Ez most megint mi volt?

most lefekszem egy kicsit pihenni (fotó: Szabó Bernadett/Reuters)

A magyar válogatott totálisan kilátástalan játékkal, egy végtelenül szerencsés gól segítségével 1-0-ra megverte Feröer-szigetek csapatát. Előtte Svájc ellen nem volt akkora mázlink, Bázelben alázás volt a javából.

A lefújást követően a játékosok csak kóvályogtak a NER kiemelt futballszentélyében és nem igazán tudták, miként reagálják le a történteket. Dzsudzsák például, miután az istenadta nép (értsd: csudálatos közönség) elé vezette a srácokat és ott nem kapta meg az elvárt jutalmat, azaz a közösen elénekelt himnuszt, profi módon hozta a durcás kisgyerek figuráját, bár a sírdogálás ezúttal elmaradt. Láthatóan nem értette, hogy mi van? Üdv a rideg valóságban Bazska!

Bernd szintén tanácstalannak tűnt, hiányolta a szurkolói támogatást, furcsállta a reakciókat. Nem utolsó sorban vállalta a felelősséget, amiről szerintem senki sem tudja, hogy micsoda, főként úgy, hogy csak pár elhullajtott pontot emleget, a portugáloknak és a svájciaknak adott tizenkettőt nagyvonalúan leírja, mintha a szerződésében benne lenne, hogy azok nem számítanak, ott a bukta alapvetés. Úgy beszél ő már, mint egy igazi magyar szövetségi kapitány, mint bármelyik elődje az elmúl harminc-negyven évben, akiknek gondolkodása hibátlanul és sikeresen belemászott az agyába. Mozog a szája, íve is van annak, amit mond, csak éppen értelme nincs az egésznek. Fejlődésről, tervszerű építkezésről monologizál már napok óta, Csányi urat emlegeti folyvást, pajzsként hurcolja a nevet, amit konokul maga előtt tart, miközben óvatosan hátrafelé sandít, de mintha egyre halványabban látná a mokány bajuszt.

Amit 2017-ben a válogatott előadott, és itt most nagyon megengedően határoztam meg az időintervallumot, mert igazából a belgák elleni 0-4 óta megy a nagy semmi habosítása, azt egy C licenszt sosem látott hazai tréner vezetésével sem lett volna kunszt produkálni. Ezt fogalmazta meg finomabban a meccs előtt, a píszí szabályait szigorúan szem előtt tartva a feröerieket gardírozó dán muki. Fel is horkant mindenki. Pedig?

Bár van még két barátságos meccsünk, nagy csodára ne számítson senki. Jövőre meg jöhet a C liga, aztán a 2020-as EB hazai rendezéssel, vélhetően nélkülünk.

Vannak olyan pillanatok az életemben, amikor azt szeretném, hogy az ETO ne játsszon az első osztályban. Mostanában legalábbis ne. Később esetleg változhat a helyzet, de egyelőre nem tudom megmondani, mi kellene ahhoz, hogy másként lássam a magyar futballvalóságot és benne a klub helyzetét. Mindez természetesen komoly lelkiismeret-furdalást okoz, kivétel nélkül fel is teszem magamnak azonnal a kérdést: Normális vagy? Milyen drukker az, aki nem akarja imádott csapatát a legjobbak között látni?

Semmivel sem rosszabb, mint azok, akik számára eretnekséggel ér fel ez a gondolat.

A mostani NB I-es bohóckodás engem ellenben nem vonz és ebben a hitemben a válogatott tegnapi és három nappal korábbi meccse felért egy megerősítéssel. Természetesen az ETO a hazai futballélet szerves része, a szégyen így minket is érint, de második ligásként a sarunk kisebb, a ránk jutó felelősség is csekélyebb, mint a kiválasztottak bajnokságában szereplő tizenkettőnek. Mert ott már nem az számít, hogy ki hány spílert delegált a Feröer elleni csapatba, hanem az, hogy benne van a brancsban. Igen! Vallom, hogy a 2-5, de még a szánalmas 1-0 is bélyeget üt a balmazújvárosiakra, a felcsútiakra, a mezőkövesdiekre és a többiekre egyaránt, míg nekünk vagy éppenséggel kazincbarcikai sportbarátainknak csak nagyon fáj.

It’s not our business! – mondhatnánk joggal, orrunkat eltartva.

Csak sajnos nem lehet teljesen kívül maradni.

Kategória: mindenmás
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    -Mióta kizártak bennünket az “enbéegyből” – nem néztem “elsőosztályú” meccset! – két évig nem is szeretnék!
    – a német edző b.s. nyilatkozata a kisalföldben: – a szurkolóink a svájci vereség miatt is nyilván csalódottak voltak, nem lehetett egyszerű ilyen hangulatban játszani, s emiatt is gratulálok a csapatnak a győzelemhez. Összességében nem vagyok elégedett, a sorozatban néhány pontot elajándékoztunk.” – – mintha nem is ugyanazokat a meccseket láttuk volna, “néhány pontot elajándékoztunk” – na erről ennyit! Szégyen, hogy még itt van ez a német!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.