itt 3-1 lett (fotó: eto.hu)

Elvi kérdés, hogy olyan meccsről nem írok bírálatot, amit egyáltalán nem láttam. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Cegléd ellen, rotálás címszó alatt, feltartott kézzel mentünk ki a pályára.

Az őszi szezonban egyetlen(!) hétközi fordulót írt ki a szövetség, aminek következtében az ETO-nak a Csákvár-Cegléd-Békéscsaba hármassal szemben kell, kellett helyt állnia nyolc nap alatt.

Durva? Szerintem nem.

Mit csinált Bekő Balázs? A Csákvár elleni kezdőből csupán Bagit és Pongráczot tette fel a mágnestáblára CeglédenAlbertirsán, amikor kihirdette a kezdőt.

Összevetésként: a Siófoknak a ZTE-t, a Kisvárdát és a Gyirmótot rendelte a sors ugyanebben az időszakban, ami csöppet keményebb feladatnak tűnik. Ennek ellenére Disztl mindössze egy helyen változtatott a második meccsre.

Lehet persze azzal jönni, hogy a mi mutatónk két kör után 3/6, ellenben a Siófok 0/6-nál jár. Köszi, de pon lesz*rom…

Számomra az üzenet az, hogy a szakvezetés megítélése szerint az idény kezdetén, három lejátszott fordulót követően a keret magja számára extra terhelést jelentett volna, ha komolyabb szerepet vállal az ’angol hét’ komplett eseményeiben.

Persze pozitívan is hozzá lehet állni a történésekhez. Az eddig kevesebb szerepet kapó, azaz a bizonyítási vágytól majd’ szétcsattanó játékosokból álló csapat 84 percig tartotta az ikszet, a liga egyik lesajnált csapatával szemben.

Bravó!

Van miért hajtani vasárnap a Békéscsaba ellen, mert ilyen előzmények után a győzelmen kívül nincs más elfogadható eredmény.

Segítségként három hívószó: becsület, önbecsülés, motiváció.

*

Ceglédi VSE – WKW ETO 2-1 (1-1)

Cegléd: Mursits – Valkovszki (54’ Virág), Nánási, Preklet, Farkas A. – Törtei – Damásdi, G. Bíró (75’ Farkas J.), Asztalos, Peres (86’ Hujber) – Albert

ETO: Szatmári Z. – Vadász, Bagi, Gyagya (46’ Szatmári L.) – Pongrácz – Tajthy – Kovács, Csizmadia, Kiliti (67’ Szimcso) – Kabát, Zamostny (81’ Roxin)

Gólok: 40’ Gyagya 0-1, 45’ Damásdi 1-1, 84’ Farkas J. 2-1