10/10

 

parádés főcím, tizes montázs (fotó: Nemzeti Sport)

A történelem során egyes egyedül egy futballista kapott 10-est a Népsporttól az ETO játékosaként, ami egyben a halhatatlansággal megfejelt egyszeri és megismételhetetlent is jelenti, hiszen egyrészt jelenleg nem játszunk az NB-ben, másrészt a sportújság az osztályzatokat a nemzetközi labdarúgás minőségéhez kalibrálta, ezzel a lendülettel pedig azt is elérte, hogy egy magyar spíler hetesnél jobb jegyet nem is kaphat, még akkor sem, ha csontot hoz Szöllősi vagy Sinkovics kutyájának.

Ezek után nem meglepő, hogy Végh Zoli több mint húsz évvel ezelőtt, 1994-ben hozta össze a bravúrt, ráadásul egy olyan meccsen, amit 5-1-re nyertünk meg. Érdekes, hogy bár abban az időben még nem volt annyi elmebeteg statisztika, mint manapság, a tudósítás alapján a kaput eltaláló lövések aránya 7-6 volt ide, azaz nem egy betolt busz mögött ugrabugráló portás szerepéért járt az Oscar. Ellenben az öt megfogott labda mindegyike extra megmozdulásnak minősült, amit az ellenfél edzője külön is megénekelt. Nem is beszélve Havasréti Béla bácsiról, aki Emeka Ezeugo, ki ne emlékezne rá, hat méterről megküldött fejesénél költői túlzásként, vagy a megtörtént események pontos krónikásaként, azt írta, hogy a nigériai srác már a kezét lendített örömében, de Végh előbukkant a semmiből és megfogta a bogyót. Az Emmy művésznéven parádézó futballistát az eset annyira kikészítette, hogy már csak a következő fordulóban játszott a Honvédban, majd eltűnt a balfenéken, amaradék tizenegy bajnokin már nem lépett pályára, és összességében 360 játékperccel zárta NB I-es pályafutását. A sokk szerencsére nem fosztotta meg a lehetőségtől, és játszott is egy csöppet a nyári vébén az USA-ban, honvédosként.

Mivel akkor éppen a Mágus ült a padon, nem meglepő, hogy nem a stabil védekezésből épített ellencsapások jellemezték a játékunkat, Végh parádéja arra mindenesetre jó volt, hogy ne 5-4-re nyerjünk, vagy kapjunk ki látványosan 6-4-re.

*

1994. március 19.

Győr, Rába Stadion, 8.000 néző

ETO FC – Kispest-HFC 5-1 (2-0)

Vezette: Hartmann (Varga I., Bede)

ETO: Végh – Pintér – Csikós, Radics – Csertői (73’ Mikóczi), Ivanics, Ignácz (70’ Faragó), Hajszán, Herczeg – Popescu, Klausz. Edző: Verebes József

Honvéd: Brockhauser – Bánfi – Csábi, Plókai – Forrai, Pisont, Illés (58’ Duró), Emmy, Csehi (58’ Hamar) – Orosz, Vincze. Edző: Martti Kuusela

Gólok: 18’ Klausz 1-0, 22’ Ivanics 2-0, 47’ Popescu 3-0, 55’ Pisont 3-1, 65’ Hajszán 4-1, 89’ Popescu 5-1

*

Végh Zoli ma 47 éves. Összesen 570 NB I-es meccse van, ebből száztizennégy győri futballistaként.

A 25 válogatott mérkőzés közül, amin védett, tizenkétszer képviselte az ETO-t.

Én imádtam, szerintem az elmúlt harminc év legjobb győri kapusa volt, ráadásul egy hihetetlenül szerény srác, aki került mindenféle hülye sztárallűrt.

Azért külön irigylem, hogy egy közép-amerikai vajaskenyér túrán állhatott először a magyar válogatott kapujában, San Salvadorban, negyvenötezer fociőrült helyi drukker előtt, akik bármit megadtak volna, ha kilenc évvel az elchei rémálom után Magico Gonzalezék revansot vesznek az 1-10-ért és megverik a magyarokat.

Boldog születésnapot, Pipa!

Kategória: legenda
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.