Soriból Kisfradi

egymás között játszanak (fotó: goal.com)

Valljuk be, az FTC-ből egy is bőven elég. Sőt! Tegye mindenki a szívére a kezét, gondoljon egy nagyon fontos és kedves személyre, esetleg tárgyra az életéből, aztán esküdjön meg, hogy az igazat és csakis a színtiszta igazat mondja, ha mégsem, akkor azzal a nagyon fontos és kedves személlyel, esetleg tárggyal az életéből, nagyon csúnya dolgok fognak történni, majd határozott igennel vagy nemmel feleljen arra az egyszerű kérdésre, hogy hiányozna-e az FTC, ha valamilyen csoda, netalántán parajelenség hatására, attól függően, ki és miben hisz, a klub hirtelen eltűnne a magyar labdarúgásból.

Ne álmodozzon senki, mert nem lesz ilyen soha, hiszen tudjuk, hogy jó Ferencváros nélkül nincs jó magyar futball, egyébként meg a magyar kultúra egy szeletéről beszélünk, igazi, tőrőlmetszett hungarikumról, talán még az erről szóló törvény szövegébe is belevették őket, az Erős Pista és a gyulai kolbász közé.

De ha még ez sem lenne elég, az igazi sokkot az okozza, hogy ebből a csapatból több is szerepel felnőtt bajnokságban, ráadásul az egyik közülük álnéven játszik. Jó, tudom, igazából fiókcsapatnak hívják.

Az előző NB II-es szezonban tövig rághattuk a körmünket a hajrában, hogy vajon a Puskás fiókcsapataként funkcionáló Csákvár végül megkapaszkodik a második ligában vagy sem? Nem született meglepetés, a Kisfelcsút, ha nem is könnyen, de maradt. Idén is megy a harakiri, amit én szimpla parasztvakításnak tartok, most beírom a jövő évi naptáramba május végére, június elejére, hogy 17. Aqvital-Csákvár.

A tabella elején színezte az unalmas Puskás-Kisvárda-Balmaz feljutási versenyfutást, hogy a Soroksár hosszú ideig ott volt a spiccen, sokan el is hitték, hogy belekavar a nagyok dolgába, a kevésbé tájékozott futballromantikusok talán még szurkoltak is nekik, mert kellenek az új név a leharcoltak közé, patinás múlt, blablabla, aztán persze szépen kidurrant a lufi, hú de meglepő módon mégsem lettek elsőligások.

Még szép, hogy nem. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy a tizenkét tagú NB I felét az FTC, a Puskás és a Videoton alkossa, az eredeti csapataik mellett legyen mindegyikből még egy. Nem mondom, hogy ez az állapot nem jöhet el, talán gyorsabban, mint gondolnánk, de tekintsünk most el ettől, legyen ez egy derűs írás.

Idén a Soroksár meccseire huszonhárom nevet írtak be a jegyzőkönyvekbe és csak hat olyan játékos van, akinek korábban semmi köze nem volt a Fradihoz. A másik véglet az a hat spíler, akik az NB I-ben is pályára léptek zöldben, és együtt 253 bajnokit hoztak össze. Gyepes Gábornak 114. Gyömbér Gábornak 103 meccs van a neve mellett, rajtuk kívül Fülöp Noel, Gárdos András, Lakatos István és Orosz Márk tud úgy csajozni, hogy ’Helló cica, szereted a focit? Igen? Akkor tudod, mi az a Fradi, ugye? Nem ismersz meg? Nem? És ha felvenném ezt a dresszt? Akkor sem? No akkor séta!’

Aztán ott van még Gera Dávid, aki egyszer ült a padon a Diósgyőr ellen, de Doll nem küldte be, talán azért, mert volt már egy Gera a pályán, és a mester közismerten jó magyar nyelvtudása miatt túl bonyolult lett volna kezelni a helyzetet szakmailag, vagy Valencsik Dávid, aki beöltözve, harcra készen nézhette közelről a 2015-ös szuperkupa döntőt, majd futhatta a tiszteletköröket a Videotonnal szemben elért 3-0-át követően, hogy utána aranyéremmel nyakában induljon bele a puhatestű budapesti éjszakába.

Folytathatnám a sort az FTC II-ben pallérozódott srácokkal, vagy éppenséggel azokkal, akiket megvett a Fradi, aztán már passzolta is őket tovább Soroksárra.

az öreg vadász morcos (fotó: nso.hu)

A hab a tortán persze Torghelle Sanyi örökös haverja, az edző, akiből egyszer, valamikor a távoli jövőben biztosan a magyar Mourinho lesz, ha másért nem, azért, mert José a barátja, aki nem más, mint a csapatot nyártól irányító Lipcsei Peti.

A legendák köztük élnek.

*

Az megvan, hogy az ETO az NB I-ben ugyanannyi bajnokit (12) játszott a Soroksárral, mit az Egerrel vagy a Volán SC-vel? Ami igazán meglepő, hogy például a Szegeddel eggyel kevesebbszer találkoztunk. A randevúk a háború után kezdődtek és egészen az ’53-as szezonig tartottak, amikor is az akkor VL-Sortex néven futó csapat kiesett és alászállt az alsóbb osztályú küzdelmek világába.

A két csapat utolsó derbije 1953. december 6-án volt, ahol Józsa, Budai és Pálfy góljaival 3-0-ra ment már az ETO, amikor a 89. percben Sárvári szépített. A soroksáriaknak már csak egy meccsük maradt az élvonalban, tíz nappal később 4-0-ra kaptak ki a Honvédtól. Most lépjünk azon gyorsan túl, hogy az ’50-es években még december végén is tudtak bajnokikat játszani, pedig nem valószínű, hogy fűtötték a pályákat, nyilván sokkal enyhébb telek voltak akkortájt, talán a kommunista elvtársak buherálták meg az időjárást. Az azonban történelmi tény, hogy a Soroksár csapata szűk hatvannégy évvel ezelőtt ellenünk rúgta azt a gólt, ami azóta is a klub utolsó NB I-es találata.

Sárvári Ferenc a következő két évben a Csepelben játszott balösszekötőként. Nem volt nagy gólzsák, egy-egy gólt vállalt még szezononként. Ellenben nagyon úgy tűnik, hogy mestere volt az emlékezetes találatoknak, hiszen NB I-es búcsúmeccsére is tartogatott egyet. A végeredmény szempontjából nem volt sok jelentősége a gólnak, 4-1-re kaptak ki.

Az ellenfél azonban kiemelt figyelmet érdemel, a piros-fehér klubszínekben pompázó Budapesti Kinizsi volt a rivális.

Hogy ez miért érdekes?

A történelemben nincsenek véletlenek, az FTC-t hívták így akkoriban.

A Blog tippje: Soroksár – ETO 1-1.

Kategória: felkonf
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Soriból Kisfradi bejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    Már gyerek koromban megutáltatták velem a fradit, annyira ajnározták, azokat segítette a mennybélin kívül mindenki! ((Ám volt egy bányászcsapat mely nem vette ezt figyelembe, így lettünk bajnokok!)) – a hetvenes években, a csepel ellen dec. 20-án játszottunk, úgy 20cm- es hó volt, a pályáról letolták de mi abban tipródtunk(mindent az ETO-ért voltunk a játékosokkal, labdaszedőkkel együtt vagy 400-n) kezdésnél a bíró úgy nézett körbe, mintha “azt nézné- na mindenki itt van?” akkor kezdhetünk! Úgy emlékszem a kinizsi név ellen volt is népfelháborodás, mi az, hogy a fradika -kinizsi? – De az ETO- az örök!

    Kedvelés

  2. Horváth Tibor szerint:

    Soroksáron?- bízunk a jobb játékban és eredményben!

    Kedvelés

  3. Pusztai Zoltán szerint:

    Hajrá Lázár!!! Mindörökké ETO!!!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.