Peti azért kicsit tartott a sallertől (fotó: szegedma.hu)

Látatlanban azt mondom, hogy ezzel a meccsel az ETO mindent megtett azért, hogy a Szeol játékosai is jó szájízzel vonuljanak le a pályáról, aztán sok-sok év múlva, amikor párás szemmel emlékeznek majd vissza a daliás időkre, úgy meséljenek az összecsapásról, hogy kicsit megfingatták a nagy ETO-t, amelyikben még Kabát is játszott, és ha a spori rátesz még két percet, aminek elmaradása így utólag, évtizedekkel a derbit követően is teljességgel megmagyarázhatatlan, pedig most már teleportálni is tudunk, akkor a hosszabbítás is biztosan összejött volna, ott meg tuti szétszedték volna az összezuhant vendégeket. Az így elmaradt kupadöntőre most ne térjünk ki.

Ne mosolyogjunk! Így születnek a legendák.

Könyveljük el szépen az újabb részsikert, rakjuk a polcon a megfelelő helyre, abból nem lesz baj.

Valami azt súgja nekem, hogy marad a tendencia és megyünk Sényőre, esetleg Nagyecsedre fodballozni a következő körben. Ha ez a megérzésem mégsem jönne be, mindenki megelégedésére, fogadhatjuk a Videotont.

*

Szeol SC – WKW ETO 2-3 (0-3)

Szeol: Leindler – Rácz, Gajág, Szabó A., Grünwald – Benkő (59’ Kéri), Forró, Lévai (46’ Ondrejó), Skribek, Simai (66’ Mihály) – Gönczö

ETO: Gyurákovics – Vadész, Debreceni (55’ Nagy Á.), Gyagya, Rokszin (75’ Kiliti) – Pongrácz – Tajthy – Beliczky, Kabát, Szabó L. – Erdélyi (61’ Zeke)

Gólok: 11’ Rokszin 0-1, 42’ Rokszin 0-2, 45+1’ Szabó L. 0-3, 80’ Mihály 1-3, 90+1’ Ondrejó 2-3