kivéve a szeli bírót (fotó: tjhornesaliby.sk)

Amikor nézegeted a vébé un. alsó ágát, és sírós szemmel azt emésztgeted, hogy az orosz-horvát-svéd-svájci-angol-kolumbán hatosból az egyik döntőt fog játszani, ami kábé annyit jelent, hogy valaki négy éven keresztül azzal fog ródsózni (ti. roadshow), hogy ő bizony világbajnok, vagy éppen szerencsétlen vesztes, aki méltatlanul szorult a második helyre, gondolj arra, hogy az ETO az NB I-ért indul csatába a 2018-19-es évadban.

Van sansz? Van sansz!

Argentin barátaim már a Nigéria elleni meccsen is messzemenőkig szem előtt tartották, hogy nekem azért az ETO az első. Aztán jött Marcos Rojo és pár napig csúszott a projekt, ami arról szólna, hogy oké, van egy világbajnokság is a sártekén, de azért nem mellesleg elindult a felkészülés a magyar második ligára. Ami késik, nem múlik. A régi igazságot Kylian Mbappė transzformálta soha meg nem cáfolható valósággá, amikor nagyjából futott háromszor nagyon gyorsan, és az argentin nyugdíjas klub (Mascherano, Otamendi and Co.) jobb híján csak nézte a Tini Ninja Teknőcöt, de néha még az is túl sok volt nekik, így aztán felkúrták, ha egyáltalán utolérték.

Argentína mehetett haza dicstelenül, mint egyébként tízből ötször, nekem meg egy kicsit befejeződött a nagy bajnokság. Elmentem sírni a sarokba, csöppet eret vágtam, de csak annyira, hogy meg tudjam menteni szánalmas életemet, aminek futball szempontjából már nincs is értelme. Legalábbis globálisan.

Mer’ szerencsére megmarad a magyar anyaföld és már csak nagyjából harminc-negyvenet kell aludni és indul az NB II!

*

Kezdjük a felkészüléssel. Volt egy álmom, amiben a győri zöld-fehérek komoly tényezői az európai klubfutballnak, ráadásul a csillagok állásának, de főképp a valós teljesítménynek köszönhetően, nem kell selejteznie, így csupán a BL csoportkörében kezdi a kupaszereplést a társaság, így övék az egész nyár. Jó hírünknek, no meg Chris Sullivan és Peter Vermes hathatós segítségének hála, a srácokat beveszik a hagyományos International Cup szereplői közé, ami azt jelenti, hogy a júliust az USA-ban töltjük, miközben megmérkőzünk a Juventussal (2-1), a Barcelonával (2-2, tizenegyesekkel 4-5) és a Chelsea-vel (0-0. Hogy hirdethessük a közép-európai foci dicsőségét, nem mellesleg összecsapunk a negyvenöt éves, de még mindig brutális kondival rendelkező Ibrával felálló LA Galaxy-vel (3-1), no meg a mexikói Tigres-szel (1-2). A nemnormális menedzserek, akiknek tényleg csak az a rohadt pénz számít, leszerveznek még két meccset El Salvadorban is, amit a becsület miatt bevállalunk, és simán verjük a hondurasi Motaguát (3-0), meg hazai Santa Teclát. Az utóbbit persze 10-1-gyel küldünk meg, mert a hagyományok mindenek felett. Szerencsére a teljes küldöttség túléli a kalandot.

A totál leszívott ETO aztán simán kizúg decemberre a Bajnokok Ligájából, mert a Rosenborg, a Salzburg és a Hoffenheim is túl nagy falat a csoportban, de a hazai ligát így is tizenegy pontos előnnyel vezetjük a téli szünet előtt és minden esély megvan a sorrendben ötödik bajnoki címre.

2026, én így szeretlek.

*

Aztán hirtelen felébredtem, szépen bepötyögtem a gúgliba, hogy ETO 2018-as nyári program és a következő találatokat kaptam.

2018. június 30. 11.00        TJ Horné Saliby – ETO

2018. július 7. 10.00                ETO – KFC Komárno

2018. július 11. 18.00                ETO – FC Petržalka

2018. július 14. 10.00                ETO – ŠKF Sereď

2018. július 14. 18.00                ETO – FC ŠTK 1904 Šamorín

2018. július 18. 18.00                ETO – FC Ajka

2018. július 22. 18.00                ETO – FC Liverpool U23

Az egy dolog, hogy amennyiben valakit hibernáltak az elmúlt évek holtszezonjai közben, simán azt hiheti, hogy csak pár napot aludt és nem egy egész évet vagy kettőt, de ez nekem akkor is vékony. Nyilván a felkészülés elvileg kemény munka és nem a csodálatos közönségnek szól, elfogadom. No de miért nem lehet legalább egy attraktív ellenfelet idehozni, ha másért nem, parasztvakítás miatt?

‘Szeliben megbecsülnének (fotó: steemit.com)

Tavaly nyáron ugyebár leálltunk focizni a Trabzonsporral, ami ugyan csak egy második vonalbeli liga reprezentánsa, de mégis egy Európában jegyzett csapat. Mi történt? Azt a meccset Szlovákiában játszották. Most úgy tűnik, a Liverpool tarcsija lesz a hú de nagy ellenfél. A hab a tortán. Fasza. ne legyen igazam, hogy ezt a csatát végül elviszik Telkibe, vagy az Új Hidegkútiba. Ráadásul zártkapus lesz, mert az ellenfél azt kérte.

Én csupán három szimpla kérdést tennék fel.

1)Miért nem játszunk már évek óta NB I-es csapattal?

2)Mi indokolja a kizárólagos szlovák vonalat? Miért tűnt el a korábban meglévő osztrák kapocs?

3)Elég jó a lokációnk. Ha már Szlovákia, miért nem meccselünk a DAC-cal vagy mondjuk a Slovannal?

*

Időközben megvolt az első fellépés. Felsőszeliben 7-0-ra nyertünk egy alkalmi vegyescsapat ellen, ami Felsőszeli (TJ Horné Saliby – V. liga, 7. hely) és Alsószeli (TJ Dolné Saliby – IV. osztály 15.) legjobb spílereiből állt össze.

Kezdésnek megtette, a fiúk fociztak egy jót barátságos környezetben és jó eséllyel még időben hazaértek, hogy megnézzék a francia-argentin nyolcaddöntőt.

TJ Horné Saliby/TJ Dolné Saliby vegyes – ETO 0-7 (0-3)

ETO: Gyurákovics (Onódi) – Kovács (Nagy T.), Debreceni (Németh B.), Vadász, Völgyi (Kalmár) – Tajthy (Hidi), Bagi (Jakab), Magasföldi (Baracskai), Szatmári L. ((Múcska), Szánthó R. (Szimcso) – Erdélyi.

Gólok: 9’ Völgyi 0-1, 25’ Magasföldi 0-2, 28’ Erdélyi 0-3, 55’ Szimcso 0-4, 58’ Múcska 0-5, 59’ Baracskai 0-6, 73’ Múcska 0-7