elmondom hát mindenkinek (fotó: mandiner.hu)

Kicsit zsibbadt arccal ülök még mindig. Nincs olyan messze a vasárnap, amikor sírtam, mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Pedig hittem a másban. Talán túlságosan is, mint egy ártatlan gyermek, aki először lépi át az iskola kapuját és azt hiszi, hogy neki ott csak a jót mutatják meg. Az a csöppség még nem tudja, hogy a kréta, meg a tábla, nem is beszélve a jóságos tanító néniről, csupán az álca. Máz, ami lassan lepereg, de akkor már késő, nem menekülhetsz, neked itt a helyed, harsogja minden, ami körülvesz. Megpróbálsz kicsusszanni. Úgy tűnik, sikerül, de nem. Engednek egy cseppet, hogy örülj, és te örülsz is másodpercekig, és amikor már tényleg elhiszed, hogy ez csak álom, megfog egy hideg kéz, visszaránt, de még előtte hangosan röhög, élvezi a szenvedésedet, te pedig reménykedsz, hogy gyors lesz az elmúlás, pedig ez nem egy hollywoodi forgatókönyv a rosszabbik fajtából, így lassú lesz a halál.

*

Egyszer már majdnem elmentünk a csákvári arborétumba nagy reményekkel, de akkor jött a rettenetes havazás, szerencsére még időben, és nem kellett morogva kifizetni a benzint, meg a sofőr bérét. Volt idő, amikor boldogan vezette a buszt, akár ingyen is az ember, sőt, megverekedtek, hogy ki üljön a kormány mögé, de ez már a múlt, a szürke elmúlás, mert legendákból, pontosabban legendák emlékéből nem vehetsz parizert a boltban, kiskezitcsókolom.

múltkor ez volt (fotó: Rabi Miklós)

Most azonban nincs kifogás, a költészet napja senkit nem érdekel, József Attiláról nincs hír, hogy szerette-e volna a futballt, szerintem egyébként igen, hiszen az összes verse és prózája túlteng a szenvedélytől valamilyen formában, igazi ultraként járhatta volna a Millenárist, akár MTK-, akár Vasas-drukkerként, és akkor talán nem maradt volna benne annyi elfojtott düh, ami Szárszóra vitte, de ez persze csak gondolatkísérlet, szobordöntés, emlékgyalázás.

1937.

Vajon olvasta-e a költő a Nemzeti Sportot? Tudta-e, hogy a nagyok között új, az óriások közt nagyon is törpe csapat, a győri ETO, a debreceni Bocskait fogadja december 5-én a Vagongyári pályán? Nem hiszem. Pedig, ha elolvassa a szerdai Sporthirlapot, biztosan jobb kedvre derül, mert abban az állt, hogy a kiesési rangadóra készülő Bocskai még játszik előtte egy edzőmeccset a helyi repülősökkel, aztán esküvőbe megy a csapat, mert Boros is belép a „rendes emberek” sorába, ráadásul győri a derék fiú, így a bajnoki egyben nászút is lesz számára, rokonlátogatással. A trafikban azonban nem vett újságot aznap, inkább csak cukorkát, meg cigarettát, hogy még jobban megmelegedhessen az amúgy kellemesen hűvös időben. Talán nem jutott áruspéldány az apró Balaton-parti településre. A búskomor hangulatából így nem ránthatta ki a kis színes, és már csak egy égi Nemzeti Sport hatodik oldaláról értesülhetett, ha egyáltalán, hogy a Dombóvári-Brezányi, Tóth II-Hrabovszky, Limperger, Hluchányi- Juhász, Boros (egy másik), Kovács, Farkas-Tóth III tizenegy a 76. percig hősiesen őrizte a 0-0-át, de akkor eljött a végzet, Finta erős löketét kiejtett a portás és Palotás nem kegyelmezett.

*

József Attila: Ti jók vagytok mindannyian

Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát rosszat?
Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.

Ti mindannyian örültök a jónak
S fontoljátok meg, mit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal!

1924 első fele

*

Megint szerda és a szívembe enyhe félelem költözik, mivel ebben a szezonban nekünk ez garantált buktát hozott, bár statisztikailag a hibahatáron belül van a korábbi, összesen két alkalom. Ráadásul ilyenkor utazunk, Ceglédet és Szolnokot próbáltuk már bevenni, de helyette jött kétszer is az 1-2.

Most meg itt a Csákvár, amelyik a tavasszal táltost játszik vagy főnixmadarat, négyszer nyert a hatból, úgy, hogy ötször idegenben szerepelt, csupán a gyirmóti katlanból távozott üres kézzel, de onnan is egyenes derékkal tért haza. A Felcsút-közeli Szijjártó mester csapata még kieső helyen áll, de korántsem reménytelen a helyzete, és amondó vagyok nem is fognak kizúgni, mert az Öcsi bácsi renoméját amortizáló Pancho-projekt elengedhetetlen része a Csákvár, így azt gondolom, hogy az NB III nem pálya, mivel arra ott a Puskás II.

három testőr Afrikában (fotó: nso.hu)

Hogy miben bízzunk? Mondjuk abban, hogy a nigériai kaland alatt, amelyen Soós sportigazgató mellett a csákvári sajtófőnök, Gelei József is részt vett, sőt!, bátran mondhatjuk, hogy csak ők ketten vettek részt, a sportszerűség határain belül beszéltek a meccsről is. Aztán a Budaörs elleni vereség tanulságait levonva, az Aqvital FC keretében nincs olyan sebzett oroszlán, mint Medgyes Sinan volt vasárnap.

Az én legnagyobb bizodalmam azonban még így is elsősorban a már oly sokszor emlegetett önbecsülésben van, ami ugyan divatjamúlt kifejezés, de talán maradt némi szikrája a fejekben, és van remény az előcsalogatására. Ha másért nem, azért, hogy ne kerüljön még egyszer olyan méltatlan helyzetbe a klublegenda Szentes Lázár, mint pár napja Tatabányán!

Szedjétek már össze magatokat!

A Blog tippje: Csákvár-ETO hőskölteményes 1-3.