ez a színkombináció csak a Boca Juniorsnak áll jól (fotó: gyirmotfc.hu)

Tény, hogy a Gyirmót FC hivatalos FB oldalát kevesebben követik, mint az egyszemélyes projektként futó, kábé egy éve saját előállítású tartalommal csak ritkán jelentkező, ’Százharmincezren az ETO-ért’ néven működő felületet. Igazából persze csak akkor lennék elégedett, ha a jelen blog ismertsége is minimum elérné, vagy még inkább túlszárnyalná külvárosi barátaink próbálkozását, de nem vagyok türelmetlen, egy jó marhapörköltet sem lehet húsz perc alatt összerittyenteni.

A meglepő adattal egyébként akkor szembesültem, amikor arra voltam kíváncsi, vajon milyen hullámokat vet arrafelé Hannich Peti átmeneti kinevezése a gyirmóti kispadra?

Nem kertelek, gyakorlatilag semmilyet. A hírről szóló poszt kapcsán nyolcvanan sem tartották fontosnak, hogy nyomjanak egy lájkot, az a négy komment meg, ami a szöveg alá került, maga a tömény unalom.

Mutatok is gyorsan kettőt.

Hajrá Peti.

Hajrá Peti!

Nagyon úgy tűnik, az új edző személy nem hozta lázba az Alcufer Stadiont és környékét, ami roppant sajnálatos.

A célom nem az, hogy ezzel az írással mobilizáljam az ETO érzelmű trollok seregét, és túlterheléses támadást indítsanak a Gyirmót oldala ellen, közben a kistesón köszörülve a nyelvüket. Már csak azért sem, mert sűrű időket élünk, van feladat bőven, hiszen vasárnap Sopronban lesz jelenésünk.

Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az ETO történelmének egyik legendája, a kvázi rivális csapathoz igazolt. Nem arról van szó, hogy Raúl Gonzalez vagy akár Míchel a Real Madridnál töltött hosszú és gazdag pályafutást követően leült az Atletico padjára, hanem inkább elfogadta a Getafe, a Rayo vagy éppen a Leganes felkérését, mert dolgozni szeretett volna, mert hasznosnak akarta magát érezni. A Míchel-Getafe reláció egyébként valós, a többi – egyelőre – csak fikció.

Hannich ugye nem olyan régen még az ETO kötelékébe tartozott, aztán kikerült a családból. Talán nem csak nekem tűnik úgy, hogy a válás, ha nem is járt szájkaratéval, meg sárdobálással, nem is beszélve a kurvaanyázás teljes hiányáról, de azért okozott sebeket. Az egyik félben biztosan. Mondják, a Púpos nem könnyű ember, de nehezen tudom elképzelni, hogy a klubbal való viszonya valaha is olyan gázos legyen, mint Matthäus és a Bayern kapcsolata.

Szóval csak csendben kérdezem: nem lehetett volna valamilyen testhez álló feladatot találni számára az ETO-nál?

Ha hinni lehet az újságoknak, Gyirmóton az idén még hátralévő öt bajnoki meccsen, valamint az MTK elleni kupaderbin irányít. Mivel most úgy áll a tabella, hogy a kék-sárgák mögöttünk vannak, csak annyit tudok kívánni neki jó szívből, hogy nyerjen meg öt csatát a hatból!

De közben, egy vacogós vasárnapon, egész pontosan november 26-án, kicsivel hat előtt, egy baráti ölelést követően ne felejtsen el gratulálni a Császárnak a győzelemhez.

A sorsolást elnézve, van rá sansz, hogy esetleg adja majd a tévé a derbit, az időpont tehát változhat. A lényeg azonban nem.

egy parádés gólpassz, ami most különösen aktuális