sajnos nem foci (fotó: saját)

Jobbulást Koszó Balázs!

*

Őszintén tanácstalan vagyok. Cikáznak a fejemben a gondolatok, próbálom azokat rendszerezni, nem könnyű, de talán mégis sikerül, végül összeáll a kép, átveszem az egészet elölről egyszer, kétszer, háromszor, igen, azt hiszem tényleg ez a megoldás, most már csak formába kell önteni, leütöm az első pár karaktert… és elbizonytalanodom. Helyesen cselekszem? Való ez ebben a helyzetben? Valaki kórházba került, nem biztos, hogy már most itt van az ideje a szenvtelen elemzésnek.

És kezdődik minden újra. Telnek a hosszú percek, ami arra mindenképpen jó, hogy térben és időben egyre távolodjunk az eseményektől, ülepedjenek a valóságosan megélt történések.

Nincs mese, bele kell állni, és igen, muszáj leírni!

A Cegléd elleni győzelem kulcsmomentuma Koszó Balázs ütközése volt a vendégek kapusával, aminek következtében ijesztő sérülést szenvedett. Most, amikor ezeket a sorokat írom, keveset tudunk arról, hogy igazából mi is történt Balázzsal. Egyes hírek szerint elvesztette az eszméletét és lenyelte a nyelvét. A pályán lévők riadt és kétségbeesett reakciója láttán senkinek sem lehet kétsége, nagy volt a baj. A gyorsaság ilyenkor rengeteget számít, nem túlzás azt mondani, hogy mindent. A kezdeti tétovaság után úgy tűnt, azok, akiknek ez a feladatuk, tették a dolgukat. Tehetetlen külső szemlélőként az ember ilyenkor az apró jeleket keresi. A sérült játékos vélt mozdulatát, a körülötte lévők gesztusait, a cselekvés gyorsaságát.

Őszintén bízom benne, hogy nem lesz komolyabb utóélete a balesetnek.

a múlt kötelez (fotó: saját)

Az esetnek futballszakmai szempontból azonban lett következménye. A bíró kis habozás után ugyanis sárgát adott az egyébként kétségbeesett portásnak és befújta a tizenegyest. A körülmények miatt nem is volt nagyobb tiltakozás, vélhetően a látvány okozta sokk, meg persze az, hogy most más a fontos, elterelte a figyelmet. Az ápolást követően pedig szinte gépiesen zajlott a büntető elvégzése. A hiba kódolva volt, az ismétlés azonban már a hálóba került. 1-0. A lelátó is csendben konstatálta a vezetés megszerzését, az önfeledt ünneplésnek sem ott, sem lent a pályán nem volt helye.

Aki egy cseppet is foglalkozik lélektannal, az abban a pillanatban, amikor zördült a háló jól tudta, hogy hiába van még hátra közel fél óra, ez a meccs eldőlt, kizárólag az a kérdés, hogy mi lesz a számszerű végeredmény.

*

Szögezzük le, nem játszottunk jól.

A Siófok elleni fogalmatlan játékhoz képest volt pozitív változás, de ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy most nem jégpályán küzdöttek a felek, másrészt a Cegléd egy másodpercig sem hitte el, hogy Győrben neki lehet keresnivalója. Persze benne van a pakliban, hogy tévedek, és nem ez volt az ellenfél fejében, akkor viszont a kivitelezés kapott csúnya gellert.

A hátsó négyest semmilyen komoly feladat elé nem állították, a ceglédiek előre játéka kiszámítható és impotens volt. Nagy kár, hogy a meccs döntő részében ez a mi offenzíváinkról is elmondható. Kicsit sajnáltam, hogy nem kezdtem el az elejétől strigulázni, Zamostny hány baloldali beadása volt maga a megtestesült reménytelenség. Daru Bence ezúttal is keményem birkózott, de többnyire el sem jutott hozzá a bőr. A másik oldalon Lukas nem is próbálkozott a játék ezen elemével, inkább a befelé cselezést preferálta, kereste a lövőhelyzetet és amennyiben a belső hang azt mondta, lőj Luki!, nem tétovázott. Kár, hogy a segítsége párszor megtréfálta.

benne vagytok az újságban (fotó: saját)

Magasföldi Dodó számomra továbbra is rejtély. Mintha valahol elvesztette volna a hitet önmagában és azt keresi folyvást. Nagyon remélem, a szabadrúgásgól ezt egy kicsit visszahozza, mert az nagyon rendben volt, ha felkerül a youtube-ra, garantált a több ezres kattintás. Érdekes szituáció, hogy a tizenegyest nem ő vállalta, talán a rutinja sűgta, hogy nem áll készen rá és volt ereje átadni a labdát az ifjú titánnak.

Aki, mármint Szánthó Regő pedig bevállalta és ha nem is elsőre, de azért csak beverte a bogyót. A fiatalság minden előnye és hátránya megmutatkozott a jelentben. Szívből sajnáltam, hogy ilyen ambivalens helyzetben szerezte első felnőtt bajnoki gólját, azt meg különösen, hogy az eredményjelző kezelője inkább Magasföldi egóját akarta helyrehozni, ezért az ő nevét pötyögte a kompjúterbe.

Tajthy Tamás kapcsán nekem azon járt végig az eszem, hogy az a mozdulat, amivel elindítja a mozgását, no az egy kicsit hajaz Messiére, talán még a második taktusnál is van némi hasonlóság, ott azonban végzetesen félrecsúszik a párhuzam, és a másodperc töredéke alatt visszazuhanunk a magyar másodosztályba. Én azért hálás vagyok azért a kevésért is.

A védők közül még Rokszin Ádámra áldoznék pár sort. Az első félidőben teljesen rendben volt a játéka. Lendületes felfutások, pimasz cselek, bátorság. Így képzeli el az ember, ha valaki fülest kap arról, hogy figyeli őt egy komoly menedzser és van esély egy jó kis külföldi szerződésre. A mentálisan erős futballista ilyenkor nem szarja össze magát, hanem jól teljesít. Nem mellesleg a mentálisan erős és jó futballista sosem szarja össze magát és bármikor jól teljesít. Szóval nem tudom mi volt a háttérben, a keleti lelátó kis üvegkalickáiban sok-sok embert lehetett látni, akik között lehettek akár ügynökök is, bár ez nem annyira életszerű. Rokszin szinte ficánkolt. A térfélcserét követően azonban eltűnt a varázs, pedig akkor volt jobban szem előtt.

*

Maradjunk annyiban, hogy ez a meccs is felfogható a nem titkolt kísérletezés egy újabb fázisaként, ami a tervek szerint felkészít egy reménybeli NB I-es szereplésre valamikor a nem túl távoli jövőben. Bónuszként ma ráadásul kaptunk három pontot is, amiért melóztak a srácok, de ha van kellő önkritikájuk maguk is belátják, hogy ehhez vastagon kellett a hatvanadik perc környékének borzalma.

nem kell, hogy elvakítson (fotó: saját)

A tanulságokat pedig nyilván leszűri, akinek ez a dolga, de ha elfogad tőlem egy tanácsot, Zamót ne játszassuk a későbbiekben balszélsőként vagy baloldali támadó középpályásként és keressük tovább serényen azt a spílert, aki fazont ad a társaságnak.

És végül még egyszer a legfontosabb: Jobbulást Koszó Balázs! Várunk vissza a pályára!

*

ETO – Ceglédi VSE 3-0 (0-0)

ETO: Gyurákovics 3 – Vadász 2.5, Debreceni 2.5, Koszó 2.5 (65’ Kovács 2.5), Rokszin 3 – Tajthy 3 – Magasföldi 3, Szánthó R. 3 (88’ Szatmári L. 0) – Szabó L. 2.5 (85’ Beliczky 0), Zamostny 2 – Daru 2

Cegléd: Mursits – G. Bíró, Nánási, Preklet, Farkas – Albert – Damásdi, Hujber, Nyilas (77’ Sándor), Szilágyi (77’ Peres) – Asztalos (80’ Kerekes)

Gólok: 65’ Szánthó R. 1-0, 68’ Magasföldi 2-0, 90+5’ Beliczky 3-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]