A tudás hatalom

a Verebes József hasonmás verseny abszolút első helyezettje (fotó: youtube.com)

Aki csak teheti, az feltétlenül jöjjön ki a Budaörs elleni bajnoki meccsre, mert páratlan élményben lesz része. Az ellenfél kispadján a Legfelkészültebb Magyar Futballszakember (LeFeMaFuSza) fog ülni. Első pillanatra túlzónak tűnik a megállapítás, de ha csak szigorúan a tényeket vesszük alapul, akkor nem kérdés, hogy nem a levegőbe beszélek.

Csupán a tényeket kell gondosan megválogatni.

Állandó szakértői pozíció a SportTV-nél, rendszeres publikálási lehetőség a Nemzeti Sportban. Mi ez, ha nem a szakma csúcsa? És ugyan ki meri azt állítani, hogy ilyen lehetőséget véletlenül kap az ember és nem valós teljesítménnyel a háta mögött? Másként gondolod? Állj elő, de azonnal! Pinyő! Téged nem kérdeztelek.

Ha most valaki azzal jön nekem, hogy játékosként összesen egy címet nyert, egy nyomorult magyar bajnokságot ’87-ben és slussz, azt haladéktalanul kivezettetem a teremből. Mindenki emlékezhet, hogy akkortájt bivalyerős volt a magyar klubfutball, ezért aztán több százan vannak olyanok, akiknek még ez sem sikerült. Pedig megérdemelnék. Nagyon is! Hősünk aztán három szezont a francia ligában is eltöltött és az ott abszolvált 11., 12 és 13. helyezések felérnek jó pár éremmel.

És akkor még nem is beszéltünk a válogatottról! A meggypiros mezt kerek ötvenszer viselhette, és hősünk többek mellett gólt rúgott az olaszoknak tétmeccsen. Igen, oda kellett állni a 11-eshez!

A sok-sok tapasztalat szerencsére nem volt hiába, és ennek mi vagyunk a haszonélvezői, akik ugyan szeretik és nézik a focit, de nem mindig értik. Rajtuk, rajtunk segít ő, mint egy néptanító, a labdarúgás Öveges professzora, aki magabiztosan kezeli a legmodernebb kütyüket a sportstúdióban, bátran berajzolja a passzsávokat, amiket a hülye laligások persze nem vettek észre, pedig annyira magától értetődő annak, aki olvassa a játékot, közben megengedően elenged egy hamiskás mosolyt a már nem létező bajusza alatt, hogy mi ezt a BVSC-Dreherben is tudtuk. Még a Farkas Jóska is, nem véletlenül lett belőle világhírű pályaedző.

most komolyan azt kérdezed, hogy melyikünk rúgja jobban a szabadot? (fotó: blikk.hu)

De a sok jó tulajdonsága közül messze kiemelkedik, hogy nevén nevezi a dolgokat, megmondja a tutit, nincsenek tabuk, lehetsz te a Messzi Leó vagy a Ronaldó Krisztián, mert nála kizárólag a hibátlan teljesítmény számít. És ő megteheti, hogy ilyen szigorú legyen, mert a múltja bőven feljogosítja rá.

Szóval igazi ünnep lesz a stadionban, amikor megjelenik a játékoskijáróban. A tudás ünnepe lesz a pillanat. Milyen érdekes és egyben sorsszerű, hogy az utolsó válogatott meccsét is itt játszotta Győrben, még a régi Rába Stadionban a horvátok ellen.

Nem kétlem, hogy Bognár Gyuri már akkor tudta, visszatér még hozzánk és megvilágosítja elménket.

*

A nyírbátori diadalt követően ismét jönnek a dolgos hétköznapok a második ligában, aminek első feladata a Budaörs elleni hazai meccs. Győzelmi kényszerrel. Mármint részemről, mert egyrészt annyira szeretném, ha a 10. forduló után a tízben lennénk, másrészt imádom Bognár nyilatkozatait olvasni – a vesztes meccsei után.

A siker receptje egyébként rém egyszerű, csupán két embert kell kivenni a játékból, név szerint Czvitkovicsot és Sajbánt. Az előbbi a magyarfutball sok-sok eltékozolt tehetségének egyike, aki legalább belátta, hogy nagyon elbaszta a karrierjét, de egy NB II-es meccset simán le tud, hozni úgy, hogy ad két kulcspasszt, amivel a csapata nyer. Sajbán Mátéról meg a héten magától a Mestertől tudtuk meg, hogy ő a magyar Thomas Müller. A magam részéről, igaz fogcsikorgatva, de elismerem Müller képességeit, ugyanakkor égnek áll a hajam tőle. A modern foci karikatúrája, hogy ő ennyi címmel rendelkezik, amennyivel, ráadásul nem epizodistaként bukkan fel, hanem sokszor maga játssza a főszerepet. Szegény Ancelotti, próbálta, próbálja a megfelelő polcra rakni, de vélhetően neki fog ebbe beletörni a bicskája.

Sajbán kilenc gólt rúgott kilenc meccsen, ami nem rossz mutató. Állítólag még akkor is bemegy róla a labda, ha nem is akarja. Rossznyelvek szerint a kilencből hármat nem is vett észre, csak másnap olvasott róluk a Nemzeti Sportban. Ehhez persze az is kellett, hogy Bognár nem akarta elkapatni, ezért ő sem szólt. Micsoda pedagógus!

Szóval Cicót megeszi Pongrácz, Sajbánt meg ledarálja a Gyagya-Nagy Ádám kettős és kész!

A Blog tippje: ETO-Budaörs 3-1.

egy régi szép emlék

Kategória: felkonf
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.