A fiú, akiben sokkal több volt

balra néz, jobbra passzol (fotó: nso.hu)

Átlagos hétköznap volt. Tűzött a nap, aki csak tehette behúzódott valamilyen árnyékos helyre. Nem tudom már az okát, de valamiért be kellett mennem a Baross útra. Egykedvűen ballagtam a hídon, néztem az alattam guruló vonatokat, és közben arra gondoltam, hogy a benne utazó sok-sok ember, vajon tudja-e, hogy hamarosan kezdődik. A többség biztosan. Mikor már majdnem átértem, egykedvűen vettem tudomásul, hogy most váltott pirosra a lámpa, így jó másfél percig még biztosan égetni fogja a fejemet a szikrázóan sugárzó nap. Elméláztam egy pillanatra és ekkor vettem észre őt.

Középen, a sávokat elválasztó virágágyás mellett állt. Magányosnak tűnt. Ami egyből szemet szúrt, még azelőtt, hogy felismertem volna, az a ruhája volt. Egészen pontosan a pólója. A mélykék színbe élesen hasítottak bele a hófehér feliratok.

Henry. 12.

Akkoriban még nem volt olyan nagy sztár sem Messi, sem Cé, de az átlagos focibuzi szívesebben mutatkozott spanyol vagy angol mezekben. A franciákat meg ugye tudjuk. Vesszen Trianon! Mondjuk, amíg világ a világ. Vesszen Guadeloupe és Martinique! Tesszük hozzá, ha éppen arra van kedvünk.

Forradalmi kiállásnak tűnt, még akkor is, ha hamarosan indult a vébé. A daliás legényről akkor is lerítt, hogy ő más, ő különlegesebb, mint a többség.

Dacolni a világgal, fityiszt mutatni a nagyobbnak, az erősebbnek, a hatalmasabbnak.

*

Nem igazán ment neki a játék, szenvedett, mint ahogy az összes csapattársa. Nagy reményekkel indultunk neki a meccsnek, hiszen az idegenbeli 1-2 nem olyan rossz kiindulási alap. Ha jobban belegondolunk, az egyik legaljasabb eredmény, mert elhiszed, hogy van esélyed, nincs más teendőd, mint rúgni egy nyomorult gólocskát, aztán csak őrizni az előnyt. Pofonegyszerű, nem?

ott a hoppá! (fotó: kisalfold.hu)

Hát nagyon nem. Főként, ha a másik oldalon nem egy világverő, de mégis hozzánk képest bivalyerős társaság áll, akik ráadásul nem mennek a szomszédba egy kis önbizalomért. Németek vagyunk, mi bajunk lehet? És tényleg. Mi bajuk lehet? Többnyire összejön nekik a dolog, ha esetleg mégsem, ott a következő alkalom. Nincs olyan, hogy vesztenek. Mert ha vesztenek, akkor sem kapnak ki.

Frusztráló érzés ilyen társaság ellen játszani, és ez az érzés hősünket sem kerülhette el. Reménytelenül szaladgált a védelmi négyes, az úgynevezett Viererkette előtt és várta a csodát.

0-1, 0-2, 0-3, 0-4.

Aztán egyszerre eljött az ő pillanata. Jens Lehman a szokásos nagyképű stílusában próbálta játékba hozni a bogyót, de nem sikerült neki a nem túl bonyolult mutatvány, a kacska kirúgás őt találta meg, neki pedig ujjgyakorlat volt kapásból visszanyesni a ketrecbe. Aki ismeri a magyar néplélek minden zegzúgát, egy pillanatig sem neheztelt azért a kevéssé korrekt mozdulatért, ami után Jens kis híján agyfaszt kapott.

Sárga lap? Ugyan már! Kit érdekel? Megkaptad szarházi, ami jár.

*

2008. augusztus 28. ETO Park, 10.000 néző

Győri ETO – VfB Stuttgart 1-4 (0-2)

Vezette: Bernsten (Rostad, Larsen)

ETO: Stevanović – Nikolov, Kovács II, Bank (46’ Kovács I), Supić, Tokody – Koltai, Jäkl (58’ Völgyi), Józsi – Böőr (76’ Brnović) – Bajzát. Edző: Egervári Sándor

Stuttgart: Lehman – Ososrio, Tasci, Delpierre, Boka (46’ Boulahrouz) – Pardo (63’ Mandjek) – Lanig, Bastürk, Hitzlsperger – Marica, Gomez (63’ Ljuboja). Edző: Armin Veh

Gólok: 31’ Lanig 0-1, 41’ Hitzlsperger 0-2, 55’ Gomez 0-3, 60’ Gomez 0-4, 81’ Bajzát 1-4

*

Bajzát Péter holnap lép utoljára pályára. A Nyíregyháza népmesei hősként ünnepli, a legnagyobb helyi legendák között emlegeti. 72 gólt rúgott a Szpari színeiben, ami pazar szám. Mi azonban fókuszáljunk arra, hogy az ETO futballistájaként kilencvenkettő bajnokin 52-szer zörgette a hálót. A 0,62-es mutató magsüvegelendő, lengetem is a kalapomat rendületlenül. Szentes Lázár rátája példának okáért 0,52. No ez persze nem azt jelenti, hogy relativizálnám a Császár érdemeit, mert ő egy másik korban, és teljesen más minőséget képviselt, vegyük csak azt, hogy mennyi címet gyűjtött és még a válogatottban is letette a névjegyét.

Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy bizony a klub történetének egyik meghatározó alakja akasztja szögre futballcipőjét holnap a Nyíregyháza-Vác derbi után.

a labda én vagyok (fotó: Nemzeti Sport)

Az megvan, hogy mi történt az eddigi utolsó első osztályú ETO-Vác meccsen?

„Müller a kezdőkörből passzolta fel a labdát a t6-osnál középen álló Brnovicshoz, aki fordulásból kitűnő ütemben hozta helyzetbe a védők között kilépő Bajzátot. A csatár a kivetődő Köteles fölött átemelve a labdát a kapu jobb oldalába helyezett.”

Ezzel nyertünk 1-0-ra.

Minden jót a civil életben, Peti!

*

2007. április 21. ETO Park, 3.500 néző

Győri ETO – Vác 1-0 (0-0)

ETO: Stevanović – Kovács Z., Stark, Mátyus – Kiss, Müller, Jäkl, Tokody, Varga (33’ Pákolicz, 81’ Lajtos) – Bajzát, Brnović (76’ Csermelyi). Edző: Klement István

Vác: Köteles – Giovanni (38’ Lázár), Kovács P., Balogh, Dudás –Rusvay, Szabó (58’ Diego), Marcelo (71’ Farkas), Vén – Kulcsár, Palásthy. Edző: Nagy Tibor

Gól: 49’ Bajzát 1-0

Kategória: legenda
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.