izgalom a köbön (fotó: nato.int)

Sokáig kerestem a megfelelő szót Borkai polgármester tegnap előadott magánszáma kapcsán. A lehetséges megoldások jó széles skálán mozogtak, volt köztük bőven olyan jelző, amit még én is szégyellek leírni, mert annyira obszcén. A meglepő és mulatságos szerintem kellően kifejező lenne, de végül, hosszas töprengést követően jutottam el a megoldásig.

Szánalmas.

Egy politikus számára kicsi a mozgástér, és ez hatványozottan igaz, ha olyan rövid pórázon tartja az őt delegáló szervezet, mint ahogy a Narancs Párt teszi az embereivel. Ha ehhez hozzávesszük az emberi gyarlóságot, elég gáz végeredményt kapunk.

Nem tudom, hogy az olvasók közül hányan emlékeznek a tavaszi Gyirmót II-ETO bajnoki meccsre. Én elég jól és nem csak azért, mert újraolvastam az arról írt beszámolómat. Ha most vagy bármikor nekem valaki felteszi a kérdést, hogy milyen emlék ugrik be először a derbiről, gondolkodás nélkül rávágom: Borkai Ádám! Olyan volt ő, mint aki éppen csak arra tévedt. Testidegenként mozgott a pályán, a társak egy ideig próbálták bevonni, de nem jött össze semmi, így logikusan jött előbb az elbizonytalanodás, majd az egyre kedvtelenebb ténfergés. Lehet, hogy már csak beleképzelem, de a félidő lefújásakor, amikor vonultak a csapatok az öltözőbe, az arcán mintha a dühbe forduló dac mimikája jelent volna meg.

Borkai Zsolt esetében ugyanezt láttam monológja közben.

mindig a középpontban (fotó: kisalfold.hu)

A szövegben vegyült a ’Mi a faszt keresek én itt?’ kínzó kérdése, az ’Ezt is nekem kell megoldnanom.’, mártíri felvetésével, ami egyébként súlyos önbecsapás. De az egész performanszt mégis a durcás kisgyerek attitűdje hatotta át, akit megmondtak az anyukájának, mert nem csinálta meg a leckét, ami miatt lapított is rendesen, és majdnem megúszta, de akkor a Pistikét elővették valami másért és ő feldobta, hogy rohadjon meg!

Felelőtlen gazdálkodás folyt eddig, szólt a lesújtó verdikt vagy tizenötször, miközben egy olyan ágazat szereplőjéről beszélt, ahol ez a magatartás inkább a mainstreamhez tartozik. És itt még nem volt vége. A tulajdonos nem a saját pénzét kockáztatta a működtetéskor, a bevételek pedig elsősorban (ön)kormányzati pénzekből származtak, ami nagyon nem egészséges. Muhaha.

Amikor ezeket mondta, mintha félve felpillantott volna a mennyezetre, de még csak apró repedések sem jelentek meg a plafonon. Hiába, no. Sok mindent kibírt már ez az épület.

Elismerem én készséggel, hogy nem volt egészséges a gazdálkodás, no de miért is lett volna az? A magyarfutball erről szól? A költésekre nyújtanak fedezetet a bevételek? Nem! Máshol meg tudják oldani ezt? Nem! Pontosabban ott igen, ahol a politika ezt valamiért extra fontosnak tartja. Győr ebből a szempontból kétségkívül egy érdekes hely, mert itt úgy áll hozzá az önkormányzat a kérdéshez, ahogy jobb sorsú országokban szoktak, igaz ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan a tőkeerős helyi vállalkozások nagy ívben szarnak az egészre. Ördögi kör ez, mert én azt is megértem, hogy egy egészségesen gondolkodó, tényleg a saját pénzét vásárra vivő cégtulajdonos, nem akarja megégetni magát a sajátos magyar futballgazdaságban.

Egyébként meg hol volt ez a fene nagy önérzetesség a polgármester úr részéről, aki saját bevallása szerint napi szinten foglalkozik az ETO-val, akkor, amikor mondjuk közzétették a futball káefté 2016-os beszámolóját? Akkor még nem volt gond, hogy egy forint, nagy jóindulattal a normál működésből származó bevételre, több mint három és fél forint személyi jellegű kiadás jutott?

Borkai úr most a jövőképet kéri utólag számon. Ha csak a fenti aránypárt veszem, az elmúlt két évben volt reálisan ilyen?

városházi retusra váró kép (fotó: kisalfold.hu)

A lábunkat beletörölni az előző korszakba nem elegáns, visszatetsző és ráadásul kontraproduktív. Annyit sem mondani, hogy kösz Zolikám, hogy segítettél, hogy megpróbáltad végigcsinálni, minősíti a megszólalót.

Nem akarok puncsolni az új tulajnak, de nekem úgy tűnt, hogy egy kicsit feszeng a sajtótájékoztató alatt, neki sem feltétlenül tetszik az, ami a társaságában zajlik. Tudja ő nagyon jól, hogy innentől már az ő renoméját is érinti minden, a klubbal összefüggő megszólalás.

A tegnapi bejelentés kapcsán sokan örömtüzeket gyújtanak, új kezdetet emlegetnek, csodálatos jövőt vizionálnak. Mások, talán a mindennapok fociját körülvevő posvány miatt, újabb mutyitól tartanak, és úgy gondolják, hogy csupán a klub elveszejtése kapott némi haladékot. Szerencsejátékos, kesztyűbáb, NER-lovag, Soós Imre klón. Csak úgy repkednek a jelzők.

Nem gondolom, hogy egyik vagy másik tábornak lenne igaza. Hogy mi fog változni, egyelőre nem tudhatjuk. Én adnék egy esélyt Mányi úrnak.

Nekünk meg nincs más dolgunk, mint hogy támogassuk a csapatot, például azzal, hogy kijárunk a meccsekre, mert azt gondolom, azzal teljesen betalált a megmentőnk, piszkosul nem mindegy, hogy négyszázan lézengünk vagy hétezren szorongunk a lelátón.

Hajrá ETO!

tanulságos nyolc és fél perc