ide nekem az oroszlánt is (fotó: jochapress.hu)

2014-ben is volt egy világbajnokság, ami természetesen akkor sem nagyon kavart be a magyar bajnokság lebonyolításának. A komolyabb ligák már két három héttel korábban, május közepén bezárták a boltot, ellenben itthon a hónap utolsó napjára esett a záró forduló.

Sok izgulni való nem maradt már a hozzám hasonlóan súlyos agyi defektusban szenvedő sportbarátok, azaz a magyar futball eseményeit napra készen követők számára, hiszen korábban eldőlt, hogy kiesett a Kaposvár és a Mezőkövesd (oh, my God!), a tabella élén álló Lokinak meg három pont és plusz 14 gól előnye volt az ETO-val szemben.

Minden adott volt tehát egy mindenféle nyomástól mentes, felszabadult futballfiesztához, aminek lehetőségét csak növelte, hogy a totál szétesett Kövesd jött Győrbe. Egész pontosan Gyirmótra, mivel a stadionban éppen cserélték a gyepet, készülve az u19-es EB-re. Mellékszál, hogy ez volt az a torna, amelyen Mészöly Géza vezette a magyar válogatottat.

Sebaj, a gyirmóti drukkerek akkor még csak álmodtak arról, hogy ők is lesznek valaha NB I-esek, misszióval ért hát fel a kiruccanásunk.

Több mint háromezren szorongtak a régi stadionban, köztük számosan abban a kapu mögötti karámban, amit vélhetően a retró építészet hagyományai iránti tiszteletből meghagytak az új arénában is, igazán pazar körülményeket teremtve a mindenkori vendégdrukkereknek. Az ETO pedig igazi profi módjára szolgálta ki a nyájas közönséget, és felmosta a padlót a szédelgő matyó sereggel.

Mivel az utolsó fordulót a matekot jól ismerő Debrecen nem vette igazán komolyan és kikapott a Honvédtól, a pontdifferencia eltűnt a meccsek végére, a gólkülönbség azonban csak megfeleződött. Szomorú senki nem volt, Horváth Feri még a meccs előtt megmondta, hogy nem fogunk tizenhárommal nyerni. Korrekt beszéd.

Hogy ezt a meccset miért most poroltam le?

Nos azért, mert a találkozó 67. percben cserét jelzett a spori, és életében először lépett felnőtt bajnoki meccsen pályára az alig tizenkilenc éves Mervó Bence.

*

2014. május 31. Gyirmót, 3.200 néző

Győri ETO – Mezőkövesd 5-0 (2-0)

ETO: Pogacsics – Wolf, Lang (58’ Đorđević), Had, Völgyi – Kamber- Kronaveter, Trajković – Dudás (63’ Illés), Burgos, Andrić (67’ Mervó). Edző: Horváth Ferenc

Mezőkövesd: Horváth – Búrány, Veliczky (84’ Szilvási), Fótyik, Gévay – Hegedűs, Takács – Melczer (70’ Csirmaz), Bognár, Harsányi – Balajti (46’ Menougong). Edző: Tóth László

Gólok: 29’ Lang 1-0, 35’ Wolfe 2-0, 80’ Trajković 3-0, 83’ Đorđević 4-0, 88’ Kronaveter 5-0

ritkán látható erődemonstráció

*

Pár évvel korábban nem volt magától értetődő, hogy Bence első osztályú labdarúgó lesz, hiszen 2011 első felében, majd 2012 szeptemberében is elszakadt a térdében a keresztszalag. A második sérülését követően ráadásul olyan műtéti technikát kellett alkalmazni, ami mindkét lábában beavatkozást igényelt. Kemény munkával azonban felépült, ismét pályán volt és végül eljutott az NB I-be is.

A bemutatkozás után azonban nem jött el a várt áttörés. Korosztályos szintén még oké volt a dolog, hiszen játszott a fent említett hazai EB mindegyik meccsén, a portugálok elleni Waterloo (1-6) alkalmával például ő szerezte a szépítő gólt 0-3-nál.

„Varga Szabolcs ment el a bal oldalon, jól adott középre, Balogh Norbert átlépte a labdát, az érkező Mervó pedig jobbal tíz méterről a kapu közepébe vágta.”

A hazai bajnokság azonban állóvíz következett, a következő, fájó emlékű 2014/15-ös szezonban. Csereként állt be az 5. és 6. fordulóban, de utána még a keretbe se került miközben az NB III-as tarcsiban rendszeresen kezdett. Kicsit szimbólikus, hogy legközelebb az agonizálás első állomásán, a Pápa elleni 0-0 alkalmával szállt be tizenhárom percre. Végül Diósgyőrben jött el a pillanat, hogy a kezdőcsapat tagjaként futott ki a pályára, ahol egy félidőt kapott Miriuta Lacitól.

Az az elátkozott 2015-ös nyár neki azért hozott némi örömöt, hiszen alapemberként játszott az új-zélandi u20-as vébén, sőt egy ukrán gyerekkel egyetemben gólkirálya lett a tornának. Hármat vágott a népi Koreának, egyet-egyet Brazíliának és Szerbiának. Nem mellesleg a végén ez a két csapat játszotta a döntőt.

a világ királya

A csődöt követően ő sem maradt Győrben. Először az MTK-ba ment, ahol nem játszott egy percet sem, főként sérülések hátráltatták. Ennek ellenére a télen sikerült Svájcba, az FC Sionhoz igazolnia, ami megint nem lett sikersztori: konkrétan nulla játékperc került a neve mellé tétmeccsen. A Sion azonban nem akarta eltékozolni első körben, kölcsönadta a Śląsk Wrocławnak, ahol elindult végre felfelé. Totálisan vállalható félévet produkált, sokszor volt pályán és gólokat is lőtt. Aztán a lengyeleknél is eltörhetett valami, mert 2016 ősze már megint körön kívül került, és végül visszaadták a Sionnak azzal, hogy köszi.

2017 elején a dunaszerdahelyi DAC-ba igazolt, de gyorsan utolérte a balszerencse és megint megsérült. Nem tudom miért, de valamiért nagyon nem csipázza őt a futballisták védőszentje, pedig nem szolgált rá ennyi szívásra. Sőt!

Most hazatért és a hírek szerint teljesen egészséges. Amondó vagyok, az NB II tökéletes számára, hogy újra felépítse magát és utána még egyszer próbálkozzon egy attraktívabb ligában is focizni.

Ne feledjük! Még mindig csak 23 éves.

Üdv itthon, Bence!

*

Azon a bizonyos május végi napon azonban nem csak az ETO-Mezőkövesd meccset rendezték.

Összecsapott például a Kecskemét és a nemzet örömére az első NB I-es idényét töltő Puskás Akadémia is a Széktói Stadionban. Ott sem volt tét, hiszen a Kecskemét a középmezőny posványában dagonyázott, miközben naponta jelentek meg hírek arról, hogy nincs pénz, még az sem biztos, hogy a következő idényt el tudják kezdeni az első osztályban. A Puskás ünnepelte magát, mert hihetetlen bravúrral megkapaszkodott az élvonalban, ők ráadásul azzal a tudattal léphettek pályára, hogy amennyiben nyernek akkor 13. vagy a 14. helyen végeznek és bent maradnak, ha kikapnak, akkor pedig a 14. helyen végeznek és bent maradnak. Bármi lesz a vége a klub történetének legjobb eredményét érik el, hősök lesznek, bekerülnek a históriás könyvekbe, a csapatkép örökké ott fog virítani a klubház folyosóján, fő helyen. Jó esetben szobrot állítanak nekik, a szerencséseknek esetleg utcanév is juthat Felcsúton, no az azért nem mindenkinek, mert kábé tíz utca van a faluban.

Ennél több motiváció nem is kell egy igazi magyar labdarúgónak. Vagy mégis? A végeredmény ugyanis egy 4/10 minősítésű mérkőzés lett, amin a résztvevő aktorok osztályzata mindkét csapat esetében 2,7 lett. A maximális 10-ből.

Hogy ezt a meccset miért most poroltam le?

Nos azért, mert a találkozó 45. percben hangos sípszóval szakította meg a játékot a spori, és nem azért mert lefújta a félidőt.

„Vukasović ha nem is szándékosan, hátulról csúnyán rácsúszott Szakály Dénes jobb bokájára, a játékvezető azonnal kiállította.”

*

2014. május 31. Kecskemét, 1.684 néző

Kecskeméti TE – Puskás Akadémia 1-2 (1-1)

Kecskemét: Verebélyi – Burics, Gyagya, Varga, Farkas – Vukasović, Eninful – Szécsi, Patvaros (85’ Csima), Balázs (79’ Pekár) – Pavićević (70’ Gréczi). Edző: Bekő Balázs

Puskás: Somodi – Szélesi, Vaszicsku (52’ Szekeres), Tamás, Fabio – Tóth II, Nagy – Denković (72’ Tóth I), Szakály, Berki (46’ Bertus) – Németh. Edző: Benczés Miklós

Gólok: 15’ Balázs 1-0, 34’ Szakály 1-1, 83’ Szakály 1-2

Piros lap: 45’ Vukasović

Marko kissé túlreagálta – szerintem

*

A crnagorác Marko Vukasović futballistaként nem volt soha felnőtt crnagorác klub igazolt játékosa. Elsősorban Szerbiára és azon belül is Újvidékre koncentrálta pályafutását, ahol játszott az FK Veternik Novi Sad, az FK Proleter Novi Sad és legutóbb az FK Vojvodina színeiben. Ebben szerepet játszhat, hogy a transfermarkt.de szerint van szerb útlevele is, ami lássuk be, a balkáni viszonyokat ismerve egyáltalán  nem meglepő.

A bemutatásakor elhangzott, hogy magyar állampolgársággal is rendelkezik, amit fogadjunk el annak ellenére, hogy a nyilvánosan elérhető adatok erről nem tesznek említést. Az ETO tavaly követett játékospolitikája alapján egyébként valóban nehezen képzelhető el, hogy légióssal erősítsék meg a keretet.

Marko számára egyébként sem ismeretlen a magyar labdarúgó közeg, hiszen a Kecskemét mellett a Vasasban is megfordult, összesen 78 NB I-es meccse van, amiken 2 gólt is szerzett. Elsődlegesen védekező középpályásként tartják számon, így nem a góllövés az elsődleges feladata.

A pályafutásának apró , de kétséget kizáróan kalandos szelete, amikor 2016 tavaszán grúz Chikhura Sachkhere csapatába igazolt és ott begyűjtött egy negyedik helyet, amivel a klub kvalifikálta magát az Európa Liga selejtezőjébe. A jó Marko ezt már nem várta meg, a Vojvodinához távozott, ahol két teljes szezont húzott le.

Az ETO számára bíztató, hogy a 2017/18-as idényben, az egyébként 8. helyen záró Vojvodina 37 bajnokijából harmincszor volt pályán és összesen 2.628 játékpercet teljesített, ami közel 80 perces átlagot jelent. Engem inkább az bizonytalanít el, hogy a hét hiányzásból hat az utolsó hét meccsre esik, öt pedig zsinórban a végén volt.

a Crvena ellen is kegyetlen volt (fotó: telegraf.rs)

Most vagy az van, hogy nem számoltak vele már, mert mindenképpen el akart menni, vagy az, hogy megsérült. A csapat a szerb bajnokság felsőházában játszott és ott utolsó lett. Már a mezőny megfeleződésekor sem lehettek túl nagy ambíciói, mert onnan kezdte a rájátszást, így túl sok motivációjuk nem volt, nem lehetett. Bár én úgy tanultam, hogy egy délszláv focista sohasem demotivált.

Ami biztos, még jó korban lévő, mentálisan erős futballistát kaptunk, akit nem csupán összevágott ismerhetett az, aki döntött a leigazolásáról.

Üdv az ETO-ban Marko!