Kedves Péter,

Az első gondolatok a tiszteletről szólnak. A tegező formula nem a korodnak szól. Az, hogy hány éves vagy, adottság. Nem érdem és ugyanúgy nem jelenthet önmagában hátrányt sem. Hofi Gézáról talán már hallottál. Az egyik kabarétréfában mesélte, hogy az anyósa állandóan azzal dicsekedett, hogy már hetven éve párttag. És akkor mi van, mama? – kérdezte tőle Hofi. Az én anyám meg hetven éve púpos.

Azzal, hogy az ETO-t működtető cég ügyvezetője lettél, családtaggá váltál. Immár egy tradicionális klubhoz tartozol, és mi megbecsüljük azokat, akik ugyanazokért a zöld-fehér színekért dolgoznak, ami nekünk a mindent jelenti.

Különösen megsüvegeljük azokat, akiknek ez több, mint egy szimpla munkahely.

A bemutatkozó interjúdban korrekt módon felmondtad a leckét. Riszpekt. Őszintén remélem, hogy ez nem csak az ilyenkor szokásos PR-szöveg volt, amit a miénknél nagyobb klubok sajtósai is rutinból előállítanak bármelyik új alkalmazott bemutatásakor.

Már gyerekkorom óta… blablaba. Mindig is… blablabla. Ismerem a gazdag tradíciót… blablabla. Végre megtaláltam a helyem… blablabla.

Tudod, Péter, a szavaknak súlya van. És az ezekből összeálló mondatoknál csak a tetteknek van nagyobb súlya.

Mi, akik az ETO-ért élünk valóban hálásak vagyunk azért, hogy valaki úgy döntött, a klub hóna alá nyúl. Kevés hírrel rendelkeztünk arról, hogy mi van a csapattal. A gondos stratégiával csepegtetett információk végén sokaknak tényleg megváltást jelentett a tulajdonosváltásról szóló bejelentés.

Meg lettünk mentve. Bő két év után megint.

És az egyszeri drukker szempontjából tényleg mindegy, hogy egy távolban működő cég és annak tulajdonosa egyszer csak a hasára üt és úgy dönt, hogy belevág a futballbizniszbe, mert lát benn fantáziát, vagy esetleg egy NER-kompatibilis vállalkozót megkérnek arra, hogy ugyan segítsen már, és nem fogja megbánni.

A szurkoló hálás fajta, de csak akkor, ha a vetítésen felül kap is valamit. Győr pedig kiemelten nehéz terep. Itt nagyon sokat kell a népnek adni!

Lássuk be! A Quaestort és Tarsoly Csabát a többség soha nem fogadta el. Hiába volt egy masszív élcsapatunk, amelyik többször járt az európai kupákban, ráadásul hosszú idő után bajnok lett, nem volt elég. Nem volt elég győri. Se a csapat, se a háttér. Pedig még az is belefért, hogy az új stadion építése közben, mondhatni járulékos kárként, mert ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, régi helyi cégek is elhullottak a nagy magyar fizetési morál következtében. Így jártak.

Szóval amit biztosan tanácsolhatok, Péter, hogy az első időben csak módjával az öntömjénezéssel és a drukkerek számonkérésével. Kontraproduktív.

Mi a következők szerint gondolkodunk.

– Megvettétek a klubot?

– Jó okunk volt rá.

– A vásárlás a kötelezettségek átvállalásával is járt?

– Naná!

– Kifizettétek a korábbi tartozásokat?

– Még szép.

– Prosperáló társaságot szeretnétek?

– Nem is értem a kérdést.

És most lássuk a ti szempontjaitokat!

– Több nézőt szeretnénk.

– Nem garantált. A 2013-as FTC elleni bajnokavató kivételével jó félház sem volt a stadionban. Pedig játszottunk sok jó meccset, attraktív ellenfelekkel.

– Miért?

– Ne kérdezd! A keménymag idegenbe eljár és jellemzően csinálja a büntetésszámlákat, de itthon csak akkor szurkol, ha már vezetünk. A csendes többség nagyon vegyes társaság. Vannak a romantikus idősek, akik még a régi vagongyári pályára is kijártak, aztán ott vannak a Verebes korszakon felnőtt középkorúak és végül azok a fiatalok, akiknek hiányzik az igazi futball élmény, akiknek Pintér Attila a csúcs.

– Akkor mit csináljunk?

– Legyetek hitelesek! Ne csak szövegeljetek a szép jövőről, hanem tegyetek is érte sokat! Csináljatok egy jó első csapatot és emellett rakjatok rengeteg pénzt az utánpótlásba. De ne csak öntsétek a zsét számolatlanul, hanem állítsatok fel komoly szakmai sztenderdeket is. Az akadémia ne kádertemetőként funkcionáljon, hanem hozzatok ide jó külföldi szakembereket!

– És még?

– Mutassátok, hogy nem csak egy nagy pénzleszívás melléküzemágaként gondoltok az ETO-ra, hanem önálló lehetőségként is.

– Ennyi?

– Ennyi.

Kedves Péter,

Én annyiban vagyok hátrányban veled szemben, hogy huszonöt évesen fejeztem be anno az egyetemet. Ez huszonkét évvel ezelőtt történt. Amikor elkezdtem dolgozni, nem állt mögöttem egy pénzes nagybácsi, így kizárólag magamra hagyatkozhattam. Pályáztam sok állásra, interjúkra jártam reménytelenül. Nagyképűen azt is mondhatnám, hogy próbáltam megcsinálni magam. Amit végül elértem – nem sok! – azt kizárólag magamnak köszönhettem.

Előtted sokkal szélesebb perspektíva áll, ráadásul megkaptad a magyar sport egyik legnagyobb brandjét. Hihetetlen lehetőség! Nem mellesleg egy olyan politikai hátszéllel, ami azért keveseknek adatik meg.

Éljél vele! Bizonyítsd be, hogy nem csak odaraktak elvégezni a kötelezőt, a resztlit, hanem vannak saját ambícióid. Megcsinálhatod magad, mint Tom Cruise a ’Jerry Maguire’-ben!

Ha szükség van ránk, mi segítünk!

Hajrá ETO!

Üdvözlettel,

Hosszabb mint zöld Blog

P.S. Azt mondtad, ismered az ETO történelmét. Az alábbi sztori nem tartozik a fősodorba, de mégis fontos lehet.

Pár nappal a születésed után ETO-FTC kupameccset játszottak Győrben, a DAC-pályán. Nem nyertünk, majd a visszavágót is elvesztettük és kiestünk az aktuális MK sorozatból. Szomorkodtunk egy sort, aztán felemeltük a fejünket és mentünk tovább.

Mert a klub marad.

Örökké.

Ezt ne feledd!

1992. december 2., Győr-Nádorváros 4.000 néző

Győri Rába ETO – Ferencváros 0-1 (0-0)

ETO: Végh – Keszeg, Lakos, Fekete, Virág – Sipos, Miriuta, Bordás, Klausz – Cserői, Herczeg (46’ Ördög). Edző: Tornyi Barnabás

FTC: Szeiler – Simon, Telek, Szekeres (42’ Szűcs, 54’ Deszatnik) – Páling, Kuznyecov, Lipcsei, Keller – Gregor, Cigan, Wukovics. Edző: Nyilasi Tibor

Gól: 64’ Lipcsei 0-1

idegenben is otthon