itt is volt pálya (fotó: szolsport.hu)

A második nagy háború a futballt is rendesen összekuszálta. Az 1943-44-es szezont még sikerült lebonyolítani, de utána jött két olyan idény, amit nem tekintenek hivatalos évadnak (1944, 1944-45). Aztán közvetlenül a fegyverropogás után, már ’45 májusának elején elindult a tizenkét csapatos NB I, aminek a két teljes körét alig több mint kilencven nap alatt lezavarták. Gondoljunk csak bele, átlagosan négynaponta rendeztek fordulót! Az Újpest nyert, de ez egy torzó liga volt, hiszen részben a háború utáni körülmények, részben a fővárosiak kelletlensége és fennhéjázó hozzáállása miatt csak budapesti klubok versengtek egymással. Ne feledjük, hogy másfél évvel korábban, az utolsó komplett bajnokságban a mezőny fele, azaz tizenhatból nyolc volt vidéki.

Augusztusban kisebb palotaforradalom tört ki, amit mellőzöttségük okán a vidéki klubok indítottak el. Különféle módszerekkel próbálták elérni, hogy bevegyék őket a buliba, például még azt is felajánlották, hogy extra kényelmet biztosítanak a pesti csapatoknak, amikor vidékre utaznak. Ez annyit tett volna, hogy hozzácsapnak egy különkocsit a vonathoz, ha abban futballcsapat igyekszik az éppen aktuális bajnoki mérkőzésre. Persze voltak fenyegetőzések is, miszerint hagyják az egészet a francba és megalakítják a vidéki NB I-et.

Augusztus végére kialakulni látszott valamilyen egyezség, ami arról szólt volna, hogy 22 csapatos lesz az NB I és abban hét vidéki klub vehet részt. Még az első forduló sorsolását is megejtették, de azt úgy, hogy egy státuszról nem döntöttek.

Nem egészen egy hét múlva aztán borult a mutatvány, mivel a korábbi megállapodással igazából többeknek is komoly baja volt, és az MLSZ hajlott az okos szóra. A végső megoldás az lett, hogy kétszer tizennégy társasággal indul a szezon, ami azt is jelentette, hogy tíz nem fővárosi csapat kapott besorolást az első osztályba, többek között az ETO is.

Szeptember 26-án végre elindulhatott az elátkozott idény. Az ETO kissé beragadt a rajtnál, a fiúk egy vereséget és két döntetlent követően, a negyedik fordulóban utaztak Szolnokra.

*

1945. október 21.

Szolnoki MÁV – Győri ETO 1-2 (1-1)

Szolnok: Horváth – Bozóki, Ball – Deme, Dobos, Selmeczi – Szántó, Kolláth, Csősz, Varga, Fazekas

ETO: Pécsi – Selmeczi, Bányik – Farkas, Kovács, Hrabovszki – Neiger, Kiss, Gőcze, Kovács II, Nehéz

Gólok: 1’ Gőcze 0-1, 29’ Kolláth 1-1, 52’ Gőcze 1-2

*

A Népsort akkor még nem volt ilyen terjengős mint mostanság, ami nem csoda, hiszen mindössze négy oldalon jelent meg, így aztán az elemzést sem vitték túlzásba.

„Az ETO-ban Pécsi szerencsével védett. Bányik és Selmeczi egyformán jól rombolt. A fedezetsor és a mezőny legjobbja Farkas válogatott formát mutatott. Kovács és Hrabovszki is jeleskedett. Gőcze lendületes. Kissnek nehéz dolga volt. A szélsők is kielégítettek.”

Az utolsó mondat értelmezésében szívesen veszem a blog olvasóinak segítségét, mindenesetre az ETO tehát megszerezte az első győzelmét, amit aztán még tizenöt követett, és a hosszú menetelés végén kivívta a jogot, hogy a következő idényben is, a már szűkített első osztályban küzdhessen.

*

Ma is a Szolnokkal játszunk, ami az eltelt hosszú idő ellenére még mindig MÁV. A Vasút jelenleg hét hellyel áll mögöttünk, a vesztett pontok tekintetében öttel vagyunk jobbak. Vasárnap Mosonmagyaróváron nyertek 1-0-ra, amivel egy elképesztően szar szériát sikerült lezárniuk, hiszen előtte hét meccset veszítettek zsinórban. Amondó vagyok éppen jókor jött ez a siker, mert ezerszer veszélyesebb egy olyan ellenfél, amelyik már piszkosul akar nyerni. Ráadásul én abban sem hiszek, hogy most akkora lendületet kaptak volna, hogy menetből minket is legyalulnának.

Masszív védekezés, gyors ellencsapások, tegnap láttam valami hasonlót, legyen ez a recept. Állítom, azt a játékot, amit a skótok toltak, mi simán megcsináljuk.

A Blog tippje: Szolnok-ETO harcos 0-1.