a tömjén sem segített (fotó: saját)

Ne ítélj elsőre!

Ha valaki az ETO honlapján fellelhető fotók alapján szerzi az első benyomásait az u19-es csapat tagjairól, jó eséllyel alakul ki benne némi fenntartás. No persze, ha az ember sokat közlekedik a reggeli órákban a vidéki buszpályaudvar környékén, már nem lepődik meg annyira, micsoda sérókat képesek hordani korunk tinédzserei. A futballközeg ebből a szempontból fokozottan súlyos közeg, hiszen van minta bőven és a fodrász számára még mindig könnyebb feladat lekoppintani bármilyen frizurát, mint a delikvensnek megcsinálni egy biciklicselt.

Szerencsére a rögvalóság mást mutatott, nagyon normális sereg fogadta zöld dresszbe öltözve azt a húsz-harminc érdeklődőt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan okból erre a meccsre szánta a szombat délelőttjét, és nem indult inkább kirándulni még egy utolsót a Bakonyba, mielőtt végképp ránk tör a tél.

Oké, a szülők, barátnők és a haverok számára ez kötelező program, viszont ha ezt vesszük viszonyítási alapnak, kínzóan kevesen voltunk.

magyar konfetti (fotó: saját)

A mérsékelt érdeklődést indokolhatta, hogy a sikerre kevés volt az esély, hiszen mégis csak az elitliga egyik legjobbja tette tiszteletét Győrben. A Puskás a nyolctagú mezőny második helyén tanyázik, csak a Honvéd futballista képzője, a Magyar Futball Akadémia van előttük. Csak. Van rá egy fogadásom, hogy ez a tény baszhatja a csőrét rendesen a fenntartónak. Talán még azt is jobban elviselnék Felcsúton, ha a tabellán ők lennének a hetedikek és mögöttük utolsóként szerénykedne a Honvéd-MFA.

Az viszonylag gyorsan lejött, hogy a szakmai munka már horvát kezekben van a Puskásnál. Először csak pislogtam, hogy miféle kevert nyelven adja át a tudást a vendégek mestere, aztán szépen lassan megfejtettem a titkot. Az un. simply football english minősített esetével állt elő Ivica Kulešević, akit Mészáros Lőrinc horvát lerakatából importáltak. A mesternek nem túl hosszú a CV-je, 2013 októberétő négy hónapon keresztül trenírozta az NK Osijek csapatát, amiben ugye benne volt a téli szünet is. Tíz bajnoki meccset abszolvált, amiből csupán egyet nyert meg. Utána viszont összejött neki az igazi bravúr, bukott edzőként átült a sportigazgatói székbe és ott is maradt jó másfél évig. Az igazi trükk, azonban az, hogy közben a HNK Rijeka második csapatát is edzette a horvát NB III-ban.

Mr. Onetouch (fotó: saját)

Ezek után egyáltalán nem lepődök meg, hogy helyet találtak neki a furmányos magyar futballban. Visszafogott, de a délszláv mentalitást azért nyomokban magában hordozó stílusban meccselt. Kevésszer, de annál velősebben szólt az övéihez, ráadásul nem sokat vacakolt a Present Perfecttel és egyéb angol úri huncutságokkal. A ’One touch!’ utasítás volt a legtöbbször hallható, ami így első hallásra nem túl bonyolult, de valamiért nem ment át a gyakorlatba. Ilyenkor kicsit fogta a fejét, szelíden mosolygott, aztán visszaült a padra és közben vadul mormogott valamit maga elé horvátul. Az ’Organize defense, Attila!’ és a ’Change position, Bubu!’ tanácsokkal még próbálkozott később, de a meccs végére már csak a könyörgőre fogott ’No goal, please!’ maradt.

Az már az ETO szegénységi bizonyítványa, hogy ez a kérés végül meghallgatásra talált.

Hoppá! Végtére is, ennek az írásnak az ETO-ról kellene szólnia!

*

A Quaestor összeomlása után mindenki attól félt a legjobban, hogy az első csapat magával rántja az előző években összeeszkábált utánpótlást is, a Fehér Miklós Akadémiával együtt.

Aztán valahogy sikerült elérni, hogy a klub utánpótláscsapatai továbbra is az elitben maradjanak, azaz az NB III-es felnőtt futball ellenére az ETO továbbra is a legerősebb csapatok ellen focizhasson. Ebben szerepe volt, hogy az akadémiák minősége kapcsán a Double Pass cég által megfogalmazott súlyos megállapítások kevésbé érintettek bennünket, mint sok egyéb, magát magasabbra taksáló képzési helyet. Azt azonban lehetett tudni, hogy az NB I-ből történő kilökésünk miatt, a fiatalok számára minimum szűkül a perspektíva, és ezt a többi klub hiénaként ki is akarja majd használni. Nem olyan régi történet, amikor a Videoton elvitte az ígéretes Mocsi Attilát. Nem volt garancia arra, hogy nálunk értelmes, és nem mellesleg piacképes labdarúgó válik belőle, de most ez már minimum kétséges.

Ha a Puskásba nem is fér be, még jó lehet a Csákvárnak…

ők is beférnének (fotó: saját)

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben már akkor is, amikor a meccsre készülve megnéztem az u19-es csapat idei teljesítményét. Tíz meccsünk volt, amiből kilencet elveszítettünk. A többség nem volt egetverő különbségű bukta, az összkép mégis sugározza a reménytelenséget. Az egyetlen győzelmet Debrecenben értük el a szintén pofozógépet alakító DVSC-DLA ellen még a második fordulóban. Két hete aztán itthon elbuktuk a visszavágót.

Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy egy dolog az eredményesség, sokkal fontosabb, hogy milyen futballt mutatnak be a srácok. (Rövid leágazás: a ligát vezető Honvéd-MFA a hét közepén kapott egy sima nyolcast Krasznodarban az ifjúsági BL-ben. Zárójel bezár.)

Nos, nem vagyok nyugodt. Ezek a fiúk tisztes iparosai a szakmának, de nem sok esélyt adok rá, hogy valaha az ETO meghatározó futballistái legyenek. Az látszott, hogy az ellenfél előrébb van taktikailag, de tulajdonképpen semmilyen extrát nem csinált. Ehhez képest csupán annyi esélyünk volt a gólszerzésre, ami egy ificsapatnál egyébként simán benne van, hogy elkövetnek egy ordító hibát, és azt kihasználjuk. Nem tették meg ezt a szívességet. Az más kérdés, hogy a vezető góljuk egy középpályán feleslegesen eladott labdából induló akció után esett, amiben talán két passz volt. Szóval ők sem brillíroztak.

Határozottabban adták elő a minimál játékukat, mert volt minimál játékuk. Nálunk ennek a szikráját sem vettem észre.

A másik, ami szemet szúrt, hogy roppant vékony volt a kispad. Összesen csak négy mezőnycserét neveztünk, ráadásul megálltunk két változtatásnál egy olyan meccsen, amin túl nagyot nem lehetett volna bukni. Miért? Annyira gáz spílerek ültek a padon? A Puskás ötöt cserélt.

Szemét dolog egy mérkőzésből határozott és megfellebbezhetetlen véleményt alkotni, nem is szívesen teszek ilyet. De nekem valahogy úgy tűnt, hogy Székely edző valahol máshol járt a kilencven perc alatt. Még az első félidőben többször adott utasításokat és jó tanácsokat passz-sávokról, háromszögekről, meg egyéb misztikus dolgokról, de aztán totál beleszürkült a történetbe.

A szünetet követően kétszer nyúlt bele a csapatba és itt most nem elsősorban a cserékre gondolok. Először a csatársorban rosálta pozíciókat, aztán hátul piszkált bele a felállásba. Nem láttam, hogy érdemben javult volna a helyzet. A hetvenedik percben egy vendégszögletnél, a jegyzetei segítségével akarta a védekező felállást korrigálni, de vélhetően nem hallották a srácok, amit mond, így mindenki maradt az eredeti kapufánál. Túl messze volt a kispad, kevés volt a meggyőződés.

bemész, bebaszod (fotó: saját)

Aztán Székely le is tekerte a volumét, csendesen szemlélte, mi történik. Istenemre mondom, ezután voltak jó periódusaink is (értsd: egymást követő két-három pontos passz), és egy Zeke kígyózást követően majdnem összejött a szépítő gól.

Kívülről úgy tűnt, hogy az edzőnek ehhez már nem sok köze van.

*

A szünetben körbesétáltam a pályát, és akkor vettem észre a korlátnak támaszkodó Szabó Ottót és Boros Lukácsot. Csendesen beszélgettek, vélhetően az első játékrész eseményeit taglalták.

Annyira, de annyira kíváncsi lennék, hogy ők mit gondolnak erről az egészről.

*

ETO u19 – Puskás Akadémia u19 0-3 (0-1)

ETO: Pálfi 3 – Nagy T.2.5, Kiss T.2.5, Mió 2, Zeke 3.5 – Bagó 2.5 (60’ Tóth P. 2), Kulcsár 2.5 – Szánthó B. 2.5 – Szánthó R. 3, Bodnaruk 2.5 – Szakács 2.5 (73’ Szabó B. 2)

Puskás Akadémia: Varga Á. – Lovász, Parázs, Tóth A., Papp – Tóth B. (56’ Nándori), Kiszely (70’ Vörös) – Magyar – Varga B. (70’ Szakály) – Tamás (70’ Oroszi), Szabó M. (81’ Molnár)

Gólok: 32’ Szabó M. 0-1, 59’ Nándori 0-2, 62’ Tamás 0-3

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.

Tekintettel arra, hogy ifjú futballistákról van szó, az értékelést a szokásosnál nagyobb jóindulat vezérelte.]