ROTÁLÁS

» abszurd dráma egy felvonásban «

Játszók:

ZOLTÁN, elnök

IMRE, igazgató

BALÁZS, edző

KISASSZONY, titkárnő

TAMÁS, mindenes

ATTILA, mindenes

FUTBALLISTÁK, tömeg

SZURKOLÓK, tömeg

Történik napjainkban.

1. szín

Futballöltöző. A játékosok éppen most értek be a meccs után. Fülledt és izzadságtól bűzös minden, néhol sípcsontvédők és csukák hevernek a földön.

Zoltán érkezik, kissé feldúltan.

ZOLTÁN (izgatott): Mi volt ez?

BALÁZS (szelíden): Nem voltunk jók.

ZOLTÁN: Nem ezt ígérted.

BALÁZS: Nem is ezt beszéltük meg. Eltértek a tervtől.

ZOLTÁN (kicsit már nyugodtabban): Akkor?

BALÁZS: Javítunk.

Zoltán ki, Attila be.

BALÁZS (kérdőn): Felvetted?

ATTILA: Nem. Miért? Nem szoktam mostanában.

BALÁZS: Szerencséd. Biztos, hogy nem?

ATTILA: Bízz bennem!

Attila ki.

IMRE: Most mi lesz?

BALÁZS: Megoldjuk. Megvan a három pont, nem?

IMRE: Meg. Ötödik hely.

BALÁZS: A végén aláírnám.

IMRE: Én is.

BALÁZS (a vetkőző játékosokhoz, emelt hangon): Mi volt ez?

FUTBALLISTÁK: Nem tudjuk, keményebbek voltak, mint gondoltuk. Haraptak.

BALÁZS: Legalább elfáradtatok?

FUTBALLISTÁK: Nagyon, mester.

BALÁZS (elgondolkodva): Megoldjuk.

2. szín

Elnöki iroda. Zoltán elmélyedten dolgozik, miközben a telefon folyamatosan csörög. Nem veszi fel. Valamit ír a papírra, megvakarja a fejét, aztán dörmög. Ekkor hirtelen kopognak az ajtón.

ZOLTÁN (unottan): Igen?

KISASSZONY: Elnök Úr! Balázs és Imre van itt.

ZOLTÁN: Engedje be őket. De mondja meg nekik, hogy kevés időm van.

KISASSZONY: Rendben.

BALÁZS: Szervusz, elnök úr!

IMRE: Szevasz!

ZOLTÁN: Mi járatban? Ugye nem a szombatról akartok beszélni?

BALÁZS: De igen.

ZOLTÁN: Csak röviden! Tíz perc múlva mennem kell. Most már meg tudjátok magyarázni?

IMRE: Mindent, főnök! A felcsútiak tehetnek az egészről.

ZOLTÁN (meghökken): Mi van?

IMRE:  A sok akadémiát fikázó cikk miatt felszívták magukat a kölcsönjátékosok. Tuti!

ZOLTÁN: Ez most komoly?

IMRE: Biztos forrásból tudjuk. Igaz, Balázs?

BALÁZS (bizonytalanul): Ha te mondod.

ZOLTÁN: Várjatok egy kicsit! (felemeli a telefont, tárcsáz) Kisasszony! Kérem, szóljon Tamásnak, hogy jöjjön be! Köszönöm.

IMRE (rémülten): Tamás, de miért?

ZOLTÁN: Meglátod.

Kopogás.

ZOLTÁN (határozottan): Tessék!

TAMÁS (bizonytalanul): Miben segíthetek, főnök?

ZOLTÁN: Mit írnak az újságok a szombati meccsről?

TAMÁS: Hát! Már akartam szólni. Nem jó a sajtónk.

ZOLTÁN (felhúzza a szemöldökét): Mert?

TAMÁS: Tudod! A Nemzeti Sport, birtokon belül vannak. Mindig ezt csinálják.

ZOLTÁN (ellentmondást nem tűrő hangon): Oldd meg! Erről többet nem akarok beszélni! Ti vagytok a szakma, nem? Akkor?! Kivágok mindenkit a fenébe!

Tamás el.

IMRE (félénken): Szerdán forduló.

ZOLTÁN (döbbenten): Mi?

BALÁZS: Azt hitték kijutunk a vébére. Szoros a menetrend.

ZOLTÁN: Hol játszunk?

BALÁZS: Cegléden. Pontosabban Albertirsán, mert Cegléden építkeznek.

ZOLTÁN: Tiszta szerencse! Azt behúzzuk, ugye?

IMRE: Persze!

Balász köhög.

ZOLTÁN: Akartál valamit mondani?

BALÁZS: Nem. Vagyis igen. Fáradtak a fiúk.

ZOLTÁN: Mi van?

BALÁZS: Azért húzós volt a szombat este.

IMRE: Megoldjuk, főnök! Ne aggódj!

BALÁZS (alig hallhatóan): Rotálni kéne.

ZOLTÁN: Bő a keret, ugye? Nem lehet gond.

BALÁZS: Mondhatjuk.

ZOLTÁN: Ott van még a Kulcsár, meg a Lukás. Tényleg, miért nem játszanak?

IMRE: Sérültek.

BALÁZS: Taktikai okok miatt.

ZOLTÁN: Szerda este beszélünk, most tényleg mennem kell.

3. szín

 Albertirsai pálya, a korlát mellett beszélgetnek ketten, egy órával a kezdés előtt.

ATTILA: Kirakjam a kamerát?

IMRE (szinte sikítva): Meg ne próbáld!

4. szín

Öltöző. Most futnak be a játékosok a szünetre érkezve.

BALÁZS: Bírjátok?

FUTBALLISTÁK: Nem lesz gond, mester!

BALÁZS: Mi volt ez itt a végén? Hányszor beszéltük meg a helyezkedést? Tönkre akartok tenni?

FUTBALLISTÁK: A lemenő nap elvakított minket.

BALÁZS: Na ne szórakozzatok! Az elnöknek, mit fogok mondani, ha nem lesz meg a meccs?

FUTBALLISTÁK: Meglesz!

BALÁZS: Akkor jó. Hajrá!

IMRE: Figyelek!

5. szín

90. perc, a nézőtér vendégszurkolókkal tömött részén.

SZURKOLÓK (egymással vitázva): Gyertek ide! Megvárunk! Vegyétek le a mezt! Szép volt fiúk! Dolgozzatok! Pacsi!

Kicsit hátrébb, a kispadoknál.

IMRE (Balázshoz fordulva): Hagyd rám a dolgot, majd én megmagyarázom az elnöknek.

BALÁZS (szomorúan): Elcsesztük.

IMRE: Máskor is volt már ilyen. Ne lógasd az orrod! Nem szabad, hogy lássák rajtad az elkeseredést! Be positive!

BALÁZS: Elegem van a marketing dumából!

IMRE: Ez is a futball része!

BALÁZS: Akkor én kiszállok.

IMRE: Meg vagy te őrülve? És az önbecsülésed? Ilyenkor nem lehet kiszállni! Kend rá a játékosokra! Nem tartották be az utasításokat, nem voltak ott fejben. Blablabla.

BALÁZS (elveszetten): Nem tudom megcsinálni.

IMRE (magabiztosan): Dehogynem.

6. szín

Elnöki iroda. A korábbinál is több papír az asztalon. Zoltán nem csinál semmit, csak mereven néz előre. Kopogás, nem reagál. Még egy kopogás.

ZOLTÁN (élesen): Ki az?

KISASSZONY: Balázs és Imre van itt.

ZOLTÁN: Nem akarom őket látni.

KISASSZONY: Két percet kérnek.

ZOLTÁN: Egy perc.

Balázs és Imre bejönnek.

IMRE (hadarva): Arról lenne szó, hogy a játékosok meg akarták fúrni Balázst. Kezeltük a helyzetet. Kulcsárt és Szabó Lukást kiraktuk a keretből

ZOLTÁN (hátrahőköl): Hiszen ők nem is játszottak. Még a keretben sem voltak.

IMRE: (magabiztosan): Ez a mesterterv része! Mi mindenesetre lelepleztük az egészet.

ZOLTÁN: Balázs?

Balázs üveges szemmel néz és óvatosan bólint.

ZOLTÁN: Akkor jó. Vasárnap ugye behúzzuk a Békéscsaba ellen?

IMRE (sugárzó tekintettel): Ez nem kérdés, főnök! Garantálom! És Balázs is.

(vége)