Az apák felelőssége

csak a lábamat figyeld, mert csalok (fotó: thetelegraph.co.uk)

Sokat agyaltam rajta, hogy miként tudom emlékezetessé tenni nyolcéves nagylányom számára az idei anyák napját. Természetesen a kötelező körökön felül. Korán indult a nap, be kellett szereznem a virágokat, aztán szépen lemenedzselni a verses-dalos műsort anyának. Jól ment minden, szerintem simán megcsinálnék egy hazai szervezésű pro licenszes rendezvényszervező kurzust.

De ez még kevés, kell valami non plus ultra, valami ütős dolog, ami megkülönbözteti az aktuális ünneplést a többitől. Olyasvalami, amire talán emlékezni fog később is, és kicsit önző módon én, azaz apa is felbukkanok majd abban a filmben, amit sok-sok év múlva fog befűzni az emlékezés mozijába.

Meccsre megyünk!

Nem is akármilyenre, hanem élete első igazi futballmeccsére. Egy hete szóltam neki, hogy amennyiben jó idő lesz, elviszem magammal. Régóta terveztem már, végül is bérlete van, de eddig nem jött össze. Úgy voltam vele, hogy legyen minden tökéletes, de főként kellemesen meleg és reális győzelmi esély. Az idő múlásával egyre jobban beszorítottam magam, fogytak az esélyek, egyre kevesebb forduló maradt.

Mire beköszöntött a tavaszi nyár, már csak három sanszom maradt: Szeged, Sopron, Gyirmót. Az SVSE elleni derbit kapásból elvetettem, mert még korainak tartottam, hogy csúnya beszédet hallgasson kilencven percen keresztül. A Gyirmót esetében szintén benne van, hogy nem csak a fociról szól majd a történet, így aztán egyedüli megoldásként a Szeged lesz a nyerő. Mármint a vesztő természetesen.

Az ember életében vannak fekete foltok, kinek több, kinek kevesebb. Az enyémben példának okáért ott van egy nagyon régi eset, amikor apám először elvitt minket meccsre. Ő nehezített pályán játszott, ezért kapásból mindkét fiát bedobta a mélyvízbe és súlyosan meg is bukott vele. Az Ifjúság körúton nőttem fel. A hetvenes években adta magát, hogy amennyiben egy ottani apuka bátor döntéssel a futball csodálatos világába akarta elkalauzolni a gyerekét, az Erzsébet ligetbe, nagyjából a mai kórház helyén elterülő DAC pályára vigye a kölkét. Nem tett másként apám sem. Sok minden nem maradt meg abból a délutánból, a pontos idejét sem tudom, nem hogy az ellenfelet vagy az eredményt. Az utóbbi adat előbányászására azért különösen kicsi az esély, mert a szünetben haza kellett mennünk öcsém folyamatos elégedetlenkedése miatt, amit hol nyávogással, hol ordibálással jelzett és ezzel az indokoltnál jobban belemászott a körülöttünk ülő drukkerek aurájába, arról ne is beszéljünk, hogy mennyit rontott az élvezet minőségén. Pedig kellemesen sütött a napocska. Apám utólag értékelve is remek döntést hozott, amikor bedobta a törülközőt és szépen hazaballagott velünk.

Én még maradtam volna.

Tanultam a történtekből, így csak egy gyerekkel vágok a projektbe, aki egyébként hihetetlenül fellelkesült a lehetőségtől és szinte minden nap megkérdezi, hogy akkor tényleg megyünk? Nem tudom eldönteni, hogy ez az általános gyermeki bizonytalanságból fakad, vagy csak simán átment belé a magyar labdarúgás kiszámíthatatlansága. És itt most nem az egyes meccsek fordulataiban rejlő szépségekre gondolok. Igen, megyünk – nyugtatom meg minden alkalommal.

*

És mi is benne leszünk a tévében? – érdeklődik, miközben azt látom, hogy a Mezőkövesd gólt rúg a DVTK ellen a nyolcvankilencedik percben. Kis híja volt, hogy igazi missziót teljesítve személyesen tanulmányozzam az egyik lehetséges ellenfelünk játékát már a következő szezonra fókuszálva. Szívesen. Apósom miután megvette saját jegyét, képes volt egy nappal később újból kiállni egy több órás sort, hogy én is bejussak a szentélybe. Akkor még úgy állt a dolog, hogy szombaton Miskolcon leszek, aztán másként alakult. A kábé a szögletzászló feletti kakasülőre szóló bilétám végül parlagon maradt, pedig a hírek szerint remek kis műsorban lett volna részem, hiszen onnan karnyújtásnyira ugráltak a helyi ultrák, akik nem voltak túlságosan elragadtatva a diósgyőri srácok teljesítményétől és már a meccs alatt is sűrűn kifejezték ellenérzéseiket mind a csapat, mind a klubvezetés kompetenciáját illetően.

ne vígy minket a kísértésbe (fotó: boon.hu)

Apósom mindezt úgy foglalta össze, hogy ő akkor jön ide még egyszer, ha ezt a stadiont lebontják és építenek a darabjaiból egy újat, pedig igazán f*sza kis ékszerdobozt rittyentettek a Bükk lankái alá. Lehet, hogy százkét éves leszek addigra – fejezte be a gondolatmenetet, de szerintem alulbecsülte a számot.

Én egyébként előzetesen úgy gondoltam, hogy inkább a fényes öltönyöket láthatóan nagyon szerető Tállai semmiből jött csapata lesz ellenfelünk jövőre az NB I-ért indított csúcstámadásban, de most már egyáltalán nem vagyok ebben biztos, és ez roppant szomorúsággal tölt el.

*

A mi magasságunkban egyelőre más a tét, még az is lehet, hogy egy darabig a mai lesz az utolsó ETO-Szeged meccs, mert a magyar futball szerencsétlen gyermeke, a többszörösen elátkozott szegedigyulai társaság bizony kiesésére áll. És a kilátásai sem túl fényesek, mert rajtunk kívül találkoznak még a feltörekvő Kisvárdával, a rendszer titokban dédelgetett gyermekével, azaz a Csákvárral, a makarenkói magasságokban létező Varga Attila edzette Siófokkal, és az Artner mester által totál leamortizált Zetével. Ebben simán benne van, hogy már csak max három pont folyik be a számlára, ami tuti kevés lesz. Igaz, a Grosics Gyula bácsi nevét bitorló akadémia szakmai hátterét maga mögött tudó, nem mellesleg az egyház, de legalábbis Kiss-Rigó püspök úr hathatós támogatását is élvező csapat bízhat transzcendentális segítségben is.

Reményeim szerint ellenünk tényleg csak abban, mert talán sikerült újra rátalálni a siker útjára. A két győztes meccs bíztató, igazán dicséretes lenne, ha tovább nyújtanánk a szériát.

Nem is beszélve arról, hogy Szonja győzelemmel debütálhatna ebben a kicsit fura, a külső szemlélő számára teljességgel érthetetlen világban, amit magyarfocinak nevezünk.

Ugye nem tettem ezzel túl nagy terhet a csapat vállára?

A Blog tippje: ETO-Szeged játékos 3-0.

ennél nem kicsit több kell

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.