boldogságom határtalan (fotó: rangado.hu)

Minden bizonnyal mindenki ismeri azt a szabályt, hogy egy korsó sör nincs. Ha elmész a haverokkal lazulni, minimum kettőt meg fogsz inni. Miért? Mert egy korsó sör nincs, nem létezik. A tétel még nem része a nemzeti alaptantervnek, de csak idő kérdése, hogy bekerüljön.

Ugyanennyire természetes, hogy komoly futballcsapat nem vág neki a szezonnak egy kapussal. Szerencsésebb helyeken ez úgy működik, hogy van minimum két közel azonos képességű portásod, akik közül az egyikkel indítod az idényt és ha fárad vagy nagyon sokat bénázik, megadod az esélyt a másiknak. A kedvezményezettedet nem rakod ki a csapatból az első lepke után, mert egyrészt a kapus érzékeny fajta (lásd például Vallait a ’Régi idők focija’ című moziból, bár pisztolyt kevesek akasztanak a kapufára), másrészt mert okos edző ilyet nem csinál. Nehéz pálya ez. Kötve hiszem, hogy aki mondjuk nyolcévesen beáll a ketrecbe és ott ragad, az már az elején tisztában van azzal, hogy az élete nagy része nagy valószínűleg szívás lesz.

Magyarország és ezen belül az NB II-es liga nem annyira szerencsés hely. nincs ez másként nálunk sem, ahol már az átigazolási időszak elején azt bírta mondani a sportigazgató, hogy a fiatalszabály megfelelésének egyik pillére, hogy az előírt egyik titán a tizennyolcat hamarosan betöltő kapus, Gyurákovics Erik lesz. Hurrá! Én erre azt mondom, hogy ez az alapvetés akkor is hülyeség, ha a célkitűzés a biztos bennmaradás. És ne értse félre senki, nem Gyurákoviccsal van a baj, de nem lehet mindenki mondjuk egy Donnarumma.

Ebből következik, hogy aki idejön második számú kapusnak, az jobb, ha hoz magával egy helyes kis ülőpárnát is, mert a kispad véresre fogja koptatni a hátsóját. Az elsőként bedobott név, az újpesti Balajcza elég világosan meg is mondta, korrekt volt minden a tárgyalások során, de ő inkább szeretne védeni.

Sebők Zsolti kapcsán nem tudom, mi volt a gond, lehet, hogy ugyanez, mindenesetre a klub leigazolta a harmincnyolc éves Szatmári Zoltánt.

Ő többek mellett arról, híres, hogy az elmúlt két NB III-as szezonban négyszer védett az ETO ellen és mindezt három klub színeiben tette. III. kerület, Tatabánya, Komárom. Sajnálatos módon a Bányász elleni meccs kikerült a statisztikából, mert ugye megtörténtek a szomszédban a sajnálatos események, így a 2016 augusztusi, az ő szemszögéből 0-1-et törölték a rendszerből. Mi azonban tudjuk, hogy ott volt, felvétel is van róla. Nekem a Kerület elleni, két évvel ezelőtti 2-2 személyesen is megvan, bár nehezen idéznék fel akárcsak egy említésre méltó bravúrt. Azt biztosan állíthatom, hogy nagyon ügyesen húzta az időt. Komáromban sem volt másként, Rácz Feri varázslatával azonban nem tudott mit kezdeni hat perccel a vége előtt, utána meg már hiába pörgött.

Van 44 elsőligás meccse. Először tíz éve a REAC ellen szállt be az utolsó 11 percre, Végh Zolit váltva (MTK-REAC 3-0). Abban az idényben nem is javult a statisztika.

Meg a következőben sem, de 2009 nyarán végre eligazolt Végh és 30 évesen eljött a Kánaán, ami 13 kezdőként letudott bajnokiban öltött testet. Közbeszólt egy sérülés meg a szintén legendás Szántai Levente.

A következő idény már róla szólt (30-ból 26), más kérdés, hogy az MTK kiesett. Nem rajta múlt. Látta ezt a kékek és így pont a vonal felett végző Siófok is, és gondolkodás nélkül lecsapott rá.  A nagy áttörés azonban továbbra sem jött meg, mert Milinte és Ribánszki mellett csak egy meccset kapott 2011-12-ben és ötször padozott.

Az adatok szerint egyébként kipróbálta magát a nyugati profi világban is, mégpedig a dán Lyngby BK-nál. Sok mindent nem tudni erről a rövid kitérőről, az MLSZ Adatbank például 2012. április 20. és július 20. közé teszi a kiruccanást, ami azért furi, mert a dán bajnokságnak május 22-én lett vége. Nem mellesleg a Lyngby kizúgott.

Jöhetett hát újra a magyar topbajnokság, de már nem sokáig, mert ’12 augusztusán az ETO ellen védett utoljára az NB I-ben (Siófok-ETO 2-3), aztán elvitte az akkor éppen a második vonalban senyvedő Vasas, ahol többek mellett egy Varga Endre nevű úriember serénykedett, majd később bejött a képbe Békeffy Gábor is. Szatmári tovább húzta, még tavasszal is védett és vele együtt nem jutott fel a Vasas.

Hogy ezért vagy másért, nem tudom, de utána valami végzetesen eltörött, mert a következő őszön már kettő osztállyal lejebb találta magát és az acélos Jász-Nagykun-Szolnok megyeegyben vezette bajnoki címig a jónevű NKSE-Jászberény FC-t. A 111-24-es gólkülönbség azt mutatja, erőltetett menet lehetett.

Azóta pedig az NB III langymeleg biztonsága vette körül, ami vélhetően az NB II-es ETO-nál sem lesz izgalmasabb, a padon üldögélve meg különösen.

Néha talán még egy kis szunyókálás is beleférhet, ami közel a negyvenhez bocsánatos bűn.

“Amíg azt mondják, nem szégyen, amit csinálsz, addig ott állok a kapuban. Majd ha felhívják figyelmemet arra, hogy ez már nem az, akkor valóban ki kell állni onnan. De nézze meg, Kövesfalvi István még 45 évesen is védett Dabason, szintén az NB III-ban.”

Kicsit kusza, de őszinte hitvallás.

Üdv zöldben, Zoli!

ő is még csak negyvenöt (fotó: telegraph.co.uk)