Ki látott már decemberben hóvirágot?

már csak a nézőtéren jut neki hely (fotó: zaol.hu)

Egyszer régen, élőben láttam, ahogy egy csapat feljut az NB I-be. Az más kérdés, hogy akkor én azért üldögéltem egy egyébként számomra tök ismeretlen stadionban a srácokkal, hogy az ellenfél sikeréért szorítsak, így a katarzis végül elmaradt. Nem véletlen a szóhasználat, hiszen nem szurkolóként voltam ott, hanem egyszerű futball megszállottként, akinek egyébként az égvilágon semmi dolga nem akadt június végén. Ráadásul volt egy barátom, aki szerint jó ötlet és garantáltan megismételhetetlen élmény, ha több részletben leszambázunk a picsába, az ország totálisan eldugott sarkába megnézni az ő szerethető csapatát, ahogy az életéért küzd.

A barátságnál pedig nincs fontosabb ugyebár, és még el is visz bennünket a Misi, aki egyébként soha az életben nem volt meccsen, mivel azt a legnagyobb hülyeségnek, öncélú magamutogatásnak, cirkusznak, meg ki tudja még minek tartja.

Mindebből egyenesen következik, hogy egy nem kicsit meleg vasárnapon elindultunk Zalaegerszegre.

Az a pálya egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a mostani arénácska. A képi világa pontosan megfelelt az osztályozós párharc első helyszínét jelentő Vágóhíd utcai oroszlánbarlangnak. Akkor azt mondtuk lepukkant, ma már megengedőleg a retró címkét illesztenénk rá, mint tökéletes jelző.

A népek jöttek, érezték a vérszagot az idegenbeli, roppant bíztató 1-1 után. A ZTE két ínséges esztendőn volt túl, amikor nélkülöznie kellett az olyan magas szintű sportélményeket, mint a Rába ETO vendégszereplése. Helyette meg kellett elégedniük a Sabaria Tipo, és vagy négy bányászcsapat (Nagykanizsa, Oroszlány, Dorog, Komló) fellépésével. Könnyű megszokni a jót és az első, ’72–es feljutás után tizenhét évig masszívan tartotta magát a csapat az első ligában. Akkor azonban valami megszakadt. És tényleg, nem kevés zalai szív hasadt ketté, a Zala folyó pedig elhagyta medrét, annyi férfikönny hullott bele. Szerencsére gyorsan visszatért a remény. Az első kísérlet ugyan nem sikerült, csak negyedik lett a Zete a Nyugati csoportban, de egy évvel később már megcsípte a második pozíciót, ami rájátszást ért a mennyországért és jöhetett a Loki.

A részletekre már csak homályosan emlékszem. Gracov apó kopasz feje villan be, aki akkor volt harmincöt, de kizárt, hogy egy átlagos reklámszakember ránézésre bevette volna a fókuszcsoportba, azaz a 18-49 év közötti kategóriába. Aztán ott van még Balogh József turbános feje, a védő magát nem kímélve ütközött valakivel, de nem ment le, nem kért cserét, hősiesen küzdött tovább. Az utolsó pár perc döbbenete, amikor a tízezer, többnyire hazai szurkoló között önfeledten ünnepel a maroknyi debreceni drukkerhad, és szó szerint elkiabálja a bennmaradást, mert Horváth Béla kapus bealszik a 87. percben , egyenlít a ZTE és mégis lesz hosszabbítás.

Az pedig már nem a Lokiról szól. Szinte látszik, ahogy a játékosokból elillan a remény, mintha tizenegy lufi emelkedne a gyepről a stadion fölé, amikbe hirtelen belekap a szél és elkezdi őket sodorni valahová. Talán keletre, talán az NB II-be.

Nem is lepődik meg senki, amikor Szabó II Zsolt sistergős bombája utat talál a kapuba, nyer a Zete és feljut. A hármas sípszó után rögvest elindul a fieszta, de mi ezt már nem várjuk meg, indulunk tovább, este már Siófokon van jelenésünk, ahol csapatni fogjuk.

*

Nem minden papsajt, mondhatnánk, hiszen a Zalaegerszeg a következő szezonban elképesztő szar sorozatot produkált és végül gyakorlatilag fejjel állt a földbe, csont nélkül hullott vissza a másodosztály poklába. A Serie A-s Benevento mostani bénázását azért nem sikerült visszamenőlegesen überelni, de az őszi idény tizenöt meccse után felmutatott három pontocska, ami még véletlenül sem egy győzelem jutalmaként, hanem három szolid iksz ellenértékeként került a polcra, minden, csak nem dicsőség.

A három egyébként majdnem négy lett, mert az utolsó őszi találkozón kis híján megcsípett egy bónusz pontot a remegő lábú tizenegy. Talán mondanom sem kell, hogy az ETO lett volna a gyalázat szenvedő alanya, de szerencsére a sors nem volt velünk kegyetlen, a genyázást inkább a zalaiaknak szánta.

Az történt ugyanis, hogy a meccs vége előtt, 3-2-es ETO-vezetésnél, amikor Urbán Flóri kiállítása miatt már eggyel kevesebben voltunk a pályán, nagyon vicces jelenetnek lehetett tanúja a kilátogató két és félezer néző.

cselkirálynak hívták a háta mögött (fotó: vasassc.hu)

Egy veszélytelennek tűnő hazaadásra kisebb meggyőződésből, de inkább becsületből rástartolt az elől kóricáló zalai balbunkó. Végh Zoli simán előnyben volt, de valamiért akkor jött ki belőle a még talán meg sem született Manuel Neuer és cselezni próbált. Az ilyen esetek bizonyos alacsony százalékban tuti rossz kimenettel zárulnak, most is ez történt. Nem jött be a trükközés, a veszett labdát már csak a csodával tudta volna visszaszerezni és ez félig-meddig össze is jött. A tizenhatoson belüli lerántással ugyanis Zoli megakadályozta a gólt, jutalmul meg is kapta a pirosat, de Nagy II játékvezető csak szabadot fújt. Ő ezért Havasréti Béla bácsitól jutalmul meg is kapta a két csillagot az ötből.

A szabadrúgást aztán a vészkapusként debütáló Szántó Csaba magabiztosan kapufára nézte, a Zalaegerszeg meg olyan szinten lefagyott, hogy két perc múlva Csertői bevitte a halálos tőrdöfést egy középtávoli lövéssel. 4-2 ide. Az őszt ezzel a tizenkettedik helyen zártuk, pontosan egy győzelemnyi különbséggel már kieső helyen figyelgetett a Tatabánya.

1991. november 30.

Győri Rába ETO – Zalaegerszegi TE 4-2 (1-0)

ETO: Végh – Bimbó – Urbán, Sántha – Csikós, Tóth L. Szántó, Virágh – Cserői, Plotár (65’ Ördög), Farkas (63’ Bordás). Edző: Glázer Róbert

ZTE: Tóth J. – Szabó Zs. – Németh I., Horváth J, Halápi (69’ Gyukity) – Fujsz, Kovács L., Czigány (75’ Gáspár), Rózsa – Kovács J., Pálcsa. Edző: Mihalecz István

Gólok: 16’ Urbán 1-0, 50’ Csertői 2-0, 64’ Czigány 2-1, 66’ Szántó 3-1, 84’ Fujsz 3-2, 90’ Csertői 4-2

Piros lapok: 52’ Urbán, 88’ Végh

*

Decemberben megkezdődik a tavasz és ennél jobb és hatásosabb bizonyíték nem is kell ahhoz, hogy a magyarfutball igenis jó úton jár. Ha mégsem, akkor is. Az NB II-es életünket még a nyár derekán, Zalaegerszegen kezdtük és bizony isten bíztatónak tűnt, amit láttam.

Akkor még nem tudhattam, hogy Zoran Spisjlak tévútra viszi a zalai futballt, így utólag még inkább azt érzem, hogy anno nem nyertünk egy pontot, hanem veszítettünk kettőt. Most meg az van, hogy a jó Zorant kibaszták Zegről, ami sosem jó, ha pont mi vagyunk a soros ellenfél, mert még kiderül, hogy ők egyébként egy szupercsapat, csak éppen túl sokáig tartott a tréner megbuktatása, de most aztán bizonyítanak. No ez talán nem lesz, de azért oda kell figyelni.

A Blog körülményekhez képest visszafogott tippje: ETO-ZTE 1-1

ez egy másik 4-2

Kategória: felkonf
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Ki látott már decemberben hóvirágot? bejegyzéshez

  1. Zöldvérű szerint:

    Hol vagyunk már attól a focitól is amit a belinkelt videón látunk? De nem csak mi, az egész magyar futball! Csupa szép gól.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.