egyszer mindenkit utolér a sorsa (fotó: napocska.hu)

Szentes Lázár egész pontosan tizenegyezer-százötvenkét nappal azután ült le a Nyíregyháza ellen a kispadra, hogy 1987. március 21-én a néhai Győrfi Laci bácsi trenírozta ETO szolid 1-1-et játszott Békéscsabán.

A hardcore kommunisták nagy valószínűséggel a dicsőséges 133 napot ünnepelték. Az iskolai ifjúság tömegei ellenben roppant szomorúan vették tudomásul, hogy a jeles nap szombatra esik, így ezúttal elmarad a betervezett és jól megérdemelt tanítási szünet.

A győri drukkereket a teljes idegösszeroppanás kerülgette. Verebes a szezon előtt, hat közös évad után elköszönt és elment az MTK-hoz, helyette érkezett a nagy ígéret Gellei, de őt láthatóan agyon nyomta a Mágus szelleme. Tizennyolc fordulót követően a tizenkettedik pozícióban tanyáztunk és csak három győzelem állt a csapat neve mellett. A már kieső helyen álló Eger két ponttal volt mögöttünk. Ó mily’ borzalom! Még a végén szégyenszemre kiesünk?

A ZTE elleni hazai derbi után (1-1) hétezer néző ment zombi üzemmódban haza, szinte hallani lehetett ahogy az Ipar úti felüljárón poroszkáló tömeg gépi hangon ismételgeti: Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el!

Nem lehetett tovább várni, Gelleinek megköszönték szépen a jelenlétet, majd további sportszakmai sikereket kívántak neki és a Csaba ellen már Győrfivel készült a csapat.

Au revoir és merci!

Gyorsan megvolt hát az aranykor utáni első, szezon közbeni edzőváltás, amit azóta a legfrissebb történéssel együtt még huszonnégy követett.

De micsoda kettősöket hozott össze a sors, az ember szinte beleszédül! A teljesség igénye nélkül néhány egészen grandiózus páros (elől minden esetben a megváltó, a friss hús):

Verebes – Tornyi

Szentes – Glázer

Győrfi – Verebes

Póczik – Győrfi

Haász – Póczik

Keglovich – Haász

Tamási – Varga Zoli

Varga Zoli – Tamási

Reszeli Soós – Kiprich

Csank – Reszeli Soós

Bekvalac – Egervári

Csertői – Pintér

Pintér Csertői

Horváth Feri – Pintér

Bekő – Preszeller

Szentes – Bekő

Minden váltás egy-egy különleges, a másikkal össze nem hasonlítható történet és amint a fentiekből látszik, ebben a szakmában nincsenek állandó szerepek, mindenki állhat a micsoda jobbik és rosszabbik oldalán is. És azok a visszavágók!

a montázs ellenére is érzek némi feszkót (fotó: rangado.hu)

Ami engem különösen érdekelt, hogy egyrészt szigorúan a múltbéli tapasztalatok alapján mi projektálható erre az idényre, másrészt a Császár sikeres antréja mennyire szokványos a klub történetében?

Nos! Igazán jó hírem van. A huszonnégy korábbi csere során csak nyolc alkalommal produkált gyengébb hatékonysági mutatót az új tréner, mint elődje. Ha a statisztikai hiba kiküszöbölése miatt kiveszek két un. átmeneti megoldást, ami konkrétan azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom Reszeli Soós 2006-os ügyködését, amikor Pajkos kipenderítése után egy meccsre leült a padra (ETO-Újpest 0-3), mielőtt Klement István megkezdte volna áldásos tevékenységét, illetve a ’14 őszén, a Horváth-éra lezárását követően, de még Vasile munkába állás előtt lejátszott négy meccset, ami Tokody Tibi neve alatt futott, akkor még jobbak a számok, hiszen így a javulás aránya 13/22-re (60%) módosul. (Azt fentebb elfelejtettem megírni, hogy volt két eset, amikor egyforma mérkőzésszám mellett, ugyanannyi pontot szerzett az új mester és a kirúgott kolléga.)

Ami még érdekesebb, hogy nálunk aztán egyáltalán nem igaz az új seprű már elsőre jól seper mondás, mert a huszonöt nyitómeccs közül Szentes győzelme csak a hatodik volt a sorban, előtte mindössze Pócziknak, Csanknak, Bekvalacnak, természetesen Pinyőnek és az NB III-ban Preszellernek sikerült. Az utóbbi az egyetlen idegenbeli siker, a Diósdot gyaláztuk 3-0-ra 2015 őszén. Nem akarom Preszit bántani, de ezt a skalpot nem emelném a többi szintjére.

Hogy mi a tanulság? Mindenki vonja le maga. A fentiekből túl sok következtetést nem szűrnék le. Maximum annyit, hogy az elmúlt 30 évben átlagosan 16 havonta rúgtak ki edzőt a bajnokság alatt az ETO-nál, szóval Lázárnak talán van ideje építkezni. A pozitív szemlélet megköveteli, hogy belekapaszkodjon az ember minden apró morzsába, de azért jó, ha ő is tudja: szemünk rajta.

Azt gondolom, mindenki érzi, hogy ez csupán egy újabb játékos kaland a statisztikákkal. Legutóbb győztünk, belefér.

Vasárnap a Dorog ellen jöhet a következő lépcső, aztán nemsokára úgyis elválik a szar a májtól.