na most már elég a buliból, sporttársak! (fotó: saját)

A pontozásos sportok örök igazsága, hogy azért nem jó az elején bemutatni a gyakorlatodat, futni a kűrödet, estébé, mert lehetsz bármilyen ügyes, csinálhatsz fél perc alatt három Magyar-vándort a lovon, ráadásul fél kézzel, esetleg ugorhatsz tíz tripla, leszúrt Rittbergert, nehezítésként bekötött szemmel, akkor sem kapsz maximális pontot a bíróktól, mert ők úgy gondolkodnak, mi van, ha jön utánad egy még jobb, és akkor neki mennyit adjanak?

Mindezt csak azért mondom, mert óvatosan bánnék a kimagasló jelzőkkel a tegnapi meccs kapcsán, és a katarzist is későbbre tartogatnám.

A srácok keményen megdolgoztak a győzelemért, rúgtak négy szemrevaló gólt, és úgy tűnt, a Mester is tudott alakítani menetközben a játék irányán. Szóval látszólag minden klappolt.

De.

Én azért nehezen tudom feledni az első félidőt, amikor a gyorsan bekapott egyenlítő gól után momentumunk sem volt, szégyenszemre beszorított bennünket a Barcika, ráadásul úgy, hogy bizony isten jó volt nézni, amit csinálnak. Lendület, agresszivitás, pontosság. Ezzel a három szóval foglalnám össze a látottakat, és ehhez még hozzátennék egy negyediket is, ami az előzőek elegyéből állt össze: automatizmus. Vitelki meccsek utáni korábbi nyilatkozataiból sütött az önbizalom, ami a felületes szemlélő számára néha már nagyképűségbe csapott át, és most megtapasztalhattuk, hogy ez a mentalitás a játékosaiból is sugárzott.

azért még vannak korlátaink (fotó: saját)

A gyors gólunk, ami ráadásul igazán pofás akcióból jött össze, egyáltalán nem taglózta le a borsodi legényeket, visszakézből egalizáltak utána meg úgy csináltak, mintha ők lettek volna itthon. Az ideutazó tizenhárom ultra, akik frappánsan Yellow Angelsnek nevezték magukat, rendületlenül tolta a régi vágású rigmusokat és láthatóan jól érezte magát a nyugati lelátó felső csücskében.

A tilitoli alatt mi rohangáltunk mint pók a falon, és nagyon látványosan nem éreztük a ritmust. Jobboldali védelmünk többször is látványosan kapitulált, szegény kis Kovács nem igazán kapta el a fonalat, nem kizárt, hogy a gólpassza előtti parádés kígyózásának fogságába esett. Persze az is lehet, hogy neki nem ez lenne az elsődleges posztja. Középen Szatmári Lóri láthatóan mákos gubát uzsonnázott, mert annyira be volt lassulva, hogy a játék szervezésére már gondolni sem mert.

A második vendéggól engem személy szerint nem lepett meg. Ami kicsit elbizonytalanított, az az volt, hogy a belső védőket sem. Szerencsére idejében jött a szünet.

Az várható volt, hogy a jobb bunkó pozícióban valamit lépni kell, mert ha nem csinálunk semmit, ezek megesznek minket vacsorára. A Császár be is hozta Vadászt, aki nem csinált a második félidőben semmi látványosat, ellenben esélyt sem adott az ellenfélnek arra hogy ugyanúgy villogjon, mint az első játékrészben.

nem ez a mi kapunk (fotó: saját)

A változtatásnak Beliczky lett az áldozata, mivel Kovács kapott még egy esélytKovácsot a fiatalszabály miatt pályán kellett tartani és jobbszélsőként már egyáltalán nem lógott ki a csapatból.

Ahhoz, hogy megfordítsuk a meccset, még kettő dologra volt szükség. Egyrészt a személyi változtatáson felül, a hozzáálláson is tudott tekerni egyet a mester. A csendes érdeklődő helyett a kellemetlen szomszéd szerepébe bújt mindenki, és sokkal hamarabb próbált odapiszkálni a húzogatásokba, ami meglepően nagy hatékonysággal működött. Nem mellékesen a KBSC kissé beleszeretett saját magába, és az első negyvenöt perc tanulságaként azt vonta le, hogy ez a meccs már zsebben van, csak szépen ki kell várni a végét. Az okos macska csak addig játszik az egérrel, amíg azt nem érzi, hogy a szerencsétlennek még utoljára megfordult a fejében a szökés lehetősége. Akkor azonnal megeszi.

A Barcika tökéletesen hozta a hülye macska figuráját és erre nagyon ráfázott, a hatvanadik perc magasságában hiába tudták, hogy nagy a baj, már nem voltak képesek felpörögni. Az ETO közben száz százalékosan átvette az irányítást, magabiztos volt. ami az egyes játékosokból olyan pluszokat hozott ki, ami egyébként nem munkaköri kötelességük. Pongrácz gólja volt erre a legszebb példa.

Mindez a jövőre nézve azért különösen bíztató, mert a társaság láthatóan visszanyerte az önbizalmát. A következő lépés most az lesz, hogy az egy meccsre jutó jó periódus időtartamát ki kell tolni a lehetséges maximumig.

Tiszta szerencse, hogy a fejlődésre bőven van tér és idő, az MTK ellen két hét múlva mondjuk, legyen minimum egy jó hatvan percünk!

*

„Menjünk már, mert nem lesz hely!”

Amikor összeraktam, hogy mi a fenét takar ez a türelmetlen, már-már fenyegető felszólítás úgy a nyolcvanötödik perc környékén, először nem akartam elhinni. Aztán másodszor sem. Vasárnap kora este van, a hosszú hétvégének pont a kellős közepén járunk. Színház, mozi kilőve, a srácok életkorát elnézve, még korainak tűnt beleindulni az éjszakába, olyanról, hogy torkos vasárnap, én még nem hallottam. Arra is gondoltam, hogy esetleg fiatal, de főképp meg nem értett költők és írók tartanak felolvasóestet az egyetemi színkörben. Ezt az eshetőséget azonban pár másodperc alatt kizártam az opciók közül, mert szerintem ebben a városban nincsenek is fiatal, de főképp meg nem értett költők és írók.

Egyetemi színkör talán.

De akkor hova ez a nagy sietség?

A meccs végéhez közelítve, a szekuritisek szokás szerint igyekeztek felvenni a védekező pozíciót a lelátóval szemben, tudjátok azt, amikor egymástól kartávolságra, kis terpeszben és nagyon keményen állnak fel, és tettetett dühvel pásztázzák a nagyérdeműt. A karzat irányából kétségtelenül megindult egy kisebb csoport, amelynek tagjai sötét ruhát viseltek, talán csuklya is volt mindegyiken, ha jobban belegondolok, a mozgásukban is volt némi fenyegető, ilyeténképpen indokolt volt az elővigyázatosság. Az már más kérdés, hogy mutáltak és az átlagéletkor felfele kerekítve lehetett kábé tizenöt.

a fény mindig utat tör magának (fotó: saját)

És akkor jött a megvilágosodás! Kérem szépen itt az össznépi pacsizásra készülnek a lelkesebbek, és kurvára nem mindegy, hogy hova sodorja őket a végzet. Ha csak a sor végére férsz oda, nem biztos, hogy elér hozzád a kétgólos isten, és ha igen, vajon mi a garancia arra, hogy ugyanolyan lelkesen üt a tenyeredbe, mintha az elején állnál. Nagyon nem mindegy.

Srácok! Ti akik a pályán rohangáltok, tudjatok róla, hogy elképesztő hatalom birtokában vagytok! Itt az emberek szomjaznak a futballsikerre, és ha csak egy cseppet többet adtok, mint ami elvárható lenne, a tenyerükön fognak hordozni benneteket, bónuszként meg kaphattok egy ingyen almafröccsöt valamelyik jobb helyen.

*

WKW ETO – Kazincbarcikai SC 4-3 (1-2)

ETO: Szatmári Z. 3 – Kovács 2.5 , Nagy Á. 3, Debreceni 3, Rokszin 2.5 – Bagi 3, Szatmári L. 2 (59’ Pongrácz 3) – Beliczky 2 (46’ Vadász 3), Magasföldi 3.5, Szimcso 3.5 – Zamostny 2.5 (84’ Kabát 0)

KBSC: Somodi – Palmes (73’ Tóth), Heil, Belényesi, Süttő – Engel, Sigér, Hegedűs, Micsinai – Bene (63’ Kristófi)- Boros

Gólok: 6’ Magasföldi 1-0, 9’ Palmes 1-1, 40’ Boros 1-2, 48’ Magasföldi 2-2, 66’ Bagi 3-2, 74’ Pongrácz 4-2, 90+1’ Belényesi 4-3

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]