Sopron, Sopron, sáros Sopron, te vagy az oka mindennek

hűség városa, no persze… (fotó: szeretlekmagyarorszag.hu)

Gimnazistaként találkoztam először a mezőgazdasági munkával úgy, hogy az bizony egy lehetséges pénzkereseti forma. Ez ugyanakkor történt, amikor azzal is szembesültem, hogy a soproniak valamiért nem kedvelik a győrieket.

Mindebből természetesen téves azt a következtetést levonni, hogy ödenburgi barátaink parasztok.

Nem tudom, hogy a mai időkben létezik-e még az építőtábor, mint olyan (nem hiszem), vagy esetleg annak valamilyen silány mutációja (ezt nem zárom ki), ami biztos, szegényebb annak az élete, aki nem vett részt egy ilyen szocioterápiás valamin.

Zalaegerszegen voltunk és ribizlit szedtünk két héten keresztül, reggel hattól délután kettőig. Nem emlékszem, hogy mi alapján szelektáltak közöttünk a tábori kemények, azaz a tanárok és azok a szerepzavarral küzdő egykori iskolatársaink, akik már a felsőoktatás kötelékébe tartoztak ugyan, de még nem tudták elszakítani a Révaival összekötő köldökzsinórjukat, ezért ifivezetőnek álltak. Esküszöm, hogy ők az egyik legdurvább embertípus, akivel életemben találkoztam. A válogatásra azért volt szükség, mert két lehetőség volt a tisztes jövedelem elérésére, a csapat egyik fele mehetett az ültetvényre, a másik meg a hűtőházba. A különbséget leegyszerűsítve úgy tudnám bemutatni, hogy a társaság egyik fele szarrá fagyott a műszak végére, a másik meg szénné égett.

nagyon kemények (fotó: svse.hu)

És ebből a szempontból tök mindegy volt, hogy melóztál rendesen, esetleg lógattad a lábad nyolc órán keresztül.

A fényt az éjszakában az jelentette, hogy délután kimehettünk a koleszból, ami kulturált városnézés helyett jellemzően konstans vadászozásba fulladt. Természetesen csak szolidan, hiszen alig múltunk tizenhat. De, hogy a testnek más örömforrást is adjon a táborvezetés (nem! nem hoztak nekünk kurvákat a szálláshelyre!), lehetőséget biztosított a sportolásra is, ami persze mi más lehetett volna, mint a futball.

Mivel a magyar népgazdaságot, ezen belül is az agráriumot, kizárólag révais diákok nem repíthették volna az égbe, a szorgos munkáskezeket több helyről verbuválták össze. Nem ragozom tovább, többek között jöttek oda a soproni Róth Gyula iskolából is …, hmmm, izé…, diákok.

Ellenük fociztunk, amikor a szurkolóik közül valaki beordította a mágikus mondatot: Mi van laposiak? A szurkoló ugyebár ebben a szövegösszefüggésben emberek azon csoportját jelenti, akik egy tingli-tangli bulimeccs alkalmából sem férnek be, még egy bővebb keretbe sem. Egész pontosan az ilyen halmaz prototípusának szokták azt mondani: Inkább kevesebben leszünk, de te akkor sem játszol, Walter! Aki ilyen helyzetbe kerül, óhatatlanul frusztrált lesz, hamarabb kijön belőle a mélyen beágyazott kisebbségi komplexusa, a nehéz gyerekkor nyomasztó emléke, a szeretethiányos környezet, no meg az a soha fel nem dolgozott trauma, hogy a szemét kommunisták csak második, megtűrt helyre írták be az imádott szülőváros nevét, amikor kitalálták, mi legyen a megye pontos elnevezése a szocialista Magyarországon?

Kicsinálták Sopront, szemetek!

Dorogon minden annyira egyszerű volt (fotó: csakfoci.hu)

Úgy emlékszem, először értetlenül néztünk egymásra, aztán röhögtünk egy nagyot, majd még az első félidőben gurítottunk nekik négyet. Régen volt, ha pontosan nem így történt, akkor is ez az igazság.

*

Ma délután a Soproni VSE-val meccselünk, egy olyan csapattal, amelyik még soha nem szagolt hozzá a magyar első osztályhoz. Azonban minden tisztességes ETO-drukker tudja, hogy volt már Sopron-Győr derbi az NB I-ben, hiszen Sopronnak volt már két elsőligás klubja [EMDSZ Soproni LC (1993), Matáv Sopron(2000)]. A legdurvább sztori azonban az, hogy az utóbbival az ETO egyszer az NB I-es tagságért is megküzdött az osztályozón a tragikomikus 1995/96-os szezon végén.

Akkor, a párharc visszavágóján, a rendes játékidő lejártát követően mindenkit az infarktus kerülgetett, egyesek minden bizonnyal azt fontolgatták, hogy miként verik szarrá a zöld-fehér mezben, a szíve fölött a klubcímerrel ténfergő bandát. Szerencsére a hosszabbítás elhozta a relatív mennyországot és most, jó húsz évvel az események után már csak röhögünk az egészen. A szenvedő fél kilétén túl, a dramaturgiailag tökéletesen megkomponált végjátékra tekintettel.

„Az év legszerencsétlenebb gólja (és csapata…). Támadott a Sopron, ám mégis a Győr szépített, de hogyan?… Demollari passzolt remekül Urbánhoz, aki nyolc méterről jobbal nagy helyzetből lőtt, ám Borsi óriási bravúrral védett, Korsós ismételt, a labda tovább pattant a védőkről a felső lécre, majd onnan vissza a kétségbeesetten hátrafutó, menteni igyekvő Némethre. A hátvédről pedig be, a kapuba. Öngól…”

Így örökítette meg a csodás pillanatot a már akkor is magát roppant viccesnek gondoló Sinkovics Gábor a Nemzeti Sport olvasói számára.

hoppá! ki az a srác ott lila 30-as dresszben? (fotó: balmazfoci.hu)

A szegedi Szabó Gyula öngólja a Vasas elleni osztályozó utolsó utáni percében? Esetleg a finn-magyar parodisztikus egyenlítő gólja 1997-ből? Ugyan már! Ez volt az igazi Benny Hill Show, ami ráadásul egy tőrdöféssel ért fel minden soproni futballrajongó szívébe.

„Vége a rémálomnak…” – nyilatkozta a meccs után Haász Sanyi bácsi és milyen igaza volt.

1996. június 30.

Matáv SC Sopron – Győri ETO FC 2-1 (1-0, 2-0, 2-1)

Sopron: Borsi – Nagy J. – Takács (70’ Deák), Salacz – Stadler (93’ Buzséki), Varga II, Gombás, Körmendi – Lukács (84’ Jakab), Németh, Csollány

ETO: Brockhauser – Lakos – Puglits, Urbán, Szabó B. – Mikóczi (63’ Agic), Korsós, Dumitrescu, Virág – Moke (61’ Fehér), Demollari (120’ Ferenczi)

Gólok: 40’ Lukács 1-0, 65’ Németh 2-0, 97’ Németh (öngól) 2-1

Micsoda nevek, anyám!

*

Az SVSE nincs jó passzban. Mondjuk amióta az NB II-t figyelem talán soha nem is volt. Évekig nyögte Supka Attila szakértelmét, akitől nyáron megszabadult (ó pardon! a Mester kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot Kiss-Rigó püspöktől, akarom mondani, magától az Anyaszentegyháztól), és leigazolta a tehetségesnek vélt dorogi trénert, Németh Szabolcsot. A deal eddig nem túl sikeres. A Swietelsky Vasúttechnika Kft. névszponzorációjával, a Haladás szakmai támogatása mellett (lásd még utolsó előtti hely az NB I-ben!) a csapat továbbra is megbízhatóan és látványosan eredménytelen.

Remélem, hogy nem az ETO ellen támadnak fel, mert az különösen rosszul esne.

A Blog mértékletes tippje: Soproni VSE – ETO 1-2

szerintem verhetők

Kategória: felkonf
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.