meccs előtti naív várakozás (fotó: saját)

Szögezzünk le valamit nagyon gyorsan! A magyar futball kétségtelenül szórakoztató műfaj, de nem ér el minden korosztályt. A legfiatalabb generáció számára például sajnos értelmezhetetlen, amit lát. Egész pontosan, számukra nem érték, ami nincs. Furcsa paradoxon, amit írok, hiszen elvileg senki számára nem jelenthet élményt a semmi, de éppen a saját példám a legjobb arra, hogy mégis.

Miközben egy siralmas, igazából semmilyen sportélményt nem nyújtó eseményt követően bandukoltunk ezeréves barátommal a stadion mellett, rengeteget nevettünk, és összevetettük a látottakat harmincéves történetekkel. Közben másokkal is találkoztunk, akik szintén láttak már pár dolgot, de ők sem voltak szomorúak, legfeljebb elkeseredettek, a hangulatukat inkább a jótékony derű lengte derül.

Emlékszel?

És emlékeztünk, aztán röhögtünk, pedig olyan dolgok kerültek újra terítékre, amik már akkor sem voltak viccesek, amikor átéltük, megéltük őket.

*

Ez műfű? – kérdezte Szonja először és én arra gondoltam, hogy azért bizonytalanodik el, mert olyan szép és egyenletes a gyep. Aztán kiderült, hogy a vonalazás bizonytalanította el. Hogyan lehet a sima fűre festeni? – jött a teljesen logikus felvetés, miután megnyugtattam, hogy itt minden igazi. A cél érdekében megígértem neki, hogy felvonalazzuk a kertet.

Mikor lesz vége? – érkezett a következő, és a körülményekből fakadóan logikus kérdés úgy a tizenhetedik perc után. Óvatosan figyeltem a reakcióit az első pillanattól kezdve, a testbeszéde nem csapott be, egyáltalán nem kötötte le az egész, ami az előzetes lelkes érdeklődését ismerve nagy csalódás volt, de a pályán zajló eseményeket látva nem lepett meg. Próbálkoztam még azzal, hogy meséltem a sérülteket szállító kisautóról, igyekeztem felkelteni a figyelmét, hogy egyesek milyen szép színes cipőket hordanak, de a lelkem mélyén tudtam, hogy elvesztem, minden kapaszkodásom csupán kármentés, egy potenciális rajongóért kapaszkodom, minden bizonnyal hiába.

az elképesztő nagy iram komoly áldozatokkal járt (fotó: saját)

Számára Rokszin lendületes elfutása, majd beadása a semmibe, semmivel sem jelent többet, mint egy nagyon unalmas környezetismeret óra a kettő cében.

Apa! Kaphatok egy emeletes tolltartót a névnapomra? – jött a meccshez szorosan kapcsolódó kérdés kábé félórával a kezdősípszó után, és bár bevillant, hogy visszaélek helyzeti előnyömmel és a kívánság teljesítését ahhoz kötöm, hogy amennyiben végig szenvedi velem a kilencven percet, megfontolom a kérést, végül győzött a józan ész, és minden ellenszolgáltatás nélkül megígértem neki, a szünetben hazaviszem.

Így is sokkal többet bevállalt, mint amit egy nyolcéves kislánytól elvárhat az ember. Szenvedett, mert tudta, hogy az édesapjának ez milyen fontos. Egy igazi hős.

A kocsiban arról győzködtem, hogy ez egy furcsa sport, ahol sokszor a 0-0 is lehet izgalmas, igaz ez most pont nem olyan volt, de majd egyszer elmegyünk kézilabda meccsre is. Megengedően mosolygott.

*

Isten lássa lelkemet, az előzetest írva bepötyögtem tippként a gólnélküli döntetlent, de azt elvitt a szívem. Miért lenne jó a Szegednek az iksz? Ez volt a végső érvem, amikor magammal vitáztam és már susogott is DELETE ALL parancs. Győzni kell nekik, kinyílnak, és már szaladnak is bele a késbe. Sokat megéltem már a hazai labdarúgásban, azt gondoltam nem érhet újabb meglepetés. Tévedtem. Ezek képesek voltak ebben a helyzetben is művészi szinten csalni a futballt.

A csúcs akkor jött ki, amikor a kapusuk egy bravúros alsósarkos védést követően azonnal jelezte, hogy nagy a baj, a szerelését elhajítva szaladt segítséget kérni, majd kábé tíz méter megtételét követően eszmélt, rájött, hogy amennyiben lefut, semmilyen értelme nincs a nagyjelenetének, ezért a földre vetette magát és úgy folytatta a fájást. Szegény Kószó Balázs szörnyű ütközésekor a mentő hosszasan bóbiskolt az alapvonal mögött, most ellenben nem volt rest a pályára kanyarodni és a kezén megsérült portást levinni a gyepről.

Mindez persze nem menti az ETO spílereit attól, hogy piszkosul nem szakadtak meg a győzelemért, leginkább Szatmári Zoli vesztette el az eszét egy-egy roppant látványos időhúzást követően.

*

Ez a meccs minden más volt, csak éppen a foci propagandája nem. Nihil. Nulla. Ha valaki számára kérdéses, hogy miért nem mozgat meg tömegesen fiatalokat ez a csodálatos játék, azoknak vetítsék le ennek a meccsnek a komplett felvételét. Felelősnek érzem magam, hogy erre a találkozóra vittem el a lányomat először. Biztosan nem fogta meg sem a közeg, sem mindaz, amit látott. Nem mondom, hogy örökre elvesztettük a sportág számára, de azok, akik ma pályán voltak, sokat tettek ezért.

Szégyen és gyalázat!

Súlyos szavakat fogok használni, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon mi lett azokkal az ifjú és lelkes foci rajongókkal akik mondjuk a ’88-as ETO-ZTE [1-3], a ’92-es ETO-Haladás [3-2] vagy éppen a ’96-os ETO-Csepel [3-2] alkalmával találkoztak először a magyar bajnoksággal?

Ők annyival biztosan beljebb voltak, hogy láttak gólokat.

Ha van érintet, kérem ne tétovázzon, keressen meg saját történetével!

*

Végül csupán egy aprócska kérdés. Nyilván a szakmában komoly érdeklődést váltott ki a mérkőzés, ami után nem meglepő, ha csapatostul jöttek a stadionba a pro licenszes edzők. Ja, csak vicceltem. Ettől függetlenül a B szektorban felbukkant egy ismerős arc, akit egyesek sokat emlegetnek Zalaegerszegen, nem biztos, hogy pozitív szöveg összefüggésben.  Nem bújt ócska Polaroid mögé. sztoikus nyugalommal figyelte az eseményeket, csupán akkor vett fel joviális olvasószemüveget, amikor bőszen nyomogatni kezdte a telefonját.

magányos Zorán (fotó: saját)

Nagyjából öt perccel később kezdett el nagyon ásítozni, mint Szonja, ami nagyfokú szakmai hozzáértést sugall.

Zoran Spisljak Győrben járt. Vajon miért?

*

ETO – Szeged 2011-Grosics Akadémia 0-0

ETO: Szatmári Z. 3 – Kovács 2.5, Vadász 3, Debreceni 2.5, Rokszin 2.5 (87’ Völgyi 0) – Bagi 2.5 – Magasföldi 2.5, Szatmári L. 2 – Szánthó 2 (62’ Szimcso 2), Zamostny 2.5, Szabó L. 2.5 (62’ Erdélyi 2)

Szeged: Aleksic (87’ Szántai) – Tamáskó, Farkas, Tóth, Gergényi – Horváth – Szabó P., Germán, Coroian (59’ Nicorec), Dinjar (63’ Zádori) – Zivanovic

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]