izzadt a tarkó rendesen (fotó: est.hu)

A punnyadt szocializmus végóráiban kis csapatunk még egyszer utoljára elment idegenbe bajnokit játszani. A célállomás stílszerűen a kies Békéscsaba volt, hiszen ennél messzebb nem mehettünk volna abban a szezonban. Példának okáért csak az Előre képviselte az 1989/90-es idényben Kelet-Magyarországot.

A magát alig három napja újra Nemzeti Sportnak nevező Népsport kegyetlenül lehúzta a mérkőzést, hiszen azon kívül, hogy 2 (kettő) csillagocskával honorálta a felek teljesítményét, ráadásként elég genya címmel adta el a beszámolót.

„A NÉZŐK CSAK KÉTSZER RIADTAK FEL SZENDERGÉSÜKBŐL”

Most már mindent lehet, adhatta ki az ukázt Szekeres főszerkesztő és vele együtt dübörgött a komplett redakció.

Utólag visszagondolva, nem is lehetett nagyon komolyan venni az egészet, hiszen a meccs azzal indult, hogy „(…)a gyulai Blanka étterem kollektívája nevében egy apró termetű diák végezte el a kezdőrúgást.” Gyönyörű antré!

A helyi drukkerek a félidő második felében hagyhatták abba a nevetgélést, amikor „Preszeller futott el a jobb oldalon, jó ütemben adott Bücs elé, aki tizenegy méterről lőtt. Ottlakán közbevetődött és sarkáról kivágódott a labda Freppán elé, aki nyolc méterről az üres kapu közepébe helyezett.”

Vajon hova tűnhetett közben a csabai portás? Vélhetően Bücs bombája után elrepült, és csak miután megkerülte a földet, utána foglalta el ismét a helyét a ketrecben. Sírva.

Sajna a varázs mindössze pár percig tartott, mert a fiúk bealudtak a vezetésbe, így egy Csanálosi-Zsinka összjáték végén jött az ellencsapás, és az iksz megmaradt a végéig.

A második félidőben sok érdemleges dolgot nem jegyezhettek fel a lelkes krónikások, de a bohózat keretes szerkezettel zárult. Egy perccel a vége előtt „Miklya iramodott meg a jobb oldalon, átkígyózott a védőkön, futtából megcélozta a kaput. A labda be is jutott oda, de a szurkolók derültségére, az oldalhálón keresztül.”

Szinte látom magam előtt a jelenetet, ahogy nyolcezer ember felhőtlenül kacag. Tiszta Sas-kabaré. Pedig győri szemszögből egyáltalán nem volt vicces a helyzet, hiszen a fordulót követően, tizenegy körrel a vége előtt kieső helyen szégyenkezett a csapat.

Szerencsére az ETO aztán egy héttel később éppen a gyűlölt Budapesti Honvéd 2-0-s legyőzésével váltott rendszert, és végül simán bennmaradt.

A győri drukkerek meg másnap, azaz 1990. március 25-én egy határozott kereszttel a szavazólapon, elküldték a komcsikat az anyjukba.

*

1990. március 17.

Békéscsaba – Rába ETO 1-1 (1-1)

Békéscsaba, 8.000 néző

Vezette: Stamler (Huták, Fazekas)

Békéscsaba: Gulyás 6 – Szenti 6, Ottlakán 6, Csató S. 5, Fabulya 6 – Belvon 4 (83’ Kasik 0), Takó 4, Pásztor 5 (54’ Major 4), Csanálosi 6 – Zsinka 5, Miklya 6. Edző: Vígh Tibor

ETO : Boros 5 – Turbék 5, Pecsics 6, Urbányi 6, Preszeller 5 – Kiss 4 (80’ Sziffer 0), Bücs 6, Freppán 7, Somogyi 5 – Sullivan 4 (87’ Sallói 0), Farkas 5. Edző: Pecze Károly

Gólok: 34’ Freppán 0-1, 40’ Zsinka 1-1