végső nyughely (fotó: Földi Imre/Nemzeti Sport)

Lorenzo Madero barcelonai középcsatár 1950 februárjában hal meg, mérkőzés közben. Életének utolsó eseménye az a gól, amelyet a sevillai kék bikáknak rúg, bal külsővel, föl a hosszú sarokba. Madero mozdulata kétségbeesett és rémesen dühödt. Mintha fellázadt volna valami idegen erő ellen. A lövés olyan erős, hogy megpattannak a hálószövetek. Madero első gólja ebben az idényben. Nincs ideje ünnepelni, nyomban összeesik. A boncolás szívelégtelenséget állapít meg, valamint kezdődő vesebajt, enyhe cukorbajt, és a játékos vérnyomása sem volt rendben, ám ezek a nyavalyák nem okozhatták a játékos halálát. Társai néhány nap múlva hátborzongató levelet találnak a középcsatár öltözői szekrényében.

A levél egy szerződés, melyben Madero az 1949–50-es idényben lemond a gólról, csakhogy a csapata első legyen. Adhat gólpasszt, cselezhet, tehet bármit, csak gólt nem rúghat.

Madero huszonhárom mérkőzésen át bírta. Adott tizenöt gólpasszt, rúgott három kapufát, csak gólt nem rúgott. A területi bajnokság addig fölényesen vezető barcelonai kiscsapata a haláleset után vereséget vereségre halmoz, végül a negyedik helyre csúszik vissza.

S hogy kivel kötött szerződést Madero?

Úgy mesélték, a középcsatár mélyen hívő menyasszonya órákon át csak bámulta a finoman zizegő papírlapot: végül keresztet vetett, és összeesett.

(Darvasi László: A titokzatos világválogatott – részlet)

*

Kovács László, Nell Lajos, Csukás Emil.

Százhetvenkét NB I-es meccs, tizenegy gól zöld-fehérben.

Két-két bajnoki cím és ezüstérem, két kupagyőzelem és egy MNK második hely az ETO dresszében.

Számtalan feledhetetlen pillanat.

2017-ben ők igazoltak a mennyei bajnokságba.

Emléküket megőrizzük.