
egyszer mindenkit utolér a sorsa (fotó: napocska.hu)
Szentes Lázár egész pontosan tizenegyezer-százötvenkét nappal azután ült le a Nyíregyháza ellen a kispadra, hogy 1987. március 21-én a néhai Győrfi Laci bácsi trenírozta ETO szolid 1-1-et játszott Békéscsabán.
A hardcore kommunisták nagy valószínűséggel a dicsőséges 133 napot ünnepelték. Az iskolai ifjúság tömegei ellenben roppant szomorúan vették tudomásul, hogy a jeles nap szombatra esik, így ezúttal elmarad a betervezett és jól megérdemelt tanítási szünet.
A győri drukkereket a teljes idegösszeroppanás kerülgette. Verebes a szezon előtt, hat közös évad után elköszönt és elment az MTK-hoz, helyette érkezett a nagy ígéret Gellei, de őt láthatóan agyon nyomta a Mágus szelleme. Tizennyolc fordulót követően a tizenkettedik pozícióban tanyáztunk és csak három győzelem állt a csapat neve mellett. A már kieső helyen álló Eger két ponttal volt mögöttünk. Ó mily’ borzalom! Még a végén szégyenszemre kiesünk?
A ZTE elleni hazai derbi után (1-1) hétezer néző ment zombi üzemmódban haza, szinte hallani lehetett ahogy az Ipar úti felüljárón poroszkáló tömeg gépi hangon ismételgeti: Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el!
Nem lehetett tovább várni, Gelleinek megköszönték szépen a jelenlétet, majd további sportszakmai sikereket kívántak neki és a Csaba ellen már Győrfivel készült a csapat.
Au revoir és merci!
Gyorsan megvolt hát az aranykor utáni első, szezon közbeni edzőváltás, amit azóta a legfrissebb történéssel együtt még huszonnégy követett.
De micsoda kettősöket hozott össze a sors, az ember szinte beleszédül! A teljesség igénye nélkül néhány egészen grandiózus páros (elől minden esetben a megváltó, a friss hús):
Verebes – Tornyi
Szentes – Glázer
Győrfi – Verebes
Póczik – Győrfi
Haász – Póczik
Keglovich – Haász
Tamási – Varga Zoli
Varga Zoli – Tamási
Reszeli Soós – Kiprich
Csank – Reszeli Soós
Bekvalac – Egervári
Csertői – Pintér
Pintér Csertői
Horváth Feri – Pintér
Bekő – Preszeller
Szentes – Bekő
Minden váltás egy-egy különleges, a másikkal össze nem hasonlítható történet és amint a fentiekből látszik, ebben a szakmában nincsenek állandó szerepek, mindenki állhat a micsoda jobbik és rosszabbik oldalán is. És azok a visszavágók!

a montázs ellenére is érzek némi feszkót (fotó: rangado.hu)
Ami engem különösen érdekelt, hogy egyrészt szigorúan a múltbéli tapasztalatok alapján mi projektálható erre az idényre, másrészt a Császár sikeres antréja mennyire szokványos a klub történetében?
Nos! Igazán jó hírem van. A huszonnégy korábbi csere során csak nyolc alkalommal produkált gyengébb hatékonysági mutatót az új tréner, mint elődje. Ha a statisztikai hiba kiküszöbölése miatt kiveszek két un. átmeneti megoldást, ami konkrétan azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom Reszeli Soós 2006-os ügyködését, amikor Pajkos kipenderítése után egy meccsre leült a padra (ETO-Újpest 0-3), mielőtt Klement István megkezdte volna áldásos tevékenységét, illetve a ’14 őszén, a Horváth-éra lezárását követően, de még Vasile munkába állás előtt lejátszott négy meccset, ami Tokody Tibi neve alatt futott, akkor még jobbak a számok, hiszen így a javulás aránya 13/22-re (60%) módosul. (Azt fentebb elfelejtettem megírni, hogy volt két eset, amikor egyforma mérkőzésszám mellett, ugyanannyi pontot szerzett az új mester és a kirúgott kolléga.)
Ami még érdekesebb, hogy nálunk aztán egyáltalán nem igaz az új seprű már elsőre jól seper mondás, mert a huszonöt nyitómeccs közül Szentes győzelme csak a hatodik volt a sorban, előtte mindössze Pócziknak, Csanknak, Bekvalacnak, természetesen Pinyőnek és az NB III-ban Preszellernek sikerült. Az utóbbi az egyetlen idegenbeli siker, a Diósdot gyaláztuk 3-0-ra 2015 őszén. Nem akarom Preszit bántani, de ezt a skalpot nem emelném a többi szintjére.
Hogy mi a tanulság? Mindenki vonja le maga. A fentiekből túl sok következtetést nem szűrnék le. Maximum annyit, hogy az elmúlt 30 évben átlagosan 16 havonta rúgtak ki edzőt a bajnokság alatt az ETO-nál, szóval Lázárnak talán van ideje építkezni. A pozitív szemlélet megköveteli, hogy belekapaszkodjon az ember minden apró morzsába, de azért jó, ha ő is tudja: szemünk rajta.
Azt gondolom, mindenki érzi, hogy ez csupán egy újabb játékos kaland a statisztikákkal. Legutóbb győztünk, belefér.
Vasárnap a Dorog ellen jöhet a következő lépcső, aztán nemsokára úgyis elválik a szar a májtól.