hochelegant (fotó: Nemzeti Sport)

A kazakok elleni Waterloo után eggyel, talán el sem hiszi az emberfia, hogy volt olyan, amikor a nagy Oroszországot is megfingattuk majdnem az Üllői úton. Ráadásul tétmeccsen, vébéselejtezőn. Persze akkor sem nyertünk, mert mi igazából sohasem verhettük meg sem a szovjeteket, sem az oroszokat, tudjuk miért.

De azon a meccsen majdnem összejött, kicsin múlt az egész, mondhatni nüansznyi volt a különbség, de nem, mert az átok lesújtott megint. Az egy dolog, hogy a szemét UEFA román bírókat küldtek, akikről ugye tudjuk. És még nekik is be kellett fújniuk a tizenegyest 1-1-nél, pedig eszük ágában sem volt, inkább lenyelte volna a főnök a sípot, de annyira látványosan jött az orosz kasza, és éppen azon a helyen, ahol a mészpont már várta is, hogy odategyék a bőrgolyót, aztán eljöjjön a méltó büntetés, de az a nyomorult kapufa. Biztosan meggörbült egy fél centit a rúgás pillanatában, és persze befelé, mert az meg nem is kérdés, hogy orosz nyírfából faragták. Mi másból? Vagy olyan alumíniumból, aminek alapanyagát valahol Magnyitogorszk környékén állították elő, pedig ott lett volna Nyírád.

Egy ilyen pszichés helyzetből nem könnyű felállni, és nekünk nem is sikerült. Mert sohasem sikerül semmilyen nehéz helyzetből felállni, és itt most megint belebotlunk a kazakok elleni Waterloo-ba. Tegnapelőtt 2-3, akkor 1-3 lett a vége, de zongorázni lehet a különbséget, főként, ha figyelembe vesszem, hogy csak a 92. percben adták a kegyelemdöfést, előtte jó félóráig üldöztük az ikszet, hiába.

És még kazak sem volt köztük, csak orosz, ukrán, moldáv, meg üzbég.

Végh – Bánfi – Puglits, Kuttor, Bordás – Albert, Détári, Lipcsei, Vincze – Csertői, Klausz.

Ez volt a második kapitányságát indító Verebes József kezdőcsapata, amibe később beszállt még Halmai és Kovács József. Ha az utóbbi név nem ugrik be elsőre, másodikra, sőt harmadikra sem, ne magadat hibáztasd. ZTE nevelés, aki egy jól sikerült siófoki év után egyből a Fradiban találta magát, aztán indulhatott is a Stadlerba.

az USA-ban már nem fakítottak (fotó: gettyimages.com)

A Mágus, aki azután lépett színre, hogy Öcsi bácsival a padon csúnyát égtünk Izlandon (0-2), nem szarozott. Szokása szerint olyanokra építette a válogatottat, akiket jól ismert és ez ebben az esetben különösen így volt, hiszen szimultán nyomta, nem adta fel a vezetőedzői pozíciót az ETO-nál.

Végh, Kuttor, Bordás, Csertői és Klausz, azaz öt spíler főállásban is az alkalmazottja volt, és ha Pinyő nem lett volna sérült akkortájt, tuti, hogy nem Bánfi takarít középen. Ami igazából meglepő, hogy ilyen látványos elfogultság, plusz a vereség után a sajtó nem kezdte el őt ütni, mint a répát, hanem szinte már-már atyai szeretettel értékelte a játékosokat.

„Bordás sem azok közé sorolandó, akik futballkáprázatot mutattak be ezen az estén, igaz, az ő alapjátéka híján van minden olyan eszköznek, amely a közönség szemében kedvencnek minősülő futballistákat jellemezni szokta. Hallatlan lelkesedéssel, óriási fegyelemmel, minden mozdulatával a védekezést szem előtt tartva küzdött, az ő oldalán jószerivel nem is tudtak támadást vezetni az oroszok, a lestaktikának kulcsfigurája volt, kár, hogy a felzárkózásra, a támadásokba való bekapcsolódásra már nem maradt ereje.”

„Klausz minősíthető a legsikeresebb Verebes ’találmánynak’, hiszen személyében emberemlékezet óta most játszott először egy tipikusan középcsatár alkatú s az eredeti centerposztot betölteni képes játékos a válogatottban. Nagyszerű fejelőkészségét kihasználva többször is légicsatát nyert Onopko ellen, de a földön is többször is átjátszotta az orosz védőket. Bátran vállalkozott egyéni játékra, s ami különösen ritka a magyar válogatott csatárok esetében, úgy cselezett, hogy egyben túl is jutott ellenfelén. ’Gólja’ ugyan vendégjátékosról került a kapuba, de amit előtte csinált, annak alapján akár azt is megérdemelné, hogy neki könyveljük el.”

Igazán tanulhatnának ezekből a szavakból a mai kor hálátlan újságírói, amikor egy ízig-vérig focibuzi korban, csak a rosszat látják mindenben. Pfúj!

*

A történet azonban itt még nem ér véget. Sőt! A szerdai selejtező után ugyanis két nappal, azaz pénteken délután már el is kezdődött az aktuális bajnoki forduló, mert akkoriban nem vattázták annyira a futballistákat, mint manapság. Ráadásul a nyitómeccset az ETO játszotta Vácon. Természetesen nem volt kérdés, hogy mind az öt érintett kezdőként fut ki a pályára, ahogy a túloldalon Puglits is. És hogy mi történt a Dunakanyarban? Rittyentettek egy remek kis összecsapást négy góllal, már ha hinni lehet a beszámolóknak, mert nem kizárt, hogy a tudósítók csak fennmaradtak az optimizmus vonaton.

na figyu, így csináltam a ruszkik ellen (fotó: Nemzeti Sport)

A jumbósapkás legenda azonban egyáltalán nem volt elájulva az egésztől, aminek oka lehet, hogy döntetlen lett a vége. Kissé pikírt módon gratulált a csapatnak a pontvesztéshez. Hát igen, ha valaki ezer fokon ég, és mindig és mindenkor csak győzni akar, annak sosem jó az iksz. Verebesről közismert, hogy vátesz is volt, de azt nehéz elképzelni, hogy így az ötödik forduló magasságában akár csak sejtette is, hogy a későbbi bajnoktól csentünk pontot. Tavasszal a visszavágón ráadásul ki is kaptunk itthon Csank csapatától (0-1), így összesen három egységgel gazdagítottuk a számlájukat, ami nekünk egyébként nem osztott, nem szorzott olyan sokat, az ötödik helyről léphettünk volna egyet felfelé a szezon végén, nem úgy a Vácnak, mert ők éppen ennyivel előzték meg a Kispest-Honvédot és húzták be az aranyat.

A Mágus dicsőséglistáján szerepel hát egy királycsinálás is.

Vajon ezen a kora őszi napon mi a túrót csinált éppen Georges Leekens? Nos, a Cercle Brugge kispadján üldögélve abszolvált egy vérszegény 1-1-es döntetlent a ligában éppen akkor tökutolsó, a megelőző hat meccsen csupán egy nyamvadt pontot összekaparó KRC Genk ellen.

Nincsenek véletlenek.

*

1993. szeptember 10.

Vác FC-Samsung – Rába ETO 2-2 (0-1)

Vác: Koszta – Nagy T. – Hahn, Szalai (46’ Romanek) – Puglits, Nyilas, Kriska, Víg (64’ Simon), Molnár – Répási, Szedlacsek. Edző: Csank János

ETO: Végh – Lázár – Radics, Kuttor – Csikós, Ignácz, Rugovics (68’ Mikóczi), Bordás, Virág (75’ Makkos) – Csertői, Klausz. Edző: Verebes József

Gólok: 14’ Csertői 0-1, 50’ Bordás (öngól) 1-1, 57’ Csertői 1-2, 70’ Nagy T. 2-2

*

A Blog tippje: ETO-Vác izmozós 2-1.