kosaras a futballpályán (fotó: panel-szolnok.hu)

Ha Abony felől jössz Szolnokra a 40-esen, amiből egyszer csak 32-es lesz, aztán a városba megérkezve letérsz jobbra, Pletykafaluba érkezel. Ez komoly. Nekem elhiheted, mert többször jártam ott. Kis túlzással úgy néz ki, mint Győrben Jancsifalu, de ez nem teljesen igaz, mert inkább egy Újvárosba oltott Jancsifalu. Az utcákat tematikusan nevezték el, így aztán nem meglepő módon a Kacsa mellett van, Gyík, Őz, Róka, Farkas, Gólya és Rák. Meg Kőműves. Ilyen állat ugye nincs, bár elképzelhető, hogy bizonyos kultúrákban így hívják a hangyát, esetleg a vakondot, de nekik sajna elég szar a marketingjük, ezért nem kaptak saját utcanevet.

A Kőműves utca egyébként azért fontos, mert a kétezres évek elején még biztosan ott volt a Pletyi Büfé. Amatőr Coelhóként csak kél tanácsot szeretnék adni azoknak a bátraknak, akik bemerészkednek Pletykafaluba, ne adj’ isten a Pletyi Büfébe, egyrészt tartsatok magatoknál egy bicskát, másrészt tartózkodjatok az intellektuális humortól. Én mindkét alapszabálytól eltértem és ennek következtében több órát dekkoltam a Pletyi klotyójában, pedig csak egy ártatlan kérdést tettem fel. Hogy mit? Nem tudom, és nagy valószínűséggel az események után másfél perccel sem tudtam. Vélhetően a törzsközönség velejébe vágott a felvetés, amit minden bizonnyal magabiztos vigyor kíséretében, a Gold Fassl adta önbizalommal adtam a törzsközönség tudtára. Zöld az isten, szólhatott a kedves megjegyzés, ami még akkor is fájt, ha abban az időben csak álmodhattak a helyiek a minőségi futballról, és a sportot a kosaras Olaj, meg a vizilabdás Dózsa jelentette, nem pedig a szánalmasan teljesítő MÁV FC.

Nem tudom hogyan, de megmenekültem, ami abból a szempontból mindenképpen üdvös dolog, hogy láthattam jó pár év múlva a szolnoki focit az NB I-ben. Áldás vagy átok? Ki tudja? S. Lajos akkor még a jó oldalon harcolt és derék harcostársa, Ny. Zsolt mindenben követte, így a kevés hagyománnyal rendelkező társaság megjelent a hazai futball mennyországban. Jász-Nagykun-Szolnoknak van NB I-es futballcsapata. Pipa. Egy szezont ért meg a sztori, az annalesekben ott lesz a 2010/11-es idény. Az öt győzelemből szerintem az Újpest elleni az, aminek lesz értéke a jövőben is.

Ezen a történelmi derbin három percet kapott Simon Antal mestertől Balogh Pál, aki most éppen a Szolnoki MÁV FC futballcsapatát gardírozza. Nincsenek hírek arról, hogy milyen extra teljesítményt tett hozzá a győzelemhez, az azonban biztos, hogy a hármas sípszó után neki volt a legtöbb energiája felugrani a góllövő Fitos László nyakába.

A motivációban biztosan nincs hiány.

A pletykafalui milliő gondolom nem változott. Nagy ívben tesznek rá, hogy nekünk éppen milyen problémáink vannak, és annak sincs túl sok relevanciája, hogy a Pravdában Vajda György már megszellőztette az esetleges személyi változásokat a klubnál.

Roppant nagy kockázat megírni mindezt három, zsinórban elvesztett meccs után.

Sok a gond a csapatnál, de én komolyan és őszintén hiszek benne, hogy nem most fogják meglépni a logikusnak tűnő, de egyébként teljesen indokolatlan változtatást, azaz kibasszák Bekőt és beültetik a helyére Királyt, aki egyébként mi másért hagyta volna ott nyáron a mosonmagyaróvári edzőséget, mint egy jól csengő klub kispadja, az meg csak a hab a tortán, hogy Mindenható Imre barátja.

Januárban megvertük őket, de az nem mérvadó, mert Rokszin Ádi még ott játszott és rohadt hideg volt, most azonban nagyon kellene a győzelem. Talán jobban mint valaha.

Ha a Pletyi Büfé népe egyáltalán foglalkozik a vasárnapi meccsel, amit nem hiszek, de ha mégis, akkor sem fogja megrázni őket az esemény, én pedig innen a messzi távolból, közel húsz év elteltével felemelem a jobb kezemet, felmutatom a középső ujjamat, aztán bátran elfutok előlük és azt kiabálom: még mindig fáj az a két óra, amit a budiban töltöttem, köcsögök, de most megfizettek!

A Blog tippje: ETO – Szolnok 3-0

[Kiegészítő jóslat: Ha mégsem nyerünk, Bekőnek annyi.]