mit nem lehet ezen érteni!? (fotó: nso.hu)

Isten lássa lelkemet, de én minden faksznija ellenére mindig bírtam Szentest. Futballista múltjában nehéz kifogást találni. Süldő gyerek voltam akkor, de még most is pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor Quirogának első érintésből beverte a Népstadionban.

Az első válogatott meccs első percében az első gól. A stílus maga az ember.

Edzőként, meg sportvezetőként nem sok mindent tud felmutatni. És? Őszintén, Pinyőn kivül melyik magyar trénernek vannak megfogható eredményei? Kezeket a magasba!

Lázárt magam is beskatulyáztam a meg nem értett zseni kategóriájába, aki nyelveket beszél, olvas, meg ilyenek.

Őőő… volt erre a logikus válasz a közegtől. Kiss László alias Mini Menotti kulturált verzióban,akinek nincs a szótárában a bazmeg. Nem is vitte sokra.

Az a szál azonban talán még soha nem volt hangsúlyos, hogy szerette, szereti az ETO-t mint ebben a párbeszéd részletben (forrás: Nemzeti Sport).

„(…)Mi akadályozhatta volna meg az arab szerződés aláírását?

Ha az ETO-hoz kerülhettem volna. Akárhol is dolgoztam, teljes erőbedobással tettem, ugyanakkor mindig bennem volt, hogy én Szekszárd és a Zalaegerszeg után az ETO-nál lettem valaki. Ott értem el pályafutásom csúcsára, onnan indulva lőhettem gólt világbajnokságon, lehettem a portugál Setúbal játékosa, és ott voltam először edző – éppen negyedszázada. Győrben van az otthonom, az egykori atléta-válogatott feleségemmel, a gyerekeimmel és most már az unokáimmal is. A gyirmóti megállapodás előtt ’borult be’ az ismert körülmények miatt a klub, de megmentésekor már dolgoztam a jövő szakmai koncepcióján, a sikeres futsalszakágra is építve. Közben azonban önös érdekek által vezérelt belső emberek elérték, hogy végül nem mellettem döntöttek, pedig ellenkező esetben Bölöni Lászlónak is nemet mondtam volna.

Most milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják?

Nem könnyű a válasz. Két év után újra felvetődött az ETO, de puhatolózásnál tovább nem jutottunk(…)”

Ó Donna Clara! – mondaná Pampalini. Nem kellett. Ő sem.

„Sajnos a klub értékrendjét, filozófiáját a mostani szakma nem becsüli. Nagy a tét, harmadik alkalommal a klub nem fog tudni felállni. (…) Mi, a legendák csapatának tagjai (’82-es bajnokcsapat) felajánlottuk a segítségünket, ám még válaszra sem méltattak bennünket. (…) Nehogy egy második Tarsoly-éra legyen! (…) Aki a múltat nem becsüli, annak nincs jövője!”

Ezt már egy másik legenda írta nekem, de mivel nem hatalmazott fel a neve közlésére, maradjon homályban, hogy ki volt? A mondandójának igazságtartalna ettől még érvényes.

Nincs könnyű helyzetben a klub és a tulajdonos, ami minden olyan alkalommal bevillan az agyamba, amikor tárgyalják a Quaestor-pert.

De ettől függetlenül nem inkább azokra kellene támaszkodni, akik már letettek itt valamit? Miért ér többet, ha valaki epizodista volt egykor az ifiben vagy a serdülőben?

Egy teátrumban sem szerencsés, ha a segédszínész rendezi a darabot.