
hej Jancsika, Jancsika (fotó: Képes Sport)
A futballban vannak epikus történetek, amik az idő múlásával egyre nagyobb legendává válnak. Az igazán nagy sztorik azonban azért maradnak fent, mert már a valós idejű történéskor is hatalmasat szóltak, és az idő csak javított a helyzeten.
Sokan vagyunk, akik látták a tévéközvetítésen keresztül azt az áprilisi csodát és soha nem is fogjuk elfelejteni. Mesélni róla felesleges. Ha valaki mélyen hisz Jézus eljövetelében, talán tudja, talán érzi, hogy mi történt harminchat évvel ezelőtt.
Blaszfémia? Ugyan már! Gondoljunk csak Szíjártó heroikus menetelésére vagy éppen Kovács Laci mágikus védésére a tizenegyesnél.
Akkor, régen elfogytak a szavak és a jelzők.
*
1982. április 28.
Üllői út, 30.000 néző
FTC – Rába ETO 3-4 (1-0)
Vezette: Szávó (Divinyi, Soós)
FTC: Zsiborás – Jancsika, Beles (67’ Koch), Rab, Takács – Nyilasi, Ebedli, Pogány – Szabadi (77’ Mörtel), Szokolai, Pölöskei. Edző: Novák Dezső
ETO: Kovács – Csonka (46’ Burcsa), Hlagyvik, Szíjártó, Magyar – Hannich, Póczik, Mile (76’ Glázer) – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József
Gólok: 12’ Szabadi 1-0, 49’ Burcsa 1-1, 55’ Szentes 1-2, 65’ Szíjártó 1-3, 73’ Pogány 2-3, 84’ Hajszán 2-4, 85’ Ebedli 3-4
Nem mentem le a barátaimmal Pestre – de csodálatos volt a tv- előtt is, még “enyhe” cigánykereket is csináltam örömömben. Gyönyörű emlék az első bajnokság megnyerése Verebessel és az az öt csodálatos év!! – igaz “kibekkeltük” volt, hogy a 70-es években összesen ha-300-an voltunk a bajnoki meccsen! – 1967-de régen volt, örökké ETO!
KedvelésKedvelés