Akkor most mégis van csapatunk?

nem ők ketten játszottak belső védőt (fotó: nyiregyhazaspartacus.hu)

Nem fogok a népszerűségi listák élére ugrani, de látatlanban mélyen egyetértettem Soós szakmai igazgatóval, aki a szünetben az őt lelkesen, de roppant mókásan kérdezgető riporter azon kérdésére, hogy örül-e az első félidőben látott produkciónak, először nyelt egy nagyot, aztán mintha hümmögött volna a baseballsapka alatt, végül mondott egy diplomatikus, azaz hosszabban kifejtett nemet. Mert erre a kérdésre egész egyszerűen nem lehetett igennel, de még egy félszeg talánnal sem felelni.

Pedig vezettünk és egyáltalán nem jött be a többek által vizionált apokalipszis a nyíregyházi mészárszéken. Férfiasan bevallom, a Budaörs-meccs lefújása után másfél perccel én sem tartottam túlzott vészmadárkodásnak az ilyen gondolatokat, aztán a hét második felében, kicsit lenyugodva már úgy voltam vele, hogy nem már!

Ráadásul nem az edzőcsere bújtatta belém a kisördögöt, hanem a magyarfutballban szerzett sokéves tapasztalatom. Mindig akkor fogok meglepődni, amikor a legkevésbé várom.

Természetesen egy új tréner felbukkanása lehet jó hatással a keretre, de ez nem automatizmus.

Visszatérve Soós Imre visszafogottságára, azon morfondíroztam, hogy vajon az élet más területén, mondjuk egy cégnél, mennyire életszerű, ha van egy középszerű vezető, aki egy darabig szerencsével ellavírozgat, aztán egyre nehezebben lesz úrrá a sokasodó nehézségen, a beosztottai persze egy idő után elengedik a kezét, a saját fejük után mennek, de legfeltűnőbb, hogy katatón állapotban végzik a munkájukat, amivel határozottan haladnak a tuti bukás felé, majd miután megszabadulnak a koloncként elviselt főnöktől és kapnak egy újat, hirtelen visszatér az életkedvük és rendesen végzik a munkájukat. Ahogy kell, ahogy kellene. Nem lesznek jobbak, csak végre újra magukat tudják adni.

És arra jutottam, hogy amit Nyíregyházán láttunk, abban nincs semmi nóvum.

Az már hab csak hab volt a tortán, hogy egy elképesztően impotens Szparival hozott össze bennünket a sors. Az idők változását már az is megmutatta, hogy oda jutottunk, az ETO kvázi félve utazik Szabolcsba, a híresen kegyetlen ellenfél otthonába. Jujj! Nem vagyok a megszokások rabja, de ha végigolvassuk az előző mondatot többször, akkor úgy a negyedik-ötödik alkalom után csak fel kell vetni a kérdést: Nooormális?

“Nem minden kerek a Nyíregyházánál. Pedig jó a keret, jó az edző, van közönség.” Ez nem egy értelmes magyar mondatokat generáló számítógépes program teszt üzemmódja során kapott eredmény, amikor is inputnak a ‘Nyíregyháza’, az ‘edző’, a ‘keret’ és a ‘közönség’ szavakat pötyögték be a gépbe, hanem a már emlegetett M4 egy másik képzett munkatárásnak, akit nevezzünk most vezető riporternek, sommás megállapítása úgy a hatvanadik perc környékén.

Mondott még pár vicceset, olyat is aminél, ha a hazai csapat nevét kicseréltük volna az ETO-ra, simán elment volna a Budaörs elleni legutóbbi bajnokink alatt. Íme a teljesség igénye nélkül. “Nem érzem, hogy a Nyíregyháza mit akar játszani.” Vagy. “A Nyíregyháza alulmúlja a várakozásokat.”

Az Élet azonban a legnagyobb rendező, és ismét bebizonyosodott, hogy nincsenek csodák, amíg a világ a világ, az ETO mindig jobb lesz a Nyíregyházánál. Ez nem nagyképűség, ez nem pökhendiség, ez a futball törvénye.

*

Őszintén bevallom, az első félidőből csak a az utolsó öt percet láttam élőben, de ennél jobb belépést el sem lehet képzelni. A tizenegyes előtti szituációban sportszakmailag az volt a legszebb, ahogy Szimcso betette középre a bogyót. A nyíregyházi spílerek reakciója inkább a kabaré kategóriájába tartozik, ott is a rögtönzés műfajába, hiszen a teljesen egyértelmű kezezés után hirtelen kellett előkapni a kalapból valami olyan magyarázatot, amit nem fog kapásból kiröhögni a spori. Ők megpróbálták először az örök klasszikust, azaz a lest, meg még egy szabadon választottat, ami szerintem arra vonatkozott, hogy a majdnem gólpassz az alapvonalon túlról indult. Ügyes kísérlet volt mindkettő, de nem jött be, Zamostny meg berúgta. Én az előzmények után brahiból biztosan a kezező Hinora Kristóffal védettem volna a tizit és nem JodávalJovával.

Na ezért sem lesz tökös NB I-es edző Lucsánszky Tamás.

ennyire azért nem volt kemény (fotó: istockphoto.com)

A meccs második felében a ZTE elleni idény-nyitó villant be többször is, mármint olyan aspektusból, hogy magabiztosnak tűnnek a srácok, a zsugával nincs gond, az ellenfél lefagyott, de mivel nem rúgunk gólt, mindig benne van a levegőben, hogy egyszer csak betalálnak a semmiből. Pekár nagyon közel is volt hozzá négy perccel a vége előtt, de szerencsére gyenge lehetett a suliban fizikából, mert erősen hátradőlve próbált nagy gólt rúgni.

Pedig nem lett volna min izgulni, ha az 57. percben begyötörjük a labdát. Ezt a momentumot nem csupán a végül elmaradt katarzis, hanem Beliczky Gergő miatt emelem ki. Csiripelték már a verebek, hogy a keretből történő kirúgása Bekő távoztával ad acta kerülhet. Amondó vagyok, szerencsére bejött a jóslat, mert ilyen képességű focistát kár lenne kidobni menet közben a kukába. A tavalyi énjéből visszajött a hajtós rész, ami idén elveszett valahol és ezzel együtt újra játszott is a játékot. Akár még egy hete is egy ilyen szituációban a halottnak tűnő labda az is maradt volna, jó esetben egy bosszús kézlegyintés zárta volna a mozdulatsort. Most meg odament, megharcolt érte és majdnem gól vagy legalább gólpassz lett a jutalom.

Legyen ez az újrakezdés szimbóluma és éljük meg ezt a harcosságot a következő fordulókban minél többször, hogy végül ez legyen az alap, amiért már nem jár külön kalaplengetés.

Ha a helyzet azt kívánja, rúgjátok fejbe egymást, aztán leragasztott arccal, feldagadt szemöldökkel még játszstok, amig a csapatnak ez az érdeke. (Zamónak meg persze Vadásznak és Magasföldinek is gyors gyógyulást kívánok!)

A szezonban sokat csalódtunk eddig, remélem a mai teljesítmény és hozzáállás nem csak az új mesternek szóló egyszeri gesztus volt, hanem egy felemelkedő időszak első lépcsője.

Én hinni akarok ebben.

*

Nyíregyháza Spartacus – WKW ETO 0-1 (0-1)

Nyíregyháza: Jova – Hinora, Fodor, Kelemen, Farkas – Holdampf, Csilus – Sinanovic (71’ Kártik), Pekár, Rezes (67’ Bajzát) – Gajdos (77’ Papp)

ETO: Gyurákovics 2.5 – Vadász 0 (25’ Kovács 2), Nagy Á. 3, Debreceni 3, Völgyi 2.5 – Bagi 3.5, Szatmári L. 2.5 – Beliczky 3.5, Magasföldi 3 (89’ Tajthy 0), Szimcso 2.5 – Zamostny 3.5 (66’ Kabát 2)

Gól: 45’ Zamostny 0-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Akkor most mégis van csapatunk? bejegyzéshez

  1. Csaba szerint:

    Klassz volt.Szeretem az írásaidat.( az 1-6 oaztályzatokat továbbra sem)

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Ez most egy kísérlet, meglátom, mi sül ki belőle. Menet közben nem lenne szerencsés változtatni, de a tanulságok levonása után elképzelhető egy másik metodika.

      Kedvelés

  2. yancsi szerint:

    A helyzet valóban jobb volt mint a múlthéten itthon,de még van mit javítani! Az egész második féblidőben egy gombócban volt a gyomrom,hogy mikor talál egy gólt a Nyíregyháza,még ha teljesen impotensek is voltak erre! Sikerült a három pontot begyűjteni,és most ez a legfontosabb! Hajrá Győr!!!!

    Kedvelés

  3. Zöldvérű szerint:

    Néhány megjegyzés:
    Kabátot miért osztályoztad, hisz a saját kitételed, hogy csak az kap osztályzatot aki legalább egy félidőt a pályán van. Mivel az osztályzás szubjektív akár Te akár én osztályzok, így abba nem mennék bele, hogy ki hányast kapott (nagyjából egyezik az enyémmel).
    Hanem Soós félidei mondandója az amiben teljesen eltérünk. Ha láttad volna az első játékrész első 40 percét, akkor láthattad volna, hogy akár 3-0-ra is vezethettünk volna. Erre Soós előállt azzal a mondattal az elmúlt meccsek teljesítményéről. Szerintem ha így is gondolja (szerintem nincs igaza!), nem való ország-világ képébe kiabálni, hogy szerinte a játékosok edzőt buktattak. Mert átvitt értelemben ezt mondta. Fogalmazhatott volna finomabban vagy sehogy, de szerintem ez így elég gáz volt.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Nem egy félidőt, hanem egy fél félidőt kell játszani, így Peti éppen belecsusszant a 24 percével.
      Soós Imre. Szerintem az a válasz sokkal inkább volt őszinte, mint politikus. Ez lehet hiba, de én itt most és úgy általában sem rovom fel senkinek, ha ami a szívén, a száján is.

      Kedvelés

      • Zöldvérű szerint:

        Ok, ezt nem olvastam el rendesen. Kabát amúgy sokat nem tett hozzá, reális a 2-es.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.