csúszik-mászik, ha kell (fotó: 24.hu)

Nem volt az olyan régen, így aztán vélhetően mindenki emlékszik arra, hogy Pintér Attila milyen lendületesen kezdett munkába, miután kinevezték a válogatott élére.

Az egyik forradalmi ötlete az volt, hogy csak akkor garantál jól működő és eredményes csapatot, ha a keretet bizonyos rendszerességgel összeránthatja pár napra, függetlenül attól, hogy lesz belátható időn belül meccse a gárdának vagy sem.

Nem kevesen gondoltuk azt szerintem akkor, hogy ez hülye. Azt nagyjából mindenki érezte, hogy a magyar bajnokságban combosódó játékosokkal öngyilkosság nekimenni az EB-selejtezőnek, a külföldön foglalkoztatott spílereket meg a kötelező FIFA/UEFA napokon felül nyilván nem engedik el. No nem azért, mert így bajnokikat kellene kihagyniuk, hanem inkább abból a megfontolásból, hogy még a végén belesérülnek egy cicázásba, ami után még inkább értelmetlenül terhelnék az adott klub bérköltség keretét.

A szakma jelentős része beállt Pinyő mögé, ami egy újabb adaléka annak, hogy miért a horvátok és nem mi játszottunk vébédöntőt a hétvégén.

2014 elején, rögtön a szilveszteri kijózanodás után Attila el is kezdte körmölni a névsort, mert tudta, hogy nincs vesztegetni való idő.

„Szeretném előre leszögezni: az, hogy egy játékos most meghívót kapott, nem jelenti feltétlenül azt, hogy később válogatott lesz. Egyelőre csupán arról van szó, hogy a megnevezett játékosokra kíváncsiak vagyunk, és rájuk is gondolunk az első válogatott mérkőzésre készülő keret összeállításánál.” – nyilatkozta szépen és logikusan a mester, és utólag nem is értem, miért küldte őt a szövetség pár hónappal később kommunikációs tréningre.

Most nem fogok senkit sem terhelni mind a harminckét névvel, de a mi szemszögünkből érdekes lehet, hogy szerepelt köztük Koltai Tamás (ETO) és Szatmári Lóránd (PMFC).

Ja és a Mezőkövesd-Zsóryt képviselő kapus: Horváth Tamás, aki mellett még a debreceni Verpecz István és a nyíregyházi Balogh János kapott meghívót. Utóbbi akkortájt az NB II-ben játszotta a párducot.

*

A hírek szerint Pinyőt az őszi Kövesd-ETO [3-0] derbin nyűgözte le a kapus, aki lehúzta a rolót a novemberi hidegben. Pedig az ősz nem róla szólt, hiszen a kilencedik fordulóig Szántai Levente álldogált a kapuban, de őt kiállították Pakson, így a Diósgyőr elleni borsodi klasszikón már Horváth nevével kezdődött az összeállítás. Emlékezeteset alkotott, most őt állították ki egy büntetőterületen történt ütközés után, így neki is jöhetett az eltiltás.

Szántai vissza, hazai bukta a Haladással szemben.

Horváth vissza, 1-1 az Üllői úton. Tizenegyes védés, parádé, meccs legjobbja.

„Nálunk nincs elsőszámú kapus. Amikor feljutottunk, tudtuk, hogy kell Szántai Levente mellé egy azonos képességű társ, és Horváth Tamás már Pakson is remekül védett. A hét közepén szavaztunk az edzői stáb tagjaival, hogy ki védjen, és eggyel többen mondtuk Horváth Tamás nevét.” – osztotta meg a titkot mezőkövesdi tréner, a megzabolázhatatlan Véber Gyuri. Aha! Tiszta szerencse, hogy a stábban páratlan számú tag volt, és végül Gyuri szavazata döntött. Vajon a masszőr, vagy az orvos kire voksolhatott? Örök talány.

Bent ragadt a kapuban, és három körrel később már az ETO ellen repkedhetett és végül huszonegy meccsel zárta a szezont. Azt most hagyjuk, hogy a végén kiestek.

*

2013. október 26. Puskás Ferenc Stadion, 5.667 néző

Ferencváros – Mezőkövesd-Zsóry 1-1 (0-1)

FTC: Jova – Jovanović (61’ Buzsáky), Gerson (65’ Diallo), Bešić, Bönig – Gyömbér – Somalia, Józsi (53’ Busai) – Jenner, Böde, Holman. Edző: Ricardo Moniz

Mezőkövesd: Horváth – Hegedűs Cs. (59’ Bagi) Szalai, Hegedűs D., Gévay – Dobos, Kiss, Pilibaitis, Melczer (37’ Farkas) – Bognár, Balajti (85’ Olasz). Edző: Véber György

Gólok: 41’ Szalai 0-1, 68’ Diallo 1-1

talán élete meccse

*

A Pintér irányította válogatott a finnek ellen mutatkozott be, ráadásul Győrben. A tolódás királya most sem kispályázott, egy héttel a meccs előtt 35-ös keretet hirdetett. Itt már persze a légiósok is beszálltak, de például nem került a listára Gera, Hajnal vagy Szalai. Három kapussal vágott neki a felkészülésnek: a Boltonban védő Bogdán Ádám mellett, és az akkor még salzburgi Gulácsi Péter mellett Horváth Tamással.

A 2-1-re elvesztett meccsen Bogdán védett, de Horváth volt a tartalék.

Verpecz és Balogh János a fasorban sem volt.

Két hónappal később jöttek a dánok (2-2), ahol szintén padozott.

Verpecz és Balogh János talán a nézőtéren csücsült a zsír új Nagyerdei Stadionban.

Talán az albánok (1-0) és a kazahok (3-0) elleni meccsen volt a legnagyobb sansza, hogy beszálljon, de Pinyő a szombathelyi Rózsával kezdett és nem valamiért nem cserélt.

lehetett volna az 1-es (fotó: magyarfutball.hu)

Verpecz és Balogh János vélhetően már a horvát tengerparton lógatta a lábát.

A válogatott kaland itt aztán véget is ért. Igaz, Pintérnek is már csak egy dobása maradt.

*

Horváth Tamás leigazolásával vélhetően feladtuk a tavalyi koncepciót, miszerint a kapussal teljesítjük a fiatalszabály szerinti kvóta egyik felét: ő biztosan nem azzal a küldetéssel került a csapathoz, mint tavaly Szatmári Zoli.

Jó felépítésű portás, aki az aktuális NB I-es csapatok több mint negyedénél (DVTK, Újpest, Puskás, Videoton, Mezőkövesd) volt igazolt futballista, bár csak huszonöt fellépést jegyez az élvonalban. Ellenben tíz szezon alatt 238-szor(!) várt bevetésre a padon. Ilyen mutatókkal simán fix válogatott lehetne Argentínában.

Az biztos, hogy nincs kizsigerelve, mert az előző szezonban gyakorlatilag nem védett. Tizenkilenc alkalommal a Videoton, tízszer pedig a Mezőkövesd kispadján csücsült bajnokin. A fehérváriak a dicstelen kupamenetelés során vetették be háromszor, de a Mohácsi TE és az FC Dabas ellen vélhetően unatkozott, míg a Vác elleni kiesésnél ő sem tett csodát.

Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy magyar bajnok kapust igazoltunk.

Ha elkapja a fonalat, hasznos tagja lehet az ETO-nak.

Üdv a klubnál, Tamás!