muszáj ezzel a képpel nyitni (fotó: splendoremagiaro.altervista.org)

Amikor a Nyírbátor elleni, heroikus körülmények között kivívott továbbjutás után a gép a Szeol SC csapatát dobta az ETO-nak, hogy a remélt kupamenetelés második állomásán kicsit megnehezítse, de semmiképp se lehetetlenítse a küldetést, a veretes név hallatán adta magát, hogy a legendás 8-0-ra felfűzve írjam meg az előzetest.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és erre akkor jöttem rá végleg, amikor megpróbáltam kibogozni a szegedi futball kalandos múltját. Vannak ugye azok a filmek, amikor a főhős ül egy ultramodern számítógép előtt, verejtékezik a homloka erősen, előtte hihetetlen gyorsasággal futnak a karakterek a képernyőn, de még nem az a rész jön, hogy indítja a szupertitkos adatok másolását, hanem egyszerűen be kellene lépni a rendszerbe, a júzernév talán megvan, de lehet, hogy még az sincs, a jelszóról meg csak annyit tudunk, hogy kis- és nagybetűket, számokat és különleges karaktereket is tartalmaz, amelyekből nem lehet egymás mellett kettő, ráadásul az előző száz jelszó egyikére sem hasonlíthat a kombináció, és minimum négy, de maximum nyolcvanhárom leütés hosszúságúnak kell lennie, meg persze nem utalhat a felhasználó nemére, családi helyzetére, kedvenc időtöltésére, szexuális orientációjára, vallási meggyőződésére és politikai preferenciájára, háziállatainak fajtájára és nevére, és egyébként csak hármat lehet próbálkozni, mert ha nem, azonnal felrobban az egész kóceráj, sőt az egész világ, többször is, és már két kísérlet nem sikerült, ráadásul számol vissza az a rohadt óra és már csak tizenegy másodperc van hátra, amikor alfa-állapotba kerülve egyszerre bevillan valami megmagyarázhatatlan, és akkor elindul lassan a kéz, ami elkezdi beütni, hogy 2kW*fr68&9zUv@G9jp… már csak nyolc másodperc van hátra… 7ßnUv5$p9¤… még három másodperc… +uv>8zTsA4℅♪∞7saW3… még egy másodperc… €3rF©I2£ és ENTER, az emberiség megmenekült.

a szegedi futball abszurd

Ehhez képest összerakni, hogy tulajdonképpen ki és kinek a jogelődje Szegeden, és ki ápolja méltón az 1899-ben alapított Szegedi Atlétikai Klub örökségét, na az, az igazi mission impossible.

A fáma szerint a Bástya Szegedi Atléták Köre, Bástya FC, Szeged FC, Szegedi AK, Szegedi SZMTE, Szegedi Petőfi SK, Szegedi AK, Szegedi EOL, SZEOL AK, SZEOL-Délép SE, Szeged SC, Szegedi TE, Szeged FC, Szegedi EAC, Szeged LC, FC Szeged, Tisza Volán, KITE-Szeged, Szeged 2011, Szeged 2011-Grosics Akadémia vonal a kóser.

Nyilván mindenki számára feltűnt, hogy nem szerepel a felsorolásban szerdai ellenfelünk, a Szeol SC. Az is megér egy misét (hoppá! ennek még lesz jelentősége!), hogy egy olyan városban, ahol a rendszerváltás előtt is divatos volt a liftezés a különböző osztályok között, a vadkapitalizmus indulás majd virágzása alatt is csupán szerencselovagok gondolták, hogy a futballba fektetnek, így a helyzet nem lett jobb 1990 után sem, sőt talán még kaotikusabbá váltak a viszonyok, aztán egyszerre két csapat is másodosztályban találja magát, ahol kis túlzással mindketten a kiesésé ellen küzdjenek, fél sikerrel, hiszen a Szeol bántóan simán zúgott ki az NB II-ből.

Kellő öntudattal mindkét gárda, így az egyébként Gyulán játszó Szeged 2011-Grosics Akadémia is kék-feketében virít, a Szeol mezén bónuszként büszkén feszül a SZAK diszkoszvetős címere. Innen messziről úgy tűnik, hogy megy a cicaharc keményen, aminek persze az a vége, továbbra sincs Szegeden fajsúlyos csapat, olyan, amelyik akár csak egy kósza pillanatra is komolyan gondoljon az NB I-re, amit persze gyorsan elhesseget, de legalább álmodott egy nagyot. A naívak persze azt gondolják, ha már a város botor módon balos vezetőt választott magának, így még a futballforradalomból is kimarad, de majd az egyház segít, csak félig járnak jó úton.

Visszatérve a Szeol SC-hez, ők csak a mozaikszó tekintetében hajaznak a ’80-as évek SZEOL AK-jára, arra a csapatra, amelyik a győri 8-0-ás buktával a mi legendáriumunk kihagyhatatlan részévé vált, bár erre vélhetően nem büszke, nem csoda, hogy arrafelé inkább a három évvel későbbi hazai 4-2-t emlegetik szívesebben.

a szegedi foci egyik kultikus alakja, Gruborovics Tibor, aki a mennyben és a pokolban is járt (fotó: lansi-savo.fi)

Azt a klubot Szegedi Egyetemi és Olajipari (SZEOL) Atlétikai Klubnak, emezt Szegedi Egységes Oktatási Labdarúgó (Szeol) Sport Clubnak hívták, hívják. Játszunk el a gondolattal, hogy manapság létezne egy Győri Egységes Testnevelési Organizáció (ETO) Labdarúgó Klub néven futó, zöld-fehérben játszó focicsapat a városban, amelyik csak érintőlegesen kapcsolódna a fiktív történetünkben csak valamikori Egyetértés Torna Osztályhoz (ETO). Ügyes! Csettintene elismerően az egyszeri marketinges. Anyád! Válaszolnánk mi, jogosan.

Szerencsére ETO csak egy van! Viszont a szegedi csapatokkal szemben most öt nap leforgása alatt lesz két meccsünk. Kár, hogy nem olyan bombaerős és bő a keret, hogy ketté lehetni osztani a társaságot, aztán uccu neki, a fehérek nyomnának egy kupameccset szerdán, a zöldek meg abszolválnák a bajnokit vasárnap délután. Az egész brigád eltöltené ezt a pár napot a környéken, akinek nincs jelenése, kulturális programon vehetne részt, esetleg áztathatná magát a gyulai termálfürdőben és az egész együttlétet elnevezhetné a menedzsment csapatépítésnek. Na milyen ötlet?

Mivel az idei évben nem hinném, hogy valós és reális elvárás a feljutás, én a Magyar Kupában ütném a vasat, ameddig csak lehet, lássa csak az a pár elsőligás bohóccsapat, hogy hol játsszák az igazi és őszinte futballt. Szóval húzzuk be valahogy ezt a kupameccset, mert szeretném még a szezonban sírni látni Győrben a FerencvárostVideotont.

A Blog tippje: Szeol SC – ETO 1-2 (hosszabbítás után)

Szolgálati közlemény! Tekintettel arra a körülményre, hogy vasárnap is szegedi csapattal lesz összecsapásunk és mint a fenti sorokból talán kiderül, túl sok új és főként forradalmi gondolatot nem tudok megosztani veletek pár napon belül, az önálló felvezető írás ezúttal nagy valószínűséggel elmarad majd. Persze sok minden történhet, például megszáll az ihlet, de ha mégsem, azt javaslom, olvassátok el ezt az írást vasárnap délelőtt még egyszer.