégvezetőnek. Róla annyit kell tudni, hogy a magyar források szerint az 1996/97-es szezonban játszott 28 percet az ETO színeiben, a német Wikipedia ellenben 23/5-ös mutatót hoz. Ki tudja? Lehet, hogy ők beszámolták a tarcsit meg a felkészülési meccseket is.  Ami biztos, hogy volt még a Stadler, a Diósgyőr és a Pécs igazolt játékosa is, majd 2001 és 2008 között Németországban futballozott. No nem a Bayernre vagy akár csak a Braunschweigre gondolni, a listán a Chemnitzer FC,  Stahl Riesa, a Concordia Ihrhove és az SV Meppen szerepel.

Ennyi idő alatt volt lehetősége megtanulni németül és találkozni sok-sok alsóligás német futballmenedzserrel.

A munka igazán remekül indult, bár már az elején volt pár disszonáns hang, ami persze az előző éra ekézéséről szólt.

Telt-múlt az idő és a dolgok szépen alakultak. Az éppen az NB II Keleti csoportjában héderező Vasas menetelt a Magyar Kupában és biztos második volt a Mezőkövesd mögött a ligában. Közben erősítették a szakmai vonalat és marketing igazgatóként alkalmazták a belga-magyar kettős állampolgár Békeffy Gábort. Neki az édesapja indított még az ötvenes-hatvanas években menedzserirodát Belgiumban és tényleg nívós partnereket tudhatott a kliensei között.  A belga Ceulemans, Vandenbergh, Nilis vagy van der Elst, a holland Krol, Neeskens

Vagy van de Kerkhof igazán jól csengő nevek.

Az más kérdés, hogy ők még Békeffy Sr. partnerei voltak, az ifjúnak már többek közt be kell érnie a nepáli válogatott Bimal Garthi Magarral.

Aztán 2013 tavaszán eltört valami és Herr Budzinski először az aktuális vezetőedzőt, Szapor Gábort, aztán Varga Endrét és nem sokkal utána Békeffy Gábort is lapátra tette. A döntést láthatóan fikázással vegyített értetlenség követte az érintetteknél.

Azóta Békeffy néha felbukkant a Nemzeti Sportban, de ebből csak az derült ki, hogy Gábornak sikerült jó kapcsolatokat kialakítania a szerkesztőséggel, így holland-belga ügyekben már csörrent is a telefon.

Most ők tárgyalnak titokzatos belga befektetők nevében az ETO-val.

Magyarország Andorra elleni győzelmére harminc fölött volt az odds, aztán látjuk mi lett a vége.

És most azt az apróságot nem is veszem figyelembe, hogy Varga Endre ajánlotta Szapor Gábort edzőnek, ami simán felér egy magyar futball elleni merénylettel.

Szóval nem árt az óvatosság, elvtársak!