narancsos páholy (fotó: debrecen.offmedia.hu)

Szimpla kíváncsiságból 1970-től kezdődően végigpörgettem a BEK/BL összes kieséses fázisban lejátszott mérkőzéseinek eredménysorát, vajon volt-e olyan párharc a kupa históriájában, ahol hazai 2-3 után továbbjutott a visszavágót hátrányból indító csapat? Az első tapasztalat, hogy nem túl sokszor indítottak a felek 2-3-mal. El is bizonytalanodtam, a remek felütési tervem csúfos kudarcot fog vallani, és egy órás felesleges böngészés után fel kell adnom, nem lesz meg az ütős párhuzam.

Egészen 2004-ig kellett lapoznom, amikor végre felcsillant a reménysugár, de korai volt az örömöm. A visszavágót csak 1-0-ra nyerte meg a bátor vendég, így idegenbeli gólokkal mégiscsak tovább vánszorgott a magát korábban páholyban érző csapat. Az igazán vicces a sztoriban az, hogy a Ferencvárosnak sikerült majdnem kihullania a második selejtezőkörben a jó nevű SK Tirana ellenében. A szerencsétlen albánok egy tizit is kihagytak, majd a legvégén rúgtak egy felsőlécet. Így aztán Szűcs Lajos lett a hős és nem Lici.

Végül 2009-ben megtaláltam, amit annyira kerestem. A selejtező harmadik fordulójában az NK Maribor 3-2-re verte az FC Zürich csapatát Svájcban, így viszonylag nyugodtan várhatta a visszavágót. Az első félidő közepén azonban jött az első zürichi gól, majd a szünet előtt még egy és már rögtön meleg lett a pite. A szünet után már a svájciak játszhattak kontrára, a demoralizált szlovén bajnoknak igazából esélye sem volt. Ilyen szituációban tízből kilencszer már nem áll fel a padlón lévő csapat, és Mariborban sem történt csoda. A Zürich vágott egy harmadikat és 5-3-as összesítéssel lépett tovább.

folytassa ETO!

Azóta néma csend. Konklúzió: negyvenhét év alatt volt rá példa. Igaz, hogy csak egy, de ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy nem a lehetetlenre vállalkozik az ETO Balmazújvárosban.

Be postive!

Ezek után talán meglepő, amit írok: meggyőződésem, hogy számunkra vége lesz a dalnak és holnap estétől már nem kell bajlódnunk a hülye rotálással, csak és kizárólag az NB II-es bajnokságra koncentrálhatunk, mert hősies küzdelemben ugyan, emelt fővel, de búcsúzni fogunk a kupától.

Hét indok, hogy miért ennek a szcenáriónak van nagyobb valószínűsége.

1. Két tétmeccsen van túl a csapat a szezonban. Az elsőt követően gyakorlatilag teljes sort cseréltünk, de a mérleg így is két bukta. A kupaderbit nem láttam, a mester és mások is kiemeltem a dinamizmust hiányolták, ami kevésbé szépen fogalmazva azt jelenti, hogy piszok lassan futballoztunk. Vasárnaptól sajna ezt már én is megerősíthetem, ráadásul egy kevésbé kvalifikált ellenféllel szemben mutatták be a srácok a lassított felvételt. Fontos megemlítendő körülmény, hogy korcsolyapályán folyt a játék, de nem mentség. A Siófok szemmel láthatóan tempósabban focizott ugyanazon a gyepen. Nem látom be, hogy miért fordulna meg a trend három nap elteltével.
2. Az egész eddigi NB II-es szezon azt bizonyítja, hogy a fordítás nem a mi műfajunk. Nyertünk ugyan meccset vert helyzetből (Kazincbarcika, MTK), de egyrészt ott nagyon kellett ehhez az ellenfél is, ráadásul akkor egyértelműen felívelő pályán volt a csapat. Most nem ez a helyzet.
3. Horváth Feri csapata futós kis társaság, ami nem annyira ízlik az ETO védelmének. Meglehetősen statikus a védekezésünk, ráadásul most még feljebb is kellene tolni a hátsó alakzatot, ha akarunk valamit keresni. Nem tudom, mit fundál ki Szentes, de vannak félelmeim, ha sprintelni kell visszafelé, sokszor. Talán jobb is, hogy négyszáz kilométerre lesz a találkozó és nincs élőképes közvetítés.
4. Sok minden elmondható a brigádról, de az nem, hogy tudunk improvizálni, meglepőt húzni. Márpedig most ez kéne nagyon. Marhára meg lennék lepve, ha a Balmaz bármit is kockáztatna. Pedig akkor nekünk annyi. Maximum a csellókirály szélsőink szaladnak neki x+1 alkalommal a hazai bekkeknek, hogy azután simán lepattanjanak róluk.
5. A szavak szintjén nagyon komolyan vesszük a párharcot, őszintén hiszünk a továbbjutásban. Ez alapvetően nagyon helyes, ne menjen sportolni, aki másként gondolkodik. Ettől függetlenül vannak fenntartásaim. Olyan nagy reményeink nem lehetnek egy véső győzelemre és lássuk be, a klub tradíciója alapján egy esetleges nyolc közé jutás nem jelentene semmi extrát.
6. A Balmazújvárosnak ellenben lehetnek ambíciói. Bár a városnak már 1913-ban volt futballcsapata, a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő büszkén vallja, hogy az alapítás éve 2011. A dicsőséglista ennek megfelelően rövid, már amennyiben az egy tétel (ezüst a második ligában) listának számít. A kupában a legjobb 32 a csúcs, azaz most lehetne fakítani egy nagyobbat.
7. A Kisvárda elkövette azt a hibát a bajnokságban, hogy a győri meccs után kissé félvállról vette a ’visszavágót’. Félek, hogy a Balmaz nem teszi meg ezt a szívességet.

majd legközelebb (fotó: kisvardafc.hu)

Azonban nem akarok teljesen pesszimista lenni, egyetlen apró esélyt látok a bravúrra. A magyarfutball nyomorult világában, ahol a terhelést egészen máshogy viselik, pontosabban nem viselik a játékosok, mint a világ boldogabb felén, az egyszeri tréner és a bolondos tulajdonos arra jut, hogy bizony fontosabb lenne bennmaradni az NB I-ben, mint hasítani a semmilyen presztízzsel nem járó MK-ban, ennek azonban az az ára, hogy fel kell adni bizonyos álmokat.

Szóval, Ferikém, az sem baj, ha ez most mégsem jön össze. Nincs harag, ugye?

A Blog tippje: Balmazújváros – ETO tisztességes 1-1.