kitörölhetitek (fotó: gettyimages.com)

Nincs könnyű dolga annak az egyszeri újságírónak, aki a vébé alatt a hazai futballal szeretne nagyot aratni.

Sokan állítják, hogy a magyar egy alapvetően mazochista népség, így aztán nem meglepő, hogy ennek ellenére milyen sokan beneveznek abba a versenybe, ami egy olyan virtuális világban zajlik, ahol már összejött a teljes izoláció, a határokat hermetikusan lezárták, a külvilágról nincsenek információk, vagy ha mégis vannak, azok kizárólag egy szűrőn keresztül érkeznek, a futballcsapataink csak gondosan megválogatott ellenfelekkel szemben lépnek pályára, akik a mérkőzések előtt aláírnak egy szerződést, amiben kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem nyernek és egy esetleges döntetlen esetén is iszonyatos kárpótlást kötelesek fizetni, egész pontosan a küldő ország GDP-jének tíz százalékát, így aztán fel sem merül egy iksz lehetősége, minden ranglistát mi vezetünk, a világbajnokság nem is létezik, na jó mégis, de azt mi rendezzük és mi is nyerjük meg, már a harmadik trófeát kell elkészíteni, mert már két alkalommal is elhódítottuk egymás után háromszor, tele van a vitrin, most csinálják a következőt, de lehet, hogy kicsi lesz a díszterem, szóval azt is bővíteni kellene, az újságok meg alig győzik közölni a dicshimnuszokat a nagyszerűségünkről, ennek ellenére mindig jön valaki és próbál még nagyobbat mondani, bár nincs jelentősége, hányan veszik a lapot vagy éppen hányan kattintanak az oldalra.

Amivel személy szerint nem tudok mit kezdeni, hogy az utóbbi három hete az ETO valamiért mindig a fasz rosszabbik végén áll.

Lapszemle következik.

*

A hónap elején jelent meg az ÉS-ben egy szösszenet a nyolcvanas évek végének futballnyomorúságáról.

„Belevésődött ez az emlékezetünkbe: mintha ma lenne… Labdarúgók serege ellen folyt eljárás, és a vb-selejtezők győztes nyitánya (Észak-Írország 1–0) után Máltára már pótcsapattal kellett utazni, Sallai, Nagy Antal, Garaba, Fitos, Détári, Bognár György, Dajka, Vincze, Hajszán, Kovács Kálmán ugyanis hiányzott a táncból. Néhányan nemhogy az országot, de – átmenetileg – még a körletet sem hagyhatták el…”

a kis kópék (fotó: tempofradi.hu)

Aha, értem. Nagy Antal is bundás, Sallai is bundás, Détári is bundás és Hajszán is bundás. Csodásan sikerült egymásra csúsztatni a történeteket. ’88 őszén komoly dolgok történtek a magyar futballban. Az MLSZ úgy gondolta, hogy bekeményít és számos játékosnak függesztette fel a játékjogát korábban lejátszott, a feltételezések szerint előre ledumált meccsek miatt. A szórásban benne volt egy Debrecen-Honvéd [1-1] bohózat, no meg a feledhetetlen ETO-ZTE [1-3]. A honvédosok közül a még itthon játszók nagy részét valóban lekapcsolták és ugye folyt az eljárás Hannich és Preszeller ellen is, de mondjuk szegény Hajszánnak köze nem volt az egészhez.

*

A héten először az [origo] fakított nagyot, amikor kissé hiteltelen módon örömködött Leekens kipenderítése okán és mindezt történelmi kontextusba helyezte.

„Az 1986-os balsikerű mexikói labdarúgó-világbajnokság után a lemondott Mezey György helyett Komora Imrét nevezte ki kapitánynak az MLSZ. Holott mindenki azt gondolta, hogy az akkor Mágusnak elkönyvelt Verebes József kapja meg a marsallbotot. Komora sem húzta sokáig, a norvégok elleni barátságos 0-0 és a hollandokkal szemben idehaza 1-0-ra elvesztett Eb-selejtező után egy ország ült le a tévé elé, hogy a görögöknek szurkoljon a magyar csapat ellen. 1986 novemberében a görögök megtették a szívességet, nyertek. Komora ment, Verebes jött. Igaz, vele sem értünk el semmit.”

és most megint mindenki üljön a a tévé elé

A szerzőnek a parádés gondolatmenettel sikerült egy jó nagyot belerúgnia Verebesbe, és így egy kicsit az ETO-ba is, ami még akkor is igaz, ha akkor már az MTK padján ült. Ráadásul úgy, hogy hatalmasat lódít. Én speciel kurvára nem emlékszem ilyen össznépi hangulatra. A Mágus világéletében megosztó személyiség volt. Ha volt vele szemben valamilyen messianisztikus elvárás, az még az évtized első felére datálható. Arról most ne is beszéljünk, hogy Magyarország történetében még egy olyan pillanat sem volt, amikor mindenki egyet akart, és ezen a futball sem tudott soha változtatni.

*

A nagyüzem azonban nem állt le. Tegnap az NSO-n hiánypótló interjú jelent meg a tehetségét eltékozló Balajti Ádámmal, „Nem véletlen, hogy egy hónap után távoztam Győrből” címmel. A remekbe szabott beszélgetés egy bizonyos pontján Balajti a következőt mondja.

„Utána [mármint egy elszerencsétlenkedett szolnoki szezon után – A szerk.] a Győr következett, amiről nem szeretnék hosszabban beszélni, maradjunk annyiban, nem véletlen, hogy egy hónap után távoztam.”

nem véletlen (fotó: nso.hu)

Az újságírót vélhetően annyira meglepte ez az éles tűkanyar, hogy fel sem tette az adekvát kérdést: Azért röviden elmondanád, hogy mi történt Győrben, ha már így szóba hoztad? De nincs közbevetés, így Ádám boldogan mesélheti, miként újult meg ezt követően Vácon. A felvetés meg marad lógva a levegőben. A korabeli hírek szerint egyébként magánéleti gondok miatt tették ki a szűrét, ami lássuk be, egyáltalán nem biztos, mert a klub kommunikálta így. Benne azonban még egyértelműen ott a tüske, magabiztosan hozza a kispolgár figuráját, akit nem érdekli a … (és itt most mindenki képzeljen el egy vélt vagy valós problémát), de azért ha beszél róla, felbassza az ideg.

Az biztos, hogy az ETO egy geci.

*

A tökéletes végszó, a non plus ultra, a hab a tortán a Kisalföld bombasztikus bejelentése, miszerint az edzőkérdés fokozódik a klubnál.

„Az ETO FC vezetése korábban megegyezett a fiatal edzőgeneráció egyik legtehetségesebb tagjának tartott Boér Gáborral, hogy ő veszi át a vezetőedzői teendőket. A Kisalföld információi szerint az ETO tulajdonosa, Mányi József kivásárolta volna őt érvényes békéscsabai szerződéséből, Boér azonban tegnap visszalépett – talán megijedt a nagy lehetőségtől – és mégsem lesz az ETO edzője.”

nyuszi vagy, McFly (fotó: player.hu)

Nem tudom, ki hogyan van vele, de ha már leírjuk valakiről, hogy ő gyakorlatilag egy gyáva nyúl, előtte illik megkérdezni az álláspontját. Oké, nehogy már a nyúl vigye a puskát, ráadásul Orosháza piszok messze van, meg így sokkal hatásosabb a sztori, a szerepek leosztva, van jó és rossz karakter, a bőkezű mecénás, aki felajánl egy jobb, egy perspektívikusabb jövőt egy tehetséges fiatalembernek, aki azonban hálátlan módon visszakozik az utolsó pillanatban. Micsoda dráma!

Kár, hogy mindez köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Őszintén! Elhiszi valaki, hogy miközben élő szerződéssel rendelkező spílert emberemlékezet óta nem vettünk, majd pont egy edzőt vásárolnánk ki?

A Blog biztos forrásból származó értesülései szerint – ó! milyen remek fordulat! – nem Boér Gábor farolt ki a megállapodásból.

Javaslok egy nagyon egyszerű szabályt minden szerkesztőségnek: ne nézzétek totál hülyének az olvasót, szurkolót!

Köszi.