A jobb bekk

hova lőjek? (fotó: youtube.com)

Négyszer voltam sorozáson.

Az elsőt nem nevezném komolynak, hiszen minden végzős középiskolást betereltek a PSVMK-ba, függetlenül attól, hogy mi lesz velük pár hónappal később, azaz mennek-e egyetemre, főiskolára, vagy alig húszévesen beesnek a szocialista Magyarország munkaerőpiacára. Ennek megfelelően kellő komolysággal vártuk a krumplivirágos bohócokat a nagyszínpad nézőterén, amin sokat segített az első egyenruhás komoly bemutatkozása.

Erőt, egészséget! Róka százados vagyok!

Háháhá! – szólt a teljesen jogos válasz közel kétszáz pattanásos fiatalember ajkáról, amit természetesen megerősített a cinkos egymásra nézés, amiben benne volt, hogy ezek nem normálisak, úgysem vonulok be, szórakozz anyáddal. Utóbbi szösszenetet azért nem mertük elengedni, mert fogalmunk sem volt arról, hogy mi lesz a nagy szocializmussal, főként azután, hogy a csillagharcos Reagent a bumfordi Bush követte az USA elnöki székében, miközben a májfoltos Gorbi még nem szkanderezte le a valós erőviszonyokat.

Kapjad befele! – sírtunk röhögve, miután kijutottunk a kockaépületből és közben arra gondoltunk, hogy soha többé. Persze titkosan, mert ki tudja, a ravaszdi Róka százados milyen titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik, és miként reagál arra, hogy a kamaszok totál hülyének nézik.

Nem vittek be, de a Magyar Néphadsereg majd egyszercsak Honvédség nem tévesztett szem elől. Megpróbált becserkészni, mikor csúsztam egy évet a felsőfokú tanulmányok megkezdésével (megúsztam), utánam nyúlt, mikor szerinte végeztem (megúsztam) és végül lecsapott a tanulmányaim befejeztével.

Megúsztam.

Az utolsó alkalommal egy hatalmas nejlonzacskóban vittem a leleteimet azért, hogy bebizonyítsam, sokkal hasznosabb vagyok a hazának, ha hagynak engem futni. Nem lövök senkire, főként nem a sajátjaimra. Veszélytelen vagyok.

Rontotta az esélyeimet. hogy mások zacskója nagyobb volt, de szerencsémre erdélyi testvéreink más megítélés alá estek, nem mellesleg ők még építették akaratuk ellenére a Duna-deltát, ami azért nem semmi.

nagyon kemény (fotó: magyarfutball.hu)

Megúsztam.

Az utolsó élményem, amikor egy nagyon szomorú egyenruhás azzal fordul hozzám, hogy akarok-e fellebbezni a roppant gázos ítélet ellen: alkalmatlan.

Nem! – mondtam olyan határozottsággal, mint előtte soha és a barnásba bújt bácsi szeretett volna keblére ölelni, mert látta rajtam a reménytelenséget, a férfiasságom lankadását. Tévedett szegény, és csak remélni tudom, hogy ő még mindig megbecsült tagja a katonai hírszerzésnek.

*

Nagy felelősség, ha valakit mindig elsőként említenek a gladiátorok listáján, most persze úgy számolok, hogy a kapus nem számít.

Kovács, Csonka… Szólt nagyon sokszor a mantra és közben arra gondolok, hogy mennyire a szerencse dolga, mindig a jobbhátvéddel kezdjük a felsorolást és a kevésbé jó memóriával rendelkezők számára sokszor itt véget is ér az okosság.

Csonka.

Vajon a nyolcvanas évek eleje óta hány olyan zöld-fehér játékos van, aki szinte kizárólag a kapus után jött az összeállításban? Szerintem nulla. Csonka Gyula etalon, ő a jobbhátvéd, a mi Dani Alvesünk. Éppen ezért sajnálom, hogy ennyire eltűnt és még a saját csapattársai sem tudnak róla sokat.

A hivatalos statisztikák szerint 255 alkalommal játszott bajnokit az ETO színeiben.

1982 őszén nagyon szaladt neki a szekér. Az előző idényben bajnokságot nyert csapatban továbbra is stabilan játszott, az aktuális szezonban is tuti volt a helye, a Standard elleni BEK-visszavágón (3-0) ott gürizett a többiekkel, Mészöly behívta a válogatott keretbe és játszott is a törökök ellen Győrben (5-0).

Aztán néma csend. A Videotonnal szemben megvívott idegenbeli bajnokin (5-1) már sehol sincs. Miért?

Egyszerű a válasz: megjött számára a behívó.

1982 nagyon nem az, mint 1989. Gorbacsov nem egyenlő Leonyid Iljics Brezsnyevvel. Nincs helye a tréfának, Csonka Gyulára szüksége van a hazának, a Magyar Népköztársaságnak. Bevonul. És ezzel elveszít tíz bajnoki fellépést, miközben nem tör ki a harmadik világháború, amiben Csonka honvéd értelmetlenül áldozhatta volna fel életét és remek képességeit jobbhátvédként. Vagy őrvezetőként.

Szerencsére a Budapesti Honvéd elégedett volt Paróczai Sándorral, nem vezényelték Kispestre és ’83 tavaszán újra a klub rendelkezésére áll. Februárban a diósgyőri diadal (7-3) már a pályán találja. Sallangmentes játéka elengedhetetlen a duplázáshoz. No meg a következő évek éremszerzéseihez.

Aztán 1988 őszén eltörik valami, az aranyszájú Haász Sanyi nem számít rá, összesen 13 percet kap tőle tizenöt meccs alatt. Vácon, 0-1-nél, a csatár Handel Gyuri helyett kap lehetőséget. Vélhetően a mesterben is élénken él a Fradi ellen lőtt utolsó gólja, ezért rá esik a választás megmentőként. Nem jön be a dolog, mehet is Fehérvárra levezetni. Kétszer játszik még az ETO ellen, rém korrekt módon egyaránt iksz lesz az eredmény.

Aztán vége.

*

A mai Nulla Károlyok, és itt most nem feltétlenül csak a győri huszárokra gondolok, szárnyalása mindig elgondolkodtat. Nincs sok értelme, de mégis. Mi lett volna, ha az aranycsapatunk csupán húsz évvel később jut a zenitre? Mennyivel nagyobb sansza lett volna a nemzetközi karrierre és így a hosszú távú gondtalan megélhetésre az a valós teljesítmény, amit mérjünk mondjuk abban, hogy hány embert vitt ki a stadionba konstans módon az a csapat?

csúszik, mászik, szerel, passzol (fotó: valogatott.blog.hu)

És ennek a társaságnak apró, de pótolhatatlan láncszeme volt Csonka Gyula, akiről azt sem tudjuk, hogy hol és mit csinál?

Mindenesetre ne feledjük, hogy ma van a hatvanadik születésnapja.

A jóisten éltesse!

*

1986. november 1.

Ferencváros – Rába ETO 1-1 (1-0)

Üllői út, 15.000 néző

Vezette: Németh L. (Nagy B., Nagy L.)

FTC: Zsiborás – Hámori, Pintér, Strausz, Keller – Palkovics, Szántó, Dukon – Zsinka, Fischer, Kincses (74’ Kvaszta). Edző: Dalnoki Jenő

ETO: Ulbert – Csonka, Hlagyvik, Turbék, Preszeller – Kiss (60’ Póczik), Rubold, Somogyi – Szabó (56’ Melis), Szentes, Hajszán. Edző: Gellei Imre

Gólok: 42’ Fischer 1-0, 72’ Csonka 1-1

„A 16-oson belül balról adogattak a vendégek. Hajszántól Melishez, Melistől Szenteshez került a labda, aki ügyesen a középen robogó Csonka elé gurított és a jobbhátvéd futtából, egyből, 21 méterről valósággal kilőtte a bal alsó sarkot. 1-1”

Az utolsó dugó az összesen hatból, így kell befejezni a gólgyártást!

nagyon ott van az a gól 4:20-tól

Kategória: történelem
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. silvanus szerint:

    Kedveltem. Valaki elérhetné.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.